Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-11-05 / 45. szám

PROTESTÁNS SZERKESZTŐ- és KIADÓHIVATAL: Mária-utca 10-ik szám, első emelet. ELOFIZETESI DIJ: Helyben házhozhordással és vidékre postai küldéssel félévre 4 frt, egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 kr., egyszeriért 7 krajcár sorja. Bélyegdij külön 30 kr. IM előfizetése ezen m$]á TéjrM lej ár, előfizetési megújítására kéretaefe íel. Ar

/ országos közoktatási tanács. Midőn boldogult Eötvös minister föllépett az országos közoktatási tanács tervével: a napi sajtó, a közvéleménynek hű tolmácsa ugy, mint különösen a tanférfiak örömmel üdvözölték az életre v a 1 ó, üdvös eszmét. Az öröm vagy mondjuk: a meglepetés első percében azonban — mintáz mi nálunk nagyobbára történni szokott —az illetők annyira beie merültek csupán magába a tervbe, hogy nem is tettek egyebet, mint a fölött vitáztak, váljon a tervnek ez vagy ama pontja helyes-e vagy helytelen ? S a vita közben mindannyian megfeledkeztek a „ mikéntK

-ről; sekinek eszébe nem jutott a kérdést, — mely pedig első sorban lett volna megvitatandó — föltenni: hogy az eszmét mikép lehet és kell megvalósítani. A régi igazság ez alkalommal ismét beteljesült, mely szerint a magyar, véralkatánál fogva fogékony ugyan minden szép és jó iránt, egy-égy üdvös vagy legalább előtte üdvösnek látszó gondolatot rohamosan fölkarol; de aztán nem követi a praktikus nemzetek, pl. az angol példáját, ki mielőtt valamibe fogna, higgadtan, komolyan meghányja-veti, hogy az ügy gyakorlatilag kivihető-e, s csak miután erről meggyőződött, csak ekkor bocsájtkozik a részletekbe, melyek nála mindenkor másodrangú helyet foglalnak el. A közoktatási tanács tervének keresztülvitelére végre Pauler minister a mult héten megtette az első lépést az által, hogy egy szakférfiakból álló enquet-et tartott, iolhiván azt véleménynyilvánításra azon eszközök és módozatok fölött, amelyek a terv életbeléptetéséhez megkívántatnak. Nem akarunk ezúttal az értekezlet alkatelemeire reflectálni, nem akarjuk szemére vetni a ministernek azon — hogy ugy nevezzük —• tapintatlan eljárását, melyszerint a protestáns tanférfiak közül a gyűlésre egyetlen egyet sem hívott meg: szándékunk jelenleg csupán oda irányúi, hogy a tanácskormány tárgyául kijelölt két kérdés fölött szerény egyéni véleményünket nyilvánítsuk. Az egyik kérdés az volt, hogy a közoktatási tanács kezdeményező avagy csak véleményező testület legyen-e? A másik?

mely avval összefüggésben áll, hogy az institutió törvény avagy kormányi intézkedés által jöjjön-e létre ? Mindkettőre együttesen adjuk elő nézeteinket. Az első kérdést illetőleg az értekezleten jelenvoltak többsége azt határozta, hogy a közoktatási tanácsot kezdeményezési joggal kell fölruházni. E határozat, szerintünk, nem he'yes, s ha ennek értelmében dönti el a kérdést a kormány vagy törvényhozó-testület (még nem tudjuk, melyik leend a bíró): a közoktatási tanácsnak nem jósolhatunk tartós életet. Egy a minister mellé kinevezett, kezdeményezési joggal fólruházott testület mig egyrészt a ministeri felelősség elvét tenné illusoriussá, másrészt a minister hatáskörét annyira megcsorbitaná, hogy egy önálló gondolkozású, szabad cselekvési vágygyal bíró ember a tárca átvételére aligha vállalkoznék, vagy ha vállalkoznék is, hosszasan nem lenne türelme azt viselni. Avagy kérdem, nem sértetnék-e meg a felelősség elve az által, ha a minister egy a tanácstól hozzá benyújtott törvényjavaslatot az országgyűlés elé terjesztene azon természetes kikötéssel, hogy a törvényjavaslatot vessée el vagy vitassák meg, de ha elvetik, 80