Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-10-01 / 40. szám

89. §. „Az anyakönyvi kivonat szóról szóra, minden változás és hozzátetel nélkül .... állítandó ki." Olykor még is el kell térni a szóról szóra való kiírástól, midőn oly megjegyzéseket találunk, kivált a régiebb anyakönyvekben, a miket ma már nem szokás leírni, vagy pedig máskép szokás kifejezni. Pd. a szelídebbek közül; ma már nem irjuk: fattyú, hanem: törvénytelen stb. cc) Egyháza pénztárára nézve. Ha megkívántatik a lelkésztől, hogy gondoskodjék, miszerint a gyülekezeti fizetések pontosan teljesíttessenek ; akkor utat és módot is kell neki nyújtani, hogy miként eszközölje ezt a hanyag fizetők ellenében. Mert a hol se szép szó, se könyörgés, se szolgabíró, se esp. ügyvéd nem segít, hogyan eszközöljön ott a lelkész pontos fizetést. Igen kevés van, a ki a saját maga illetékét is rendesen megkapná. dd) Fizetése és a palástdijra nézve. 103. §. „Ha valamely lelkészt .... helyettesét .... a cselekményekért semmit magának el ne fogadjon." Attól bizony nem lehet eltiltani, hogy ha a rendes stolán felül — mely a helyettesitettnek átadandó, őt is meg akarják a felek valamivel tisztelni, azt el ne fogadja. ee) A halálra itélt rabokra nézve: 104. § a ha álra készítse el és kisérje ki a vesztő helyig." Nagy gyötrelem ez, melyet nem minden idegzet áll ki, azért megkövetelni nem is lehet mindenkitől. Talán lesz idő, mikor ezen pont feleslegessé válik. — A börtönben igen, — de a vesztőhelyen a kegyelem istene szolgájának nincs helye. ff) Egyéb vegyes tárgyak. 105. §. „Ne tűrje . . . . stb," --Jó lesz még hozzá tenni: ha pedig róm. kath.tól szerzett birtokról a plébános a sarcot, vagy bár miféle szolgalmat követelne, világosítsa fel híveit, hogy azzal nem tartoznak. (Folytatása következik.) itány, 1871. sept. 20. Nagytiszteletü Szerkesztő Ur! Van szerencsém az alsó-borsodi ref. egyházmegyében fekvő v a 1 k i ref. templom szentelési ünnepélyről röviden tudósítani, hogy ezt becses lapjában közölvén, lássák meg mások is, mit tehet az egyesült akarat, a megfeszített buzgóság hegyeket mozdító kitartása s lankadni nem tudó igyekezete. Csaknem hihetetlen, mit mivelt ez 500 lelket alig meghaladó hangya szorgalmú kis község a lefolyt pár vtized alatt ronda egyházi épületeinek ujáteremtésében. Nem elég, hogy iskoláját rendbe szedve, tisztán tartja, nem elég hogy ódon, korhadt paplaka helyett, habár szerény, de még is csinos, s célnak megfelelő uj paplakot épített, — hanem a mi főleg bámulandó s alig megfogható, egy év leforgása alatt, gólyafészkes, nádastetejü temploma helyett, mintegy 20,000 o. é. forintba került igen csinos templomot, bádogos tornyot majdnem saját erejéből elővarázsolt, s immár folyó hó 17-én fel is szenteltetett. Az eddig emiitettek is eléggé jellemzik és dicsőitik a Tisza partján szerény csendességben élő e parányi népet az ur oltárára hozott s igazán mindenét oda adott anyagi áldozatáért, — de talán még inkább jellemzi, még inkább dicsőíti azon erkölcsi magaviselet, azon bámulandó erkölcsi élet, mely — mondhatni — páratlan egy község életében. Ugyanis az egri törvényszék, melyhez Yalk tartozik, nem talál t egy iratot sem csomagai között, mely csak egy valki ember megbüntetését vagy bezáratását is képes lenne kimutatni a legrégibb időtől mind e mai napig. A templom szentelési ünnepélyes szertartást főtiszt. superintendens Kun Bertalan ur akadályoztatása miatt nt. Prágay Lajos a borsodi esperes ur végezte, az Ő ismeretes szivet és lelket indító s velőkig ható szónoklatával, melyet a kik hallottak, nem felednek el soha. Miként határtalan lelkesedéssel fogadták az oda érkezett esperes urat az elébe tömegesen s lovas bandériummal kivonult valkiak, ép oly kegyeletes buzgósággal hallgatták kenetes szavait a közelebbi és távolabbi vidékről egybegyűlt minden rendű s vallású hallgatók, mert a vének sírtak, az ifjabbak lángoltak és égtek gyújtó beszédén. A communiot t. Lukács János dorogmai lelkész ur szolgáltatta ki, a keresztelést t. Máté Gáspár esp. e. lövői lelkész ur egy ez alkalomra készített csinos kis beszéddel végezte, az esketés házasuló párok nemléte miatt elmaradt. A templomba nem fért hallgatók előtt alólirt tartott egyházi beszédet Csel XVII. 24. 25. v. alapján. Befejeztetvén a megható ünnepélyes templomszentelés, az esperes ur által mondott remek imával, hálaadó dicséret éneklések között elhagyók az isten dicsőségére felszentelt falakat, áldva az örökkévalót, hogy e napot megérnünk engedte. Ezután következett a lelkészlakon sátor alatt tartott kedélyes lakoma, melynek magyaros jóizű étkeit még izesebbé, még ajánltabbá tették a felszolgálatban fáradhatlan kedves leányok, s az itt sem hiányzó toastok és hogy semmi el ne maradjon, ezután jött a csak éjié? után végződött tánc, a midőn a bágyadt szépségek nyugalomra tértek, hogy kora reggel útra kelve, magokkal vihessék az átélt magyaros őszinte vendégszeretetnek és nyájas mulatságnak már csak emlékben létező képét. Isten áldja meg őket egytől egyig, hogy oly kedvessé tudták varázsolni az ünnepély végét, s jelenlétökkel disziték annak elejét. Isten áldja meg a valkiak derék lelkészét t. Tessényi István urat, mint nagy részben a leirt munkálatok teremtőjét, vezérét. Isten áldja meg a minden tekintetben derék valkiakat érdemes birájok Kovács Dániel, és vendégszerető s tevékeny gondnokuk Kovács Istvánnal együtt. Csengery József, átáuyi ref. lelkész.