Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-10-29 / 44. szám

élvezet feljegyzése nem is ment át az évkönyvekbe, vagy pedig a jogot az élvezethez birták ugyan, de soha magát az élvezetet. Az utóbbi feltevés nagyon is valószínű, ha egy futó pillantást vetünk községem sorsára, ismételve, hogy mind a 13 városnak a fődologban, kevés változással, ugyanazon része volt. Eleintén csak eltűrhető állásuk volt az ev. községeknek, mi többnyire annak a körülménynek köszönhető, mivel a leghosszabb ideig körében katholikusok nem laktak, kik ellenséges követeléseikkel fölléptek volna. De már 1570-ben II. Miksa leirata,—- mely szót emel a Sakramentariusok, Arianusok és hasonló haeretikusok ellen, kiknek könyvei se nem tartandók, se nem olvasandók, — felébresztette a gyanút az ev. egyház ellen. II. Budolf egyik leirata azonban egyenesen meg akarta fosztani az evangélikusokat templomaiktól, hol azok ilyenekkel bírtak. Nem kis szorougatásba jöttek még azonkívül 1585«ben azáltal is, hogy az utolsó kenetnek a szentségek közé való fölvétele reájok parancsoltatott. Már 1615-ben, a környékből ide telepedett katholikusok Lubomirszky lengyel feje^ delemtől lelkészt kívántak. Ez el is jött Bélára a piaristák rendéből, és a bélai alakuló kath. község számára mindent visszakövetelt, minek birtokában az evangélikusok valának, Kívánsága teljesítetett is 1674-ben, midőn május hó 23-án Szepes-Váralján összeállított törvényszók által, az ev. lelkészek, az I. Lipót elleni u. n. Yesselényi-féle összeesküvéssel hamisan vádoltattak. Akkor a bélai ev. község lelkésze Eontani János és segéde Poprádi Ádám számkivetésbe vándorolni kényszerültek, az ev. templom, paplak, iskola és minden addig fenálló kedvezmények, a kath. község számára elfoglaltattak, bs a szabad vallás gyakorlat végképen elnyomatott. Ha ezen időpontig birt is valami jövedelemmel és joggal az ev. község, ezentúl a koldusbot ós a teljes jogtalanság lett szomorú osztályrésze, és sem az államtól sem a várostól a legcsekélyebb segélyt sem nyerte, s csak az ev. egyháztagokra kivettetett u. n. garasos adó („Contributions Groschen") fedezte minden szükségeit* Ha ezen válság bekövetkezteig, 1674-ig azev. község p. o. a tized élvezetében lett volna, mely évenkint körülbelől 10,000 frtot hozhatott, ugy egy pár év alatt oly nagy tőkét gyűjthetett volna, hogy garasos, szegényes adójára nem szorult volna. Annál ktívésbhé élvezhették a tizedet az ev. papok, kik a kezemnél lévő életleirások szerint, valóban apostoli szegénységben éltek. De örömest hálát adtak volna a mindenhatónak, ha szegénységök mellett csa* élhettek volna békében hitökuek. Azonban azaklatások és szenvedések még nyomasztóbakká lettek. Podolszky András, fejedelmi ügynök egy 1686 ban, február 8-kán kelt rendeletében 1000 arany büntetés terhe alatt, azon ház leroníboltatását megparancsolta, melyben az ev. egyháztagok, néha néha magány istenitiszteletet végeztek. Ugyan ez évben febr. 15-kén egy ujabb parancs érkezett, melyben az ev. vallásgyakorlat teljesen megszűnteit -nek nyilvánittatik és 3000 aranyból, számkivetésből és birtokvesztésből álló büntetéssel fenyegettetik az, ki ev. lelkészt házába be mer fogadni. Ha későbben, kivételképeu, ev. imaházak építése és magány isteni tisztelet megengedtetett is, ugy ezen engedmény értéke nagyon is kétes természetű az 1702-ben, november 29-én keltrendelet óta, melyszerint az ev. lakosok kényszeritendők a kath. isteni tisztelet látogatására, valamint az ev. gyermekek 18-ikévökig a kcth. káté magyarázatára küldettek és a városi hatóság oda utasíttatott, hogy az ev. lelkészeket, ha valahol a városokban mutatkoznak, megfogja és jószágaikat eladja, A helybeli kath. lelkész húzta kénye kedve szerint a stólát az ev. egyháztagoktól is, annyira, hogy p, o. Lingsch János, atyja temetéseért stólaképen 77 frtot fizetett, oly összeg, mely az akkori idő és viszonyok szerint, roppant nagy -nak mondható. A legnagyobb nyomort azonban tapasz -talta az ev. község Mária Josepha lengyel királyné alatt 1745—1757-ig. Ezen fejedelemnŐ a Lubomirszky -féle kegyetlen leiratokat nem csak megerősítette, de a 13 szepesi városban az evangélikusok kiirtására nyíltan törekedett. Az arra célozó sok szomorú intézkedéseit mellőzvén, csak azt említem, hogy alatta a kath. lelkésznek jogában állott, a gyermekek elrabol -tatása és felneveltetése a kath. vallásban, és az engedelemért uj ev. lelkész választhaiására, 100 frtot kellett fizetni. Mária Therézia alatt visszakapcsoltatott ugyan a 13 szepesi város Magyarországhoz, de azért az evangélikusok sorsa sehogy sem enyhült. Ámbár Béla városában a polgárság tisztáu az ev. valláshoz tartozott, és a kath. község mai napig rendesen csak idegen cselédekből és napszámosokból áll, mégis a nevezett királyné alatt, ritka kivételekkel, csak kath. hivek szerepeltek a városi hatóságban, és ámbár az ev. tagok