Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-09-24 / 39. szám

lommal felszólította a tanitó urakat, ecseteljék röviden e tekintetben sérelmeiket, melyeket a szerkesztő a név és hely megnevezése nélkül, de saját felelőssége mellett „Tanitói nyomorúságok" cime alatt mindaddig lapjában egyenkint kczölni igért, mig az illető helyen az eddig követett eljárás ferdeségét s magának a jelenlegi kormánypártnak jövő létezésére nézve veszélyes voltát belátva, a valódi többség jogos kivánalmait respectáloi fogják. Z. K. Érdekes volna tudni, hogy e gyűlés csupán kath. felekezeti tanitókból állott-e, mert bizony a mi felekezeti tanitóink ágya sincs rózsákon vetve. Szerk. BELFÖLD. A győri ág-, keiületi gyűlésről. (Ajánlva különösen Andorka Gyula ur figyelmébe.) „Fázunk és éhezünk S átlőve oldalunk, Részünk minden nyomor De szabadok vagyunk!" Petőfi. A mult hó 22. Győrött tartott kerületi gyűlésről, illetőleg annak egyik tárgyáról két tudósítás is jelent meg a „Prot. egyh. és isk. lap" 36-ik számában. Két egymással ellenkező felfogásból eredt tudósítás, melyek mindegyike hamis színben tünteti fel a dolgot, — az igazságot nem híven adja elő. Egyik csekélli a hozott határozatot, és „önérzetteljes tiltakozást" kívánt volna, a másik meg kárhoztatja az egész discussiót és a kormány ellen való hiú opponálási viszketegnek tünteti fel. Vártam, hogy majd valaki, nálamnál illetékesebb felszólal, de mivel ez nem történt, nem tehettem, hogy hallgassak. A dolog igy áll: — Az iskolai jelentések között, a veszprémi egyh. megye részéről panaszképen adattak elő a veszprémmegyei tanfelügyelő némely baklövései, hogy t. i. ő oly gyülekezeteket int meg, a melyek nem is léteznek, — más gyülekezeteket meg oly dolgokért int meg, melyek már régen, — még a mult évben megtörténtek s több ilyfélék, mikre már nem emlékszem. Minthogy az ily eljárást akadékoskodásnál egyébnek nem tekinthetni, felkéri tehát nevezett e. megye a ker. gyűlést, hogy intézkedjéK, miszerint jövendőre ilyes, az ügy előmenetelét gátló eljárástól megkiméltessék. — Erre a ker. gyül. azt határozta : A minisztérium felkérendő, hogy utasitsa a tanfelügyelőket, miszerint ezek saját tapasztalásaikból szerezzékadataikat s ezek alapján tegyék felterjesztéseiket. Ha nem szóról szóra igy hangzik is majd a j.-könyv — de a határozat értelme ez. Ennyi az egész. Hogy helytelenül cselekedett-e a gyűlés, azt tessék a józan gondolkodású olvasónak megitélni. Én legalább nem látom be, hogy mivel a kormány egy hivatalnoka bakot lő, miért kellene azért mindjárt az öreg harangot félrevrnni, és a fennebbinél „önérzetteljesebb tiltakozással" állani elő, — ágyúval menni a szúnyogra, — de másrészt azt meg épen nem ismerem el, hogy a kormány és annak minden creaturája infallibilis legyen. Tudjuk, hogy kikből került ki a tanfelügyelők nagy része, — hogy azok némelyikének sejtelme sincs a tanügyről. Ha aztán az ilyen a helyett, hogy segítene, beleügyetlenkedik oly emberek munkájába, a kik már tanuló korukban s az óta folyvást foglalkoznak a tanügygyei, — és ha ez ellen aztán felszólalás történik , ez mindjárt erimen lase majestatis, szentségtörés, baloldali opponálás, — és ennek aztán a baloldali papok, meg a baloldali Győrmegye az oka, a miért épen Győr városában történt ezen istentelenség ! Különös fogalmai lehetnek A. Gy. urnák a protestáns önkormányzatról, ha azt hiszi, hogy nekünk egyéb teendőnk nincs, mint a kormány minden emberének bár még oly helytelennek látszó intézkedését, szentirásul venni, és meghunyászkodó kézcsókolással fogadni. Ha „az opponiálás még nem hazafiság" ha „a protestantismus nem a meddő opponálásban nyilatkozik" — bizonyára az ily — önkövetelte alamuszi meghunyászkodásban sem nyilatkozik sem hazafiság, sem protestantismus. Gyönyörű egy protestáns testület lenne valóban, melynek felszólalni nem szabad, ha valami őt érdeklő eljárást hibásnak tekint. Mert különben „felekezetiesek, Jekelfalusiak, Simorok, szélső baloldaliak vagyunk protestáns kiadásban. — A. Gy. ur a püspökön szánakozik balgasága miatt, a protestáns lelkészt pedig mint a ki szabadelvüséget hirdet, megvetésre méltónak tartja, mert a tett meghazudtolja a szót, t. i. ha valamit roszallani mer, ami a kormánytól vagy 9nnak emberétől jön. Hát talán abban áll a szabadelvüség, hogy egy római pápa helyett nyolc ministert meg egy sereg tanfelügyelőt higyjünk csalhatatlannak, vagy abban, hogy ha látjuk is helytelen eljárásukat, azt mondjuk : ime itt vagyunk, süss és főzz bennünket tetszésed szerint, mi megnyugszunk bene mint a birka. Különösen most igen alkalmas idő jár ily feltétlen odaadásra! Nem tetszett kérem olvasni az „Uj földesúr" legutolsó cikkét a medve meg a cinkéről. Ajánlom. A magas politika is tanulhat belőle. A. Gy. ur megrója azokat, a kik politikai téren ellenzékiek levén, as egyháziakat érdeklőkben is a kormánytól származott (bár nem közvetlen) intézkedéseket bírálgatni merik, — ő meg vallási szabadságát és jogait kész feláldozni a kormány iránt való hódolatból. Melyik roszabb? melyik szabadelvűbb? Hogy menyire nincs igaza A. urnák, hogy mennyire ő maga azon elkeserült busmagyar, a ki pártérzelmei miatt, tisztán látni is hallani, higadtan Ítélni nem tud, kitetszik abból és, hogy ö fájdalommal menydörög a baloldaliak, a baloldali Győrmegye, meg a baloldali papság ellen, mint a kik a kormány ellen még az egyh, gyűlésen is opponálnak, és ez által a kormányt a hie-