Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-09-03 / 36. szám

14. A közgyűlés körébe tartozik a tisztviselők megválasztása, az alapszabályok módosítása, s az egyetemes egyletet érdeklő határozatok hozása. 15. Mind a fiókegyleteknek, mind a közgyűlésen jelenlévő minden egyleti tagnak jogában áll inditványt előterjeszteni. Az indítványok a gyűlés megnyitása előtt legalább két héttel az elnökhez Írásban nyújtandók be. A választmány. 16. A választmányi gyűlések székhelye Pest. Ülései az egyleti tagokra nézve nyilvánosak. 17. A választmány intézi egyik közgyűléstől a másikig az egylet folyó ügyeit, s működéséről minden évben kimerítő jelentést terjeszt a közgyűlés elé. 18. A választmány meghatározza a közgyűlés idejét és helyét, s ezt két hónappal előbb közhírré teszi; megállapítja a tanácskozás tárgyait és azok sorrendjét; kijelöli a jelentéstevőket és értekezőket. 19. Ha a választmány a közgyűlés összehívását lehetlennek, vagy az egylet érdekére károsnak tartaná, ezt indokolva kijelenti néhány hazai lapban. 20. Érvényes határozatok hozására a választmányi tagok legalább egyharmadának jelenléte szükséges; de ha a közgyűlés elhalasztásáról van szó, a tagok kétharmadának jelenléte igényeltetik. A fiókegyletek. 21. Az egylet céljának minél nagyobb körben megvalósítására az ország különböző alkalmas pontjain községi és vidéki fiókegyletek alakulnak, melyek az általános egylettel összeköttetésben állanak. 22. A fiókegyletek összejöveteleiken vallásos és erkölcsi tárgyú előadásokat tartanak; megismertetik a közőn&éget a napirenden lévő egyházi kérdésekkel; megkedveltetik a közmivelődési és humanistikus célú intézeteket, a hasznos ismereteket terjesztő olvasmányokat, s általában eszközlik a nép értelmi, vallásos és erkölcsi tökélyesbülését. 23. Szervezetüket és teendőiket a kijelelt körben magok állapítják meg a helyi viszonyok szerint ; de működésükről évenként, a közgyűlés előtt egy hónappal, jelentést tesznek a választmánynak, a titkárhoz címezve. A budapesti egyházi reformegylet megliivása az országos egyliázi reformegylet tagjaihoz. Egyletünknek 1871. julius 9-én tartott értekezletében bejelenttetett, hogy az egyházi reformegylet első indítványozói az alakitó közgyűlést folyó évi október 4-dikére Pestre összehívták, s egyszersmind felszólittatunk, hogy mint házi gazdák a közgyűlés megtarthatására nézve a szükséges intézkedéseket megtegyük. Hogy ezt a kellő hivatalos minőségben eszközölhessük, célszerűnek mutatkozott, habár csak ideiglenesen a közgyűlésig, a magunk körében szorosabban megalakulni. Hogy pedig ezt tehessük, az indítványozók által készített alapszabály-javaslatot is megkellett vizsgálnunk, ha vájjon legalább főbb elveinél fogva, a közgyűlési tanácskozás alapjául elfogadható-e ? Mind az e végre kiküldött bizottságban, mind a julius 16-án tartott értekezletünkben azon vélemény nyilvánult, hogy a nevezett javaslat, mely a reformegylet körül eddig folyt irodalmi vitában nyilvánult eszméket tartalmazza, a tanácskozás alapjául elfogadható, fentartván magunknak egyenként azon jogot, hogy illetékes helyén, az országos közgyűlésen lehető észrevételeinket megtegyük. Most már az első alakitó közgyűlést körűnkbe mi is meghívjuk, a szükséges intézkedések megtételére bizottságot alakítottunk, mely kellő időben meg fogja nevezni a tanácskozás helyét, s közhírré teszi mindazon kedvezményeket, mezekben a vidéki tagokat az utazásban és Pesten részesitni tudjuk. Kelt Pesten, 1871. julius 16-diki értekezletünkben. Tolcsvai Nagy Gedeon, s. k. ideiglenes elnök. Kovács Albert, s. k. ideiglenes jegyző. A * Reform" nyilatkozatalDr. Miclielis fel olvasásáról. Michelis tanár, az anti-infallibilista német pap, ma tartotta első előadását Pesten. A részvét nem volt nagy, minek okai igen egyszerűek, s ép oly leverők a csalatkozhatlanság híveire, mint az ó-katholikusok pártjára nézve. A kath. egyháznak, mint intézménynek, hivei nincsenek a papságon kivül, mely ez intézmény szervezetét alkotja. A katholikusok közt két kathegoria van : az ultramontán hivők és az indifferensek tömege. Azon kontingenst, melyet más felekezetekhez az értelmiség szolgáltat, a katholikusok egyházában hiában keresnéd. Mihelyest valaki eljutott értelmi fejlettségének azon pontjáig, hogy vakon hinnie lehetetlen, akkor a kath. vallás dogmatikus yoltával szemben nincs más választása, mint istenét szivében megőriznie, magát vallása egy némely elkerülhetlen formáinak (minő a kereszteltetés, esküvő, az esküvő előtti gyónás) alávetnie, s többé azzal, a mihez sem befolyás, sem érdek nem köti, nem törődnie, kivéve ha — mint politikus, vagy a nyilvánosság más terén szereplő — eszközei közé nem látja jónak fölvenni a felekezetességet. Ily körölmények közt ne csodálja senki, hogy Magyarországon — mert hazánk társadalmáról beszélünk — azon erkölcsi fölháborodásnak, melylyel más országokban a katholikusság egy része fogadta az uj dogmát, nyomát sem látja; a komoly harc k a t ho 1 i k u s szempontból a „híveket" (a non lucendo) nem érdekli. Nálunk csöndes megvetés és kacagó éle tárgyává tétetett az uj dogma a katholikusság azon köreiben, hol a vak hívésnek hivei nincsenek