Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-10-15 / 42. szám

Én felemlitém, hogy közép s felső iskoláink aligha megfelelnek a jelen tudományos fejlettség igényeinek, s erre azzal felel M. ur, hogy Debrecenben, mily roppant palotát építenek! Mást beszél Bodóné, mikor a bor árát kérik. Hiszen a pompás épület sem a jó tanrendszernek, sem a kitűnő könyveknek, sem a tudós tanároknak hiányát nem pótolja s azokkal nem identificálható. Shaön cáfolatul csak ennyit hozhat fel, ugy az általam felsorolt hiányok még egytől egyig léteznek. Végre higyje meg Málnási ur, hogy nem érzem magam megsértve jegyzetei által, hisz önnel együtt, nagyon ártatlanok azok. Isten velünk. Tóparti. Cáfolat, Vámos Dániel, a tolnai helv. hitv. egyházmegye alesperese a „Prot. egyh. s isk. lap" f. évi 39. számában T. Helle János, alsó-nyéki lelkész halálát közölvén, tudósításában olyan tárgyra tér, mely a „Gyászhír" közlésbe nem való, s roszakaratulag, mintegy hajánál fogva oda rántottnak látszik. E tárgyat szóról szóró igy adja elő V. D. : „egyházmegyei végzésnél fogva az egyházmegyei hivatalok az Ötvös családban megörökíttetvén, s szakadatlan folytonosságban 1781. évtől meg is tartatván mind e mai napig ; a nem Ötvös családboliaknak tt nem lehetett semmi igénye a megválasztatásra." Ez nem egyéb, mint valóságos nepotismusvád az Ötvös családot illetőleg. Lelkiismeretemen tennék erőszakot, ha e méltatlan vádat cáfolat nélkül hagynám. Hogy egyházmegyei végzésnél fogva viselték-e az Ötvös családbóliak az e.-megyei hivatalokat vagy nem ? azt nem tudom, mert csak gyermek éveimet töltöttem a tolnai e.-megyében, s a megye jegyzőkönyvét soha sem láttam, nem is hiszem, hogy az e.-megye ilyen határozatot valaha hozhatott volna; hanem, hogy nem csak az Ö tvös családbóliak viseltek e.-megyei hivatalokat s igy másoknak is lehetett igénye a megválasztatásra: erről már egyházi névtáraink tesznek bizonyságot. Ezekből kitűnik, hogy épen a hivatolt 1781. évben is a nem Ötvös családbóli Torgonyi Gergely, madocsai lelkész ült a főesperesi széken; — később 1785—1791 Vitéz József szegszárdi, 1803—1827 ig pedig Kornádi Nagy Mihály doroghi lelkész. A1 esperesei voltak a tolnai e.-megyének: Gál András, Vámos Dániel. Tanácsbirái: Burgyán János, Kemenszky János, Szenczi Főrdős Dávid, Bán János, Szalacsi János, Szereraley János, Papp Antal, Munkácsy Sándor, Csuthy Zsigmond. Jegyzői: Kulifay István, Vámos Dániel, Sárközy Sándor. Pénztárnokai: Bán János, Papp Antal. (Szándékosan mellőztem mindazokat, kik az Ötvös családdal vér- vagy sógorsági viszonyban állanak). Mindezek az Ötvös családdal semmi némü vérségi vagy sógorsági viszonyban nem voltak s nincsenek, mégis külömböző időkben e.-megyei hivatalt viseltek s illetőleg viselnek. Maga Vámos Dániel az 1862-dik évi egyházi névtárban mint főjegyző, az 1869-dikében pedig mint alesperes szerepel: mégis mindezekről tudomást nem véve 1871. szeptember 14-ről kelt tudósításában igy ir: szakadatlan folytonosságban mindemainapig E vád megcáfolására az általam felhozott történeti tényeken kivül — ugy hiszem — minden egyéb érvelés szükségtelen. Egyedül a tolnai egyházmegyét sajnálom s fájlalom, hogy olyan esperese van, ki — mint cikkének idézetéből látszik, — megyéjének sem múltját sem jelenét nem ismeri; ki légből kapott alaptalan váddal — nepotismussal — rágalmaz egy olyan családot, mely legtávolabbról sem oka annak, hogy őt az egyházmegye régen főesperesévé nem választotta. *) Kelt K.-K.-Fülöpszálláson, 1871. szept. 30-án. Eötvös Sándor m. k., lelkész. *) Ugyan e tárgyban még a következő sorokat vettük: Nt. szerkesztő ur! Becses lapja f. évi 39. számában egy necrolog van Helle János alsó-nyéki lelkészről közölve, melyben az iró azt állítja, hogy Tolnamegyében közel egy százada nem lehetett senkinek igénye egyházi tisztvisel őségre, a ki nem volt az Ötvös család tagja. S erre egy határozat is volna — a nekrolog írója szerint — 1781. tájáról. Nem tudom van-e ilyen határozata a tolnai egyházmegyének, de nem hiszem oly balgatagnak az egyházmegyét, hogy feltegyem róla e kiskorúságot. Még kevésbbé teszem fel róla, hogy e határozatát megtartotta volna. Egy kérdést bátorkodom csak ama necrolog Írójához intézni: Vajon szabad volt-e a tolnai egyházaknak másra is szavazni, mint az Ötvös család tagjaira ? Bizonyosan : igen! S még egy másodikat: Vajon semmiseknek nyilvánitotta-e a tolnai egyházmegye azon egyházak szavazatát, a melyek Vámos Dániel mórágyi lelkészre szavaztak ? Bizonyosan : nem! — Tehát lehetett másnak is igénye egyházi tisztségre, s lehetett a necrolog írójának is. Nem is volt az ő rá adott szavazatoknak semmi egyéb hibája, mint, hogy nem voltak elegendő számúak, inert e hiba nélkül csak olyan törvényes és jogos főesperese lett volna ő is a tolnai reform, egyházmegyének, mintha csak az Ötvös családhoz tartozó lett volna. Azon reményben, hogy a necrolog iroja elismerendi állításaim igazságát, kéri a n. t. szerkesztő urat e sorok közlésére egy tolnai tisztelőj e. Felelős szeikesztő s kiadó tulajdonos Dr. Ballagi Mór Nyomatott* Dtsutsch-féle 'könyvnyomda éa kiadói rósavény-társaság intézetében Pesten,