Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-09-17 / 38. szám

ezelőtt gondviselő nejét, majd később vejét, leányainak és unokáinak nagyobb részét, az ombodi paplakot egészen felemésztő elemi tűzvész elhamvasztá csaknem egész éle­tén át keservesen gyűjtögetett vagyonát, mignem végre önmagát is az örök mindenható, örök nyugalomba helyezte. — Hosszú, sok gyönyörűséggel, nehéz igával megter­helt papi pályáját hiven futotta meg; köre egyszerű, igénytelen volt ugyan, mit abban mivelt, nem jegyzik a világ krónikájába. Ő pap volt a szó teljes értelmében, nem a világi zaj, vagy lármás dicsőség, hanem a szent hit, erkölcsjavitás és népnevelés koszoruzatlan bajnoka. Tehetségéhez képest hiven és buzgalommal szentelte éle­tét egész halálaig a lelkészi hivatalnak, mint ilyen nemes tettel, drága emlékezettel egy árva és özvegy leánnyal, néhány első és másod unokával örökítette meg nevét és hosszú életét. A vallás felkentjének, a hitbajnoknak állása vagy hivatala magasztos és dicső, de nehéz és nagy felelős­séggel járó munka vagy szellemi foglalkozás, bár igen könnyűnek és gyönyörűségesnek látszik is némely világi ábrándozónak, rajongónak vagy hitetlennek. A vallás, melyet hirdet vagy képvisel az evangelium hirdető ? legszentebb ügy e világon, gyémánt kapocs vagy arauj perec, mely együvé tartja az ezer meg ezer tarka-barka érdekű, különféle viszonyú emberiséget, önző világot, a világot elbontással fenyegető háborgó tengert: a népet. A vallás avatja fel a ma szülöttet, ez áldja meg a boldog szövetséget, ez kísér ki utóljára a sírba, ez előtt hull térdre a keresztyén fejedelem, hogy megerősíts fején a koronát, ennek nevében teszi le vagy veszi föl botját s mankóját a koldus, hogy lankadás nélkül tűrje, hordozza az élet nehéz keresztjét, kinos fájdalmát. És mégis gyakran megtörténik, hogy mig a polgári hivatalok képviselői: tisztviselői előre kijelölt tariffák szerint állandó méltósággal, fényes jövedelemmel, nyug­díjjal, fényes lakóhelyekkel vannak ellátva vagy biztosítva; addig a vallás szolgái: a gyermek- és népnevelők, fél­készek, tanárok vagy tanitók minden tiszta jellem, ész, becsület és tudomány mellett is alig birnak biztos állással, nem láttatnak el sem egyházi sem polgári uton, egyetemesen állandó és egyenlő fizetéssel, szegény özvegy és árva családjaik ritkán részesülnek elismerésben vagy méltó jutalmazásban. Hja a világot megvesztegető kincset; az arauyat és ezüstöt a bányászok ássák élethalál veszély közt lent a föld setét üregében, azonban ők még is sze­gények, gyakran sebzettek, éhesek és rongyosak. De a sötét pont után fordítsuk szemeinket egy fényes pontra: az ombodi ref. egyház auyagi és szellemi működésére. Örömmel megemlítendő lelkesítő példaadásul az ombodi ref. egyház nemes buzgalma, különösen t. Márton Bálint egyházmegyei tanáesbiró-, és egyházi főgondnok urnák minden szent ügy iránti érdekeltsége, áldozatkészsége az anyaszentegyház oltárán, jelesül: néhány év alatt a földnek poráig leégett paplak helyébe uj paplakot, a régi szűk iskolaház helyébe uj iskola épü­letet — az időrongálta avult fatemplom helyett dieszes kőtemmplomot és az itteni vidéken messze látszó bádo­gos sugár tornyot építtetett; jelenleg pedig a vallásos hivőkkel együtt isten dicsőítésére orgonát készíttetett; 600—700 frtos tanítói és orgonistái állomást rendezett be, hogy miként Phőnix hamvaiból, ugy Oinbod is jó hír­ben, dicsőségben újjászülessék, a nevezetes egyházak életében és történetében méltó helyet foglaljon el. — Megemlítendő jelen alkalommal, hogy ugyancsak az ombodi ref. egyház és ennek érdemes főgondnoka t. Már­ton Bálint ur a pálfalvai és szomszéd pvittyéni egyhá­zakkal együtt a jelen évi egyházmegyei helyosztó gyűlést magyar vendégszeretettel és gazdagou kitartá, s a leendő tanítói gyámintézetnek egyszersmind a tanitó segélyegyletnek fényes sikert eredményezett. A nagy ég áldása lebegjen az elhunyt agg lelkész porain 1 Az isten szeretete legyen az élő egyházon és ennek buzgó tagjain t Bodnár János, kakszentmártoni ref. lelkész. Előfizetési felhívás ily cimü munkára „A neveléstörténet kézikönyve különös tekintettel Magyarországra." A történeti alapot egy intézmény fejlesztésénél sem szabad ignorálni, de legkevésbé lehet azt nélkülözni az oktatásügyi reform nagy munkájánál. Nekünk, magyaro­kul, ha a nevelésügyet valóban emelni akarjuk, nem­csak arra van szükségünk, hogy a létező állapotokat ismerjük, hanem tudnunk kell azt is, mint állottak azok elő, s micsoda körülmények közt fejlődtek oda, ahol jelenleg állanak. Hasonlag ismernünk kell a külföldi vívmányokat, más népek törekvéseit, irányait, ismernünk kell azon férfiak életét, kik a nevelésügyi küzdelmekben vezérszereplők s tényezők voltak. Mindezt a nevelés-tör­ténet adja elő; ez mutatja föl hélyzetünk valódi állását, ez nyújt tájékozást a külföldi viszonyok közt: ennek ismerete tehát minden gondolkozó főre nézve élet­szükség. Kézikönyvemmel ezen a szükségleten óhajtók segí­teni; tisztelettel hivom föl azért a hazai tanférfiakat, s mindazokat, kiket oktatásügyünk érdekel, legyenek szí­vesek vállalatomat pártolni s munkámnak mentől nagyobb kelendőséget biztosítani. A munka körülbelől 12, 8-ad rét nyomott iven, diszes kiállításba", fog megjelenni s a jövő 1872. év első havá­ban az előfizetőknek s megrendelőknek szétküldetni. A t. megrendelőknek utánvét mellett fog a munka k'zbasittetni. Az előfizetési pénzek vagy aláírások akár Pestre Jtfcosenberg testvérek könyvkiadóhivita'ába (egyetem utca 4. sz.) akár szerzőhöz Nagykőrösre intézhetők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom