Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1871-08-27 / 35. szám
A gyilkolást, mint állati brutalitást, a lopást mint lealacsonyitó bttnt, mindegyik régi ősnép elitélte, megbüntette már hajdan. És máig meg van a háború, azaz : a gyilkolás, legvakabb bőszüieiében, a lopás legnyersebb, leggyávább alakjában azért, mert büntetlen. A liáboru, vagyis egy uralkodónak önzése és egy erős nagy nép maga megadása, mely nyelvén hordja a szabadság nagy szavát. A háború, vagy helyesebben a családi élet és tűzhely eszeveszett elpusztítása,, az életrevaló fiatal erők lekoncolása, a vetés legázplása. a pompás müépitések lerombolása, a sanyaruan keresett fillér elpazarlása, a kézmű, a művészet, a szorgalom, a fejtörés kincseinek felrugdosása, megcsonkítása mindennek, ami az életben még valamit ér, ah ! ez a háború sokkal inkább dühöng ma a nemzetek szivében, mint valaha, azoknak, épen azoknak a nemzeteknek szivében, kik a civilisatio élén állnak. És Európa, vagy az a világrész, mely a civilisatio legmagasabb jelentésű hatványával büszke, nézi ezt a háborút, csak nézi, titkon bölényül, gyújt, mint a Oockney-beliek a kakasviadalt, a helyett, hogy ez az Európa, ez a háromezer éven át tanított világrész, ezeket a marakodó feleket, vagy gúnyja, vagy szellemi anathemája hatalmával egymástól elválasztaná. Haladás,, civilisatio. Azt lehetne tehát gondolni, hogy minél szemtelenebb a ha.alom, minél önzőbb a törvény, minél bárgyubb a szolgálatkészség, annál nagyobb lett a nyiltszivűség, — oh nem !'• Minekutána Jézus a részrehajló Jehovát kivégezte, Voltaire az észt fölíedezte és a sajtó a csalhatlanságót lehetlenitette, még ma is ökölre fogott gyilokkal kérik a mennyei atyát, ki minden embert egyformán szeret, hogy adjon szerencsét a gyilkoláshoz, ésa győző istennek hálát ad ; kinevetik a babonát, de az istenkáromlást sanctionálják. Haladás, civilisatio ! Hány századdal ez előtt rombolta le a nyelvzavar ama kevély merész vállalatot, Bábel tornyát ? A vallások a philosuphemák, a tudomány, a lelkek rokonitása, kérdem változtattak-e csak egy árnyvoualnyit ezen a toronyépítésen? Tán a nemzetiségek között rágó gyűlölet az emberi természetben alapul ? bizonyára nem, hanem igenis a barbarság, a parasztság önzésében. És a csehnek a német elleni gyülelete, a németnek a latinismu3 elleni antipathiája, viszont a román elemnek minden elleni gyűlölete, minek bagaria bűze nincs, a fehér a fekete együtt, az az eszeveszett nyelvezavart csorda, mely cserbe hagyja a civilisatio óriásépületét csak azért, mert annyi század után még se fedezte fel a világ nyelvét, mely ezt mondja : viribus unitis. Földünk első napjaiban, mikor a kigyó még emberi hangon beszélt a gyermeteg emberrel, mikor a nő kéjkór miatt elcsábitá a férfiút, mikor a testvér, gyűlöletnek miatta, agyonüté testvérét, mikor a rokon megrabolta testvérét, mikor pocsolyában heverve hymnuszt gajdolt, azóta földünk ugyanaz, a mi ma. Mit szépített rajta Homér, mit javított rajta Jézus, mivel gazdagította Coluinbus, mit feszitett rajta Guttenberg bélyege, Schwarz Bertalan pokolpora, szebb lett-e az élet, szelídebb a halál ? Haladás, civilisatio, phrázisok, miket pirulva, felednünk kellene, stb. • Dobos. (B.) Emlékirat az államnak az 1870. jul. 18-ki pápai constitutio tételeihez való viszonya felett, ajánlja a németországi és austriaí kormányok figyelmébe S c h u 11 e Frigyes János. Prága, 1871. A hires kath. kanonista jelen müvének célja ezen kérdésre felelni: minő állást foglaljanak el a kormányok az uj dogmákkal s az ezekhez ragaszkodó püspöki-karral szemben. Schulte azon törvénycikkek felsorolásával kazdi munkáját, melyekben a kath. egyház államjogi helyzete Porosz-, Bajorországban, Wtirttemberg-, Baden- és Hessenben általában megállapítva és szabályozva van, s erre azon észrevételt teszi, hogy ezek értelmében a püspökök: vannak mint orgánumok hivatva a kath. egyház belső igazgatására. Ezután egy futólagos pillantást vetve a kath. egyház helyzetére Ausztriában II. Józseftől 1855. novemberéig, a bajor concordatumot figyelmes megvizsgálás és kritikai megfontolás alá veszi, miből végtére kitetszik, hogy ebben a pápának -korlátlan törvényhozása el van ismerve, ugy hogy 1870. jul. 18-dika után a bajor kormányra nézve más alternatíva nem marad fenn, mint vagy elfogadni az uj dogmákat (forma szerint vagy hallgatag) vagy határozottan elvetni. Ha pedig az első történnék, a bajor állam mint souverán megszűnnék létezni, mert akkor a concordatum I. articulusa értelmében az Unam sanctam etc. bulla állam jogilag is el volna ismerve, s tehát többé nem a király, hanem a római püspök kormányozna, vagy a bajor királynak egyszerűen engedelmeskedni kellene Scherr ur parancsának, kit ő maga nevezett ki. A további következménye az lenne, hogy Bajorország nem tarthatná fenn állását a német birodalomban, mert mig az alkotmány szerint csak a birodalom háborúiban vehet részt, addig az 1871. jul. 18-ki dogma szerint a pápa parancsára tartoznék fegyvert fogni. Hasonlólag minden nem kathol. vallásnak állami megtürése és egyenjogúsága megszűnnék Bajorországban. Ily módon a jnliüs 18-ki dogmának engedelmeskedő kath. alattvalók moráljának, loyalitásuk- és hazafiságuknak meg kellene semmisülni, mivel öntudatukban „a törvények iránt való nyilvános engedetlenségre" hivattak fel. S hogy Schulte ezen állítással nem csupán 8 gy pessimista phantaziának adja át magát, már a fények eléggé bizonyítják. A bajor törvény a pápai cv 0 nstitutióknak placetum nélkül való kihirdetését megtiltja, és mégis minden püspök kihirdeti anélkül. A kormány roszalását fejezi ki, a kath. sajtó ujjong a törvény ilyen kijátszásán ; elég arcátlan oly dolgokról, melyeknek semmi
