Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-09-10 / 37. szám

igen korainak tartja. Egyáltalán pedig keserűn panaszkodott az ellen, hogy az ev. papok atheista szellemben neveltetnek, hogy a theologia oly nagyon parlagon hever. Ajánlta tehát, hogy törekedjenek azon, hogy Pozsonyb a n az ev. lyceum mellett evangelicus egyetem is állittassék, s elveteudönek mondta a tervet, hogy a pesti egyetemnél ev. theologiai kar is felállitassék. Ő ettől nem vár semmi jót; különösen, ha a tanárokat a kormány nevezi ki. Végiil hangsúlyozza, ha a keresztényellenes szellem az ev. papság között már annyira elterjedt, hogy az uj tiszai superiutendens nem a „háromegy istenre" esküdött meg, mint ezt synodalis szabályok rendelik, hanem az „élő istenre." E predikáczió némi sensatiót keltett, különösen midőn Geduly bevallá, hogy ő is csak ugy esküdött, mint a tiszai superintendens. A gyűlés tiszteletére a helybeli tót műkedvelők színielőadást, egy Ruppeldt ur hangversenyt rendezett ; — a hangveiseny után pedig kis b á 1 tartatott. Utile cum dulci. A máramaros-ugocsai egyházmegye közgyűlése 1871, aug. 23. A máramaros-ugocsai hh. egyházmegye történetében kiválóan szép nap lesz mindenkor az 1871. évi augusztus hó 23-a. Ekkor igtatlatott t. i. segédgondnoki székébe Y á r a d y Gábor, a ki e hivatalra még a tavaszszal a T.-Ujakon tartott egyházmegyei gyűlésen nagy szavazat-többséggel megválasztatott s az egyházkerületi áprilisi gyűlésen mint ilyen, hivatalos esküjét le is tette. E beigtatási gyűlés N.-Szőllősen tartatott, a hol a szorgos munkaidő daczára is nagy számmal jelentek meg ugy a lelkészek, mint az egyes egyházak képviselői. A kitűzött r. 9 órakor a templomban, a szent lélek segítségül hivása után, esperes B a t i z i András előadván, hogy a t.-ujl&ki gyűlés 45. sz. határozata neki azt tevén kötelességévé, hogy a szavazatok eredményét a segédgondnok úrral tudatná s őt egyszersmind hivatala elfog.Jalására kérné fel, ő e köttelességének eleget tett, minek folytán szerencséje van az elválasztott segédgondnokot e gyülekezetnek bemutatni, a kit felhívott egyszersmind hogy a társ-elnöki széket foglalja el. E felhívásra Y á r a d y Gábor, segédgondnok, a következő beszédet intézte a gyülekezethez, Nagytiszteletü és tekintető egyházmegyei gyűlés! Mély megilletődéssel fogadtam és fogadom a nagytiszteletü egyházmegye irántam tanúsított nagybecsű bizalmának eme nyilvánulását ; mig másrészről nem titkolhatom el, hogy a megszégyenülésnek bizonyos érzete szállja meg keblemet, tudva, hogy mig azon kisebb s szerényebb munkakört sem valék képes kellően betölteni, a melyet részemre ezen egyházmegye bizalma korábban kijelölt volt, ime, most sokkal nagyobb, komolyabb feladatokkal találkozom. E nagybecsű bizalom folytán, a melyben engem a máramaros-ugocsai egyházmegye érdemen nélkül részesített, kettős szerencse várakozik reám. Az egyik a részemre kijelölt, hálásan gazdag ujabb munkakör itt e helyütt, e megyében, a mely körben én örömmel és egész odaadással szentelem csekély bár, de akaratom szilárdságával gyámolított erőmet, protestáns egyházunk, különösebben pedig egyházmegyénk ügyeinek előmozdítására. A másik azon kiváló szerencse, a melynél fogva közelebbi alkalmam nyílik a főtiszteletü egyházkerületi gyűlés tanácskozásaiban nemcsak mint igénytelen homokhordó napszámos, hanem ugy is, mint ezen egyházmegye képviselője, részt vehetni. Engedje meg a nagytiszteletü egyházmegyei gyűlés, hogy e nagybecsű bizalomért hálás köszönetemet, mint ezt tevém már a nagytiszteletü egyházmegyei gyűlés küldöttsége előtt, e helyütt s ezen reám nézve ünnepélyes szent alkalommal is kifejezhessen. Fogadja a nagytiszteletü egyházmegyei gyűlés ünnepélyes igéretemet, hogy minden erőmet s" törekvésemet a reám ruházott és ruházandó kedves kötelességek teljesítésére forditandom; hogy igy legalább részben kiérdemelhessem a reám árasztott, hogy ne mondjam, pazarolt bizalmat, a melyet én egyátaljában nem tekinthetek eddigi igan csekély működésem elismeréseül, hanem csak is mint foglalót, mint ösztönzést tekinthetem és fogadom azt el a j ö v ő r e nézve, hogy érdemeljen ki a bizodalmat s igyekezzem a várakozásnak megfelelni. Kérni fogom istent, hogy az ehez szükséges testi és szellemi erőt, pedig mind a kettőre igen nagy szükségem van, ne vonja meg tőlem, de sőt öregbítse azokat. Napjainkban, midőn az állami egyetemnek, akadémiáknak, közep-tanodáknak törvényhozás utján leendő szervezése küszöbön áll ; midőn az egyházi ügyek és viszonyok rendezésére irányzott törekvés más hitfelekezetek körében is az eddiginél sokkal nagyobb mérvben nyilvánul ; midőn az autonomia cége alatt sokszor és sok helyütt az autonomia megcsonkítására, megtagadására, sőt épen elvonására irányzott célzat lappang : e napokban kettőzött éberségünkre, vállvetett munkásságunkra van szükség, hogy autonomiánk, a polgári s egyházi szabadság egyik legnagyobb tényezője, a már eddig is mutatkozó s a jövőben talán élénkebben nyilvánuló ellenkező, sőt elleaséges irányú mozgalmakkal szemben, szeplőtlenül, csonkitlanul megőmtessék, megvédessék, és egyházunk szabadelvű mivelt fejlődésériek egyik leghatalmasabb emeltyűje további virágzásában, üdvös működésében ne gátoltassék. E néhány szóba foglalva látom magam előtt is a feladatot, a melynek megoldására ernyedetlen buzgalommal törekednem, s a czélt, a melynek elérésére, biztosítására munkásságomat szentelnem kell. És most nincs egyéb hátra, mint kérnem a nagytiszteletü egyházmegyei gyűlést s az egyházmegye minden egyes tagját, hogy engem, midőn a segéd-gondnoki