Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-11-05 / 45. szám

kettő: tudomány és tehetség ritka mértékben egyesült. Ők hárman egészen uj iskolát alapitottak az egyházi szónoklatban, kivetkeztetvén azt mesterkélt tudalékoskodásából, a régi classicusok mondásain rágódó eszmétlen s önállóság nélküli modorából, s közelebb hozván az élethez az által, hogy a tapasztalásból merítette érveit s a szivtől kölcsönözte hangját. Először Szászvároson volt második lelkész; innen Vízaknára hivatott meg. Itt születtek fiai : Károly és Gergely. Itt született atyám is s a két férfi barátsága, mely változatlan kisérte őket a sírig s csak atyám 1833-ban tőrtént halálával szakadt meg, még a gyermekkorban kezdődött. Herepei János később Kolozsvárra hivatván meg tanárnak, búcsúbeszédében felhívta szeretett vízaknai gyülekezetét, hogy ha fia egykor pap lesz, emlékezzenek meg róla. S több, mint harminc év múlva sem felejték el a búcsúzó kérelmét. Mind a két fiu jeles egyházi szónok lőn, Gergely, mint kolozsvári lelkész halt meg ezelőtt mintegy 15 évvel; Károly most, Vízaknán, szülőföldén. A Herepeiek első nemzedéke az említett három testvérben kihalván, a szónok-iskola vezérletét Károly vette át. Még nem volt 23 éves, mikor hittani tanulmányait befejezvén, külföldi egyetemek látogatása után visszatért hazájába s a canoni törvény kivételes mellőzésével pappá szenteltetett s huszonöt évvel Kolozsvár legkedveltebb egyházi szónoka lőn. Ha ő beszélt: a teoaplom zsúfolásig telt meg s Erdély előkelő világa sereglett hallgatására. Érces s ritka zenei csengésű hangja, emelkedett nemes szellem, éles, átható értelem, s meleg és rokonszenves sziv szolgálatában állott. Beszédeit két forrásból merítette: az életből, melynek megfigyelésében s viszonyai magasb felfogásában nagy mester vala, és saját e szivéből. Felvilágosított, meggyőzött, megindított és elragadott egyszerre. De jobban szeretvén, ha hallgatják, mintha olvassák, csak azokat bocsátá közre beszédeiből, melyeket az alkalomszerűségnél fogva kénytelen volt kiadni. A szónok- iskolának, melyben Hegedűs Sámuel, Nagy György stb. nevekedtek, ő lőn közzéppontja, s Erdély mostani legkitűnőbb protestáns szónokai; Fábián Dániel, Mihályi Károly, a közelebbről elhunyt Vadas József, maga Herepei Gergely is, mindenekfölött Nagy Péter, ma már Erdély legelső egyházi szónoka, az ő tanítványainak tekinthetők. 1834-ben az egyházi főtanács a tanári székre szólította Herepeit s a kolozsvári főiskolánál a bölcsészet tanszékét tölté be vele, honnan pár év múlva Nagy-Enyedre a theologia tanszékébe vitetett át. Gyermek voltam, mikor itt először hallottam őt; majd atyámmal folytatott benső barátságánál fogva mindennap láttam. Alakja, hangja, meleg bensősége, vidám társasága örökre feledhetlenek előttem. Tanszakán, melyet az iskola igazgató-tanácsi teendői is terheltek; gonddal készített tankönyvein kivül egy nagyobb történeti munka Írásával is foglalkozott: a nagy-enyedi Bethlencollegium történetének megírásával, melyet, ha egészben be nem fejezett is, de nagyrészben elkészülve hagyott hátra irományai között. Itt érte a m. tud. akadémia választása is, mely őt 1838-ban választotta levelező tagjául. Mikor később a levelező tagok is osztályokba soroztattak, ő a bölcsészeti osztályba tétetett. Bölcsész volt kétségkívül, bár bölcsészeti szakmüveket nem irt s irataiban csak a gyakorlati bölcsész szól; de ha a szónoklat a szépmüvészetek közé tartozik, a mint hogy ugy is van, őt mint szónokot a nyelv- és szépművészeti osztályban illette volna hely. 1841-ben Szathmári Pap Mihály halálával (ki Herepei János utóda volt a vízaknai papságban) megürülvén e hely, a gyülekezet megemlékezett egykori nagynevű szónoka búcsúszaváról s Herepei Károlyt hivta meg papi székébe. 0, belefáradva a nagy-enyedi professoratus versengéseibe, melyekben atyámmal együtt ő is annyi méltatlan megtámadtatásban részesült tanártársai s az akkori kormány részéről, s különben is, mint búcsúbeszédében hangsulyozá: „több kedvet és hivatást érezvén a népmint az iskolatanitói pályára," a templomi, mint a tanári szószékre: elfogadta a meghívást, s igy élete utolsó harminc évét e csendes kikötőben tölté, gazdag könyvtárán kivül gyülekezetének és családjának élve, de tiszteltetve széles körben mindenektől. Mint szónokot, tudóst és embert jellemezni, nem e futólagosan irt emléksorok célja, melyeket halálhírének első benyomása alatt veteK papírra. Hatvankilenc évet élt. Galambfehér haja, vidám, életteljes arca, szép s szabályos vonásait ezüst koszorúként környezé. Hosszan betegeskedett az utóbbi években, s életének tüdőszélhüdés vetett véget okt. 28-án. Miután fiai közül egyik sincs a papi pályán, benne az utolsó egyházszónok Herepei dőlt a sirba. Nyugodjék békével ! Szász Károly. N e c r o 1 o g. Minthogy e lapban ez ideig senki sem emlékezett meg az ur szőlőjének egy hűséges agg munkásáról, mi kötelességünknek tartjuk rövid életrajzát közleni. A pestmegyei evang. esperesség julius 26-dikán veszté el érdemekben megőszült nestorát, s a gyóni ev. egyház hü lelkipásztorát, néhai ntiszt. Bartholomaeides Sámuel urat. A megboldogult az 1795-dik évi julius hava 17-dik napján született Pilisen, hol édes atyja, Bartholomaeides Pál köztiszteletben s szeretetben álló lelkész és főesperes vala. Az erőteljes gyermek az elemiekben, tudomány-kedvelő édes atyjától oktatást nyervén, az akkor Mező-Berényben lévő, most Szarvason virágzó gymnásiumba ment, hol azonban nagy szerencsétlenség érte, mert a rosz felügyelet folytán lábai elfagyván, egész életére nyomorékká lőn. A reformatio három százados ünnepekor, 1817-ben a s e 1 m e c i ev. főtanodának volt növendéke, s az ezen évről nyert iskolai bizonyítványán 90*