Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-01-29 / 5. szám

kereszténység nevében a hatalmas állású türelmetlenség vak heve ; azzal izgat ellenünk, hogy mi a keresztény népet a zsidóvallás terjesztésére akarjuk megadóztatni, ós olajat öntve emberszeretetlen izgatásával a tudatlan nép szenvedélyére, mely már íj tettlegességben dühöngött pár száz lépésnyire az országháztól. Hazánk ellenségeinek kezére dolgozik, hogy ezek bennünket az egyedüli istáptól, melyre támaszkodhatánk, a nép rokonszenvétől megfosztva, a népszabadság napjának hazánk komor egén felidézésére tehetségeinket elzsibbaszthassák s a democratiai átalakitás nagy müvét meghiúsítsák. Annyi, s oly nagy érdekek lebegtek a röppenő percnek mérlegében, hogy az emberbaráti érzelmek sugallatait a hazafiúi, kötelességnek nem volt szabad fölibe emelnünk. — Esdekelve kértük — mi magunk kértük — zsidó vallású honfitársaink pesti küldöttségét ; tűrjenek még egy kissé a Haza, a Népszabadság érdekében; ne kényszerítsenek minket Hazánk újjászületésének kedvező percét veszélyeztetni, higyjenek a szabadság világában, mely egyedül képes a szeretetlenség ködét, a türelmetlenség homályát eloszlatni, s bízzanak a közel jövendőben, mely nekik az oly rég, oly sokat s oly embertelenül üldözötteknek, igazságot fog szolgáltatni. Tömérdek vészfelhő tornyosult össze Hazánk felett ! a szabadság nappalát leirhatlan gyásznak kíséretében a szolgaság hozszu éjele váltotta fel, — mely még oszlásában is rettenetes siitét foltokat hagyott a magyar szabadság napján, s & foltok mindegyre terjednek mindegyre sötétülnek, de a néhány fölmaradt Midőn a vallás dolgábani törvény felett előkészítő tanácskozásaink folyának, Lonovics, Csanádnak nagy tekintélyű akkori püspöke engem e szavakkal szólított meg : „Önök a katholica vallás uralkodó vallási állását meg akarják szüntetni; s az egyenlőség elvét akarják felállítani. — Ám legyen. Hanem reménylem irányunkban is igazságosak lesznek önök. Nemcsak a protestánsoknak vannak sérelmeik, nekünk is vannak. Az állam oly hatalmat arrogál magának, oly befolyást, avatkozást, korlátozást gyakorol egyházunk irányában, a mi a vallás szabadságával össze nem egyeztethető. Mig uralkodó vallás voltunk, türtük ezeket, azon előnyökért, melyeket nekünk ez állás nyújtott. De ha ez állás megszűnik, nincs ok a miért tovább tűrjük. Ha a vallásfelekezetek közti egyenlőség kimondatik, én követelni fogom, hogy egyházunk szint azon autonómiával birjon, melylyel a protestánsok bírnak. „Reméllem pártolni fog ön.u „Kétségtelenül* — felelém — még csak azon tán nem épen egészen lényegtelen kis különbségbe sem fogok aggatózni, hogy a protestánsok sem Genftől sem Berlintől nem függnek, mint önök függnek Rómától. Önök magyar polgárok; a magyar törvény letéteményesei lel fognak tudni reménylem ügyelni, hogy a mindenkit egyenlően kötelező magyar törvényt, magyar polgárok ne sérthessék, akár mit rendelnek is nekik Rómából. Igen is pártolni fogom. Önök egyházának autonomicus szabadságát, ugy mint a magamét. Ön természetesen az egyházról szól, s az egyház a hivők egyeteme; azért a rendelkezési jog, halavány sugár gyönge melege is elég volt reá, hogy, . nem az egyház szolgáié, a papoké. Hiszen szóval leglegalább ezen egy hitünket, igazolva, ezen egy vára-L alább a pápa is az isten szolgái szolgájának nevezi kozásunkat teljesülve láthassuk. Ma már a magyar ||J

magát. Tehát pártolni fogom. Hanem a syllogismuszsidó is egyenjogú magyar polgár ; legyen megáldvafinak corollariuma is van. Aki azt mondja : én felmon. érte a szabadság nemtője. |dom a függést az államnak, nem tűröm semmi rendel-Csak igy, ily vigyázattal s ily nehezen sziveit fékezését, semmi avatkozását, szóval semmit abból amit áldozatokkal törülhettük ki közjogunk táblájáról az®gy neveznek „jura majeste.tica circa sacra* „uralkodó vallás" szörnyetegét, s Írhattuk be helyébe Hannák azt is kell mondania, hogy „de nem is veez egyenlőség és viszonosság elvét. De vigasztalást jf s zek igénybe semmi javadalmat, semtaláltunk a hitben, hogy oly elvet inauguráltunk,Smi ellátást az államtól." Ezt ön, ki oly melyről, ha egyszer kimondatott, csak előrelépés lehet, Snagy mester a logicában, nem lehet, hogy természehátraesés nem, Mtesnek, igazságosnak el ne ismerje. Ha Önnek makói Az autonomiai mozgalom, mely elég különös, s^tiszttartója azt mondaná: én felmondok püspökségednem sok jót igérő alakban megindult az országban, ;|Ének minden függést, minden avatkozási jogot — auösztönül szolgál nekem, hogy befejezésül azon tárgy J||tonom tiszttartó leszek, de a fizetést megtartom, — köréből, a melyről szólok, a 48-ki időkből episodot je- ^nem gondolom, hogy méltóságod ezt méltányosnak tagyezzek ide. lálná. Reméllem tehát, midőn az autonomiát inditvá-9*