Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-08-27 / 35. szám

PROTESTÁNS GYHAZI ES ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ- és KIADÓHIVATAL : Mária-i'tca 10-ik szám, első emelet. ELŐFIZETÉSI DIJ: •^Ps? HIRDETÉSEK DIJA: : Helyben házhozhordással és Vidékre postai fcül- 4 hasáhos petit sor többszöri beiktadéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizet- , tásánál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja, hetni minden kir. postahivatalnál; helyben a ' BélyegdH külön 30 kr. kiadóhivatalban. ö Teljes szánni példányok még- mindég' kaphatók. Középoktatásunk kérdéséhez. (V é g e.) Tagadhatatlan, hogy a gymnasiumi készültség hiányos volta a későbbi szakpályát mindenestől fogyatékossá s gyakorlati foganatjára nézve problematikussá teszi; de azért mégis beszédemet félreértené, ki a^t hinné, hogy ón az iskolai pensumra, mint ilyenre, valami felettébb na^y súlyt fektetek, s hogy az ifjú nemzedék 3t csupán azért hurogatom, mert azt a pensumot az érettségi vizsgán elég könnyedén lemorzsolni nem tudja. Sokkal komolyabb és következményeinél fogva életbevágóbb a baj, mely engem aggaszt. Mindenre vállalkozó gymnasiumainkban a tanitványok egy részének i kedvé ért a másik rósz egy csomó olyan dolgot kénytelen tanulni, melyekkel, minthogy a szülők Ítélete szerint is azoknak soha hasznukat venni nem fogja, csak kelletlen, kedvetlen foglalkozik, s éveket tölt olyan dolgok quasi tanulásával, melyekre a vizsgán tul soha többet nem gondol vagy azokat csak gúnyolódva, kacagva emlegeti. Ez oly rést tör a nevelés egész alkotmányán, melyen a léhaság tömegesen betolul; mert a mely ifjú készülési éveiben hozzászokott az immel-ámmal való munka-tételhez, melynek utoljára is semmi láttatja nincs, attól nem igen várható, hogy a férfi feladatait a kellő kitartással és hivatása teendőit azzal a szorgalmas utánlátással végezze, mely nélkül az élet komoly ügyei nem sikerülnek. Hasztalan miveltség pedig az, mely a tehetséget és munkásságot nem fokozza vagy épen csak a jobbnak belátásával gyötri a tehetetlent, a nélkül, hogy annak létesítéséhez erőt öntene lelkébe. Nemzeti sajátságunkból, történelmileg és különösen hazai létünk újjáalakulása óta kifejlett viszonyainkból kiindulva, egészen más alapokra kell középoktatást fektetnünk, mint a miiyeneken most nyugszik; mig azt nem tesszük, ugy leszünk közmi -velődési ügyünkkel, mint a tarpai kőműves tornyával: a gombtételkor vette észre, hogy nincs lépcső a toronyba felmenni. Mint eddig láttuk1

, nem esetleges a szerencsétlec állapot, melybe középoktatásunk jutott, s hogy ez örökölt és örömtelen helyzetből ki vergődjék, tős gyökeres reformon kell átmennie. De erre nézve legyen szabad kis feneket keríteni a dolognak, mely uton tán sikerülni fog oly alaptételeket felállíthatni, melyek a teendő reformoknál irányadókul lesznek használhatók. Tavai, midőn először volt szerencsém vasúton utazhatni Erdélybe, tárcámba a következőket jegyeztem be: „A vasút, nem hiába, hogy az ujabb kor legnagyobb horderejű találmánya, de a mód is,a hogy feladatát megfejti, az ujabb kor vezér-eszméjének, a munka-osztás nagy elvének minden tekintetben megfelel. Csak egy célnak akar szolgálni, egy dolgot végez, mellőzve minden egyebet, mit régenten a közönséges járműveken való utazással össze lehetett kötni, s épen azért munkatétele a lehető legtökéletesebb. Az ember szól gyor saságával röpittetik egyik helyről a másikra és hamarább látja magát a célnál lenni, semhogy ráérne más egyébbel is foglalkozni. A ki például táj- és népéletismeret szerzése végett utazik s e célra a vasutat választja, ugy tesz, mint ama olvasó, ki csakúgy felületesen lapozgatva, végig fut valamely munka tartalmán, hogy a végeredményt megtudja a részletek ismerete nélkül, melyek arra vezettek. * , „Hiába, a dolgok folyamában szoros kapcsolat létezik, s csak az bir a kor fejlődésére joté-69