Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1871-08-27 / 35. szám
hogy legyen urainkban az egyházi ügyek iránt. De ez mostanában nem divat. 22, §. „A tanitók, a vének választmányába beválaszthatok." Jobb volna: beválasztandó k, sőt hivataluknál fogva kellene, hogy tagjai legyenek a presbyteriumnak. Azonkivül filiális helyeken őket kellene mint a lelkész helyetteseit a számadások vezetésével és ellenőrzésével megbízni, hogy ne történnének ezen számadások olyan sandám-bundám, jöttünk-mentünk, 100 frt stb., féle módon, mint sok helyen történnek; nem mindig roszakarat., hanem tudatlanságból, mert a falusi gondnok nem képes rendes száraadást vezetni. II. Az egyházmegye. 37. §. 1—2. Jóformán a fogalmazásban van a hiba: „az esperes és felügyelő 6 évre választatnak" és mégis „a választások minden harmad évben történnek. 46. §. Özvegyi és árvaintézetek, többször előfordulnak ez iratban, de nem tudom, hogy akár valamely egy -házban, akár esperességben ilyenek léteznének. 51. §. „Gondoskodik az elemi iskolákban szükséges könyvekről és taneszközökről, elfogadja a körlelkészek tudósításait stb. De hát a hol ezt nem teszi ?! Mert van rá eset, bogy az esperesség éveken át nem vesz tudomást a népiskolák állapotáról. Esperességi ügyész ?! Ez is az esperesség e^yik tisztviselője. Az egyetemes egyházi hatóság. 70. §. Az evang. egyházi egyetem hivatalnokai : Innen az egyházi elnök kimaradt. Az evang. egyház beléletére és az evang. lelkészi hivatalra vonatkozó canoni javaslatok. ELSŐ RÉSZ. I Fejezet. A nyilvános isteni tiszteletről. A) Általános határozatok. 1. §. „A templom kizárólagos rendeltetése . . . Azt egyéb célokra használni nem szabad" Pedig biz azt szokás egyéb célokra is használni, p. iskolavizsgatartás, confirmatióra készitő oktatás stb. 2, §... „azépitendőtemplomok tervrajza csak az egyházmegyei tanács helybenhagyása után foganatosítható,"Helyes, de nem elégséges. Meglehet, hogy az az egyházmegyei tanács valamivel többet ért a dologhoz, mint Apelles vargája, de hogy valami műértők legyenek, akár lelkészeink. akár világi uraink, azzal bizony nem igen dicsekedhetünk, annál kevésbé lehetnek műbirák. Már pedig ugy kellene lenni, bogy templomaink necsak otromba kőtömeg, hanem Ízléssel készült művek legyenek, külalakjuk által is lélekemelők, nem visszataszítók; hányszor nem lehetne csinos templomot, iskolát épiteni ugyanazon költséggel, a melylyel építünk valami pajta, vagy granarium alakú ügyetlenséget, melynek láttára az ember minden buzgósága lelohad. Azért kellene valami műértő bírálaton átmenni minden építkezési tervnek. Meg aztán utána is kellene nézni, hogy az ily határozatok foganatositassanak. Eddig is voltak hasonló határozataink, de biz azért csak megkészültek az egyházi épületek ugy átobotába minden felsőbb felügyelet nélkül. De meg is látszik rajtok! Sőt nemcsas a külső építkezés, hanem a belső elrendezésre is több gondot kellene fordítani. Mily visszataszító, undorító igen sok templomunk berendezése, az ember alig várja, hogy kiszabaduljon belőlük ! Constantinápoly külvárosai jutnak eszembe róluk. Láttam oltárképet, melynek az idvezitő magasztos halálát kellene ábrázolni, de a megdicsőült arc helyett valami oly ijesztő alak tekint le reánk, melyhez képest a szegedi börtön lakói bizonyára egytől egyig félistenek. Láttam templomot, lelki magasztosulásra szánt helyet, hol az oltár minden darabja más szinre van remek ügyetlenséggel kimázolva. Az oltár körül apró székek, papnénak, mesternének, egyházfinak. Az egyik harminc évvel ezelőtt festetett be tulipiroara, a másik valami husz évvel később hupikékre, a harmadik a legújabb időben mája szinre. Azon kivül az egész kar téglaporba mártott rongygyal van bepety egete, ugy hogy az ember azt hiszi, mészárszékbe lép, s szinte érezni képzeli a hus szagot. Bizony erős buzgósága legyen annak a léleknek, mely itt emelkedni képes. Aztán ide járjon az ember imádkozni és gyónni! Csoda-e, ha kivált a miveltebb osztály alkalmasabbnak véli a buzgólkodásra a természetet vagy Ízléssel butorzott saját lakát, mint a templomot ? ! 4. §. „A prédikáció legyen épületes, # irásszerü és hitvallásainkkal nem ellenkező." — Hitvallásainkkal nem ellenkező ! Igen korszerüforgalmazás. Nem hitvallásszerü, hanem csak : hitvallásainkkal nem ellenkező. Má r biz az nem mindig volna üdvös, ha minden lelkész korlátlanul saját eszének bogarait tukmálhatná a népre, hanem az egyház követelie minden lelkészétől, hogy szorosan ragaszkodjék az ő hityallásához, ne legyen az a hitvallás olyan kritikus dolog, a mit ugyan az iskolában tanítani kell, mert benne van a tankönyvekben, de utóbb tanácsos szépen kikerülni, csak Deleütközni nem szabad. — De akkor aztán legyen a hitvallás olyan, hogy arról minden okos felvilágosodott ember komolyan és teljes lelke szerint beszélhessen minden hozzá hasonlóval. De igy, ugyan jó tojás-táncoló, vagy jó farizeus, vagy jó félremagya-. rázó legyen az a lelkész, hogy különösen és épen a legnagyobb ünnepek alkalmával, vagy saját, vagy felvilágosodott hallgatói, lelkiismeretébe, vagy a hitcikkekbe ne ütközzék. Tegyük fel, hogy Sárospatakon t anult valaki valami szabadelvű tanártól; számtalanszor bekövetkezik az az eset, hogy meglett korú emberek előtt nem szabad azt hirdetnie, a mire tanárjának szabad volt őt, mint 18 éves ifjút tanítani, s a mi az ő meggyőződésévé lőn. 5. §. A prédikációk vezérszövegé nek választását, ugy hiszem, legjobb'lenne egészen a lelkészre bizni, mert itt minden megszorítás a beszéd kárára lehet. Kivált a szokott pericopákul épen a legszárazabb helyek vannak kijelölve. A csodák, és különösen a gyógyítási