Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1871-10-08 / 41. szám
PROTESTÁNS GYHAZI ES ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- és KIADÓHIVATAL: k Mária-utca 10-ik szám, első emelet. ELOFIZETESI DIJ: í HIRDETESEK DIJA: í Helyben házhozhordással és vidékre postai kül- 4 hasábos petit so r többszöri beiktatádéssel felevre 4 frt, egesz evre 8 frt. Előfizet- ; sállál 5 k r egyszeriért 7 krajcár sorja. £ hetni minden kir. postahivatalnal; helyben a j Bélyegdij külön 30 kr kiadóhivatalban. Kiknek előfizetése ezen évnegyed végével lejár, előfizetésük megiijitására kéretnek fel. Ballagi Mórnak a „Magyarországi protestáns egylet" alakuló gyűlésén 1871. október 3-án tartott megnyitó beszéde. Soká haboztam, vájjon felszólaljak-e tüzetesen ez ügyben, melyet egyfelől a társadalomnak fennálló kényes viszonyai, másfelől tiszteletre méltó egyéni érzelmek ne-nyulj-hozzám természetűvé tettek és a tartózkodás nélkül ejtett szót könnyen vakmerőség színében tüntethetik fel. De önök megjelenése biztat, s én többé nem habozok. Annál nagyobb bizalommal járulok a mindnyájunkat egyformán érdeklő kérdés fejtegetéséhez, miután az igazság szent ösztöne, mely azt követeli, szinte mindnyájunkkal közös, és önök tulajdon érzelmei, önök meggyőződései azok, melyeket tolmácsolnom kell. Mi vezetett össze bennünket e helyen ? Mit akarunk? E kérdéssel egyszerre a dolog kellő közepébe léptem, és ha arra adandó feleletem kielégítő lesz, feladatomat megfejtettnek mondhatom. Szükséges pedig e kérdésre mindenekelőtt megfelelnünk azért, mert elleneink állítása szerint, épen az a főbaj, hogy magunk sem tudjuk mit akarunk. Ha e különös vádnak az az értelme, mely a betegekről használtatni szokott hasonló mondásé, akkor valljuk meg, van a dologban valami. — A beteg érzi, hogy mindene fáj, majd oldalába nyilalik, majd lélegzete szorul; most agyveleje ég, most meg egész testét elzsibbasztotta a hosszas fekvés, s mikor igy helyét nem találva, majd felkelni, majd lefeküdni, mtst megfordulni, most meg veszteg maradni óhajt, akkor azt mondják: maga sem tudja, mit akar. — Dehogy nem tudja! Dehogy nein tudja szegény feje! Egészséget akar ós semmi egyebet, csak utját-módját nem találja, hogy és mikép jusson hozzá. Az emberiség nagy része vallás-erkölcsi tekintetben aligha nem hasonló állapotban van. Magával meghasonlva, önfeledt teljes hitetlenség és minden ábrándnak hódoló vakhivés között folytonos hányattatásban, minden iziben beteg, s csoda-e, ha azok, kik nyavalyás voltukat érzik, megnyugvásra, egészségre áhítoznak ? — Kik érzik, mondom, mert a nagy résat a közönyösség hidege teljesen megdermesztette, s legtöbben a társadalom ez égető kérdése iránt annyira elfásultak, hogy általában mi veit emberhez nem illő dolognak tartják vallásról, mint ilyenről még csak szót is tenni. Addig mondogatták Rómából a világnak, hogy neki a vallás dolgában semmi szólója, az a papok dolga, mig végre az emberek, kiknek ugy is ezer más felé áll az eszük, megfontolván, hogy amihez az embernek semmi szólója nincs, arra gondolni is kár, ráhagyták a dolgot azokra, kiket fizetnek érte, ós ma már senki füle tövét sem mozgatja, ha azt hirdetik Rómából, hogy a vallásban a fekete fehér, a görbe egyenes és hogy kétszer kettő nem négy hanem öt. Nem gondolják meg, hogy a nagy társadalmi válság, mely mai nap Európa jövendőjét egyfelől az internationale, másfelől az ultramontanismus képében pusztítással fenyegeti, valamint első eredetét az értelmiségnek a tömegek fő mozgató erejét képező vallás iránti hidegségéből vette, ugy annak terjedése és kitörésre jutása is annak lesz tulaj donitható. Valóban roszul tanulmányozta a történelmet, ki azt hitetheti el magával, hogy a jezsuiták, az opportuniiási politika nagy mesterei, nem számoltak volna a körülményekkel, midőn az emberiség méltósága elleni legújabb merényletüket a csalhatatlansági dogma kihirdetése által elkövették.
