Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-08-20 / 34. szám

évre vállalt hivatalát ai iránta megujult bizalom folytán 6 évig viselte, hivataláról véglegesen lemondott. Az alapos okokból történt lemondás elfogadtatott, a választás foganatba vétetett, még pedig több izben, de mindannyiszor siker nélkül, a mennyiben az elválasztottak a megürült helyet betölteni nem akarván, félrevonultak. Elébb j.-hodosi lelkész F. J., majd sitéri lelkész V. J. urat tisztelte meg a közbizalom, de sem egyik, sem másik az előtt meg nem hajolt; lerázták magukról minden ok nélkül a hivatalt, minek aztán következése az lett, hogy tovább egy évnél rendes lelkészjegyző nélkül volt a közgyűlés. Hogy e körülmény a közügyek tárgyalásának hátrányára volt, mondanom sem kell. Még tovább is siker reménye nélkül kell szavazniok az örökös szavazást megunt egyháznak, ha a tapasztalt közönyösség meggátlására, a fentemiitett kényszerítő végzés nem hozatik. Első tekintetre tulszigorunak látszik az, d" sokat veszt szigorából azon záradékával, hogy a m agát felmentetni kivánó elválasztott egyén alapos okai mindenkor figyelembe veendők és méltánylandók. Nem feltétlenül szorítván meg az egyéni szabadságot, látni való, hogy csak azokat kivánja sújtani, kik minden igaz ok nélkül akarják a szolgálatot magukról lerázni. A közszolgálattól félrevonultakat azzal védi Sz. J. ur, hogy azon időben igazgató és igazgatottak közt nem volt meg a kölcsönös bizodalom s ez szülte a hivata 1oskodástó1i vonakodást. Ebből még nem értünk mindent, — talán azt akarta mondani, hogy az igazgató, az ügyek tárgyalásánál némi önkényt és nyomást gyakorolván, a vele való összeütközést kivánták a lelkész urak kikerülni ? Tegyük fel, hogy igy állott a dolog; még akkor sem talál az ön által emiitett mentő ok méltánylásra. Igen sajnos dolog volna az, ha a közigazgatásnak azért kellene szünetelni és a közügynek szenvedni, mert az igazgató és igazgatottak, vagy a tiszttársak, nem rokonszenveznek egymással. Szerintem azért is'el kellett volna foglalni helyüket a választottaknak, hogy annál több joggal és tekintélylyel korlátozzák az elnököt, ha netalán az körén tul terjeszkedendett. Midőn ezt nem tették, kötelességet mulasztottak, Sz. J. szerint nincs szükség a hivataloskodást kényszerítve meghagyó végzés fentartására. Én az ellenkezőt állitom. Nem megyek vissza a 3 év előtti időkre, midőn még szerencsés volt ön ez elmaradt egyházmegyében nem szolgálni, csak a közel multat idézem föl emlékezésébe. Ugy-e, midőn az esperességre kijelöltek határozottan visszaléptek, és már ott állott a dolog, hogy bizonytalan mesze időig esperes nélkül maradunk: csak id izni kellett a fönn álló végzést, azonnal megtermé gyümölcsét, meghajolván az előtt a vonakodók. Nem a kényszerítő végzés szükségessége mellett bizonyit-e ez ? Azt mondja Sz. J., hogy az egyházmegye nevetségessé tette magát, mert újból megerősített végzésének — midőn az elválasztott gyámpénztárnok, elválasztását határozottan visszautasította, érvényt szerezni nem tudott. Ez szándékos elferdítése a dolognak. Az elválasztott egyén alapos okoknál fogva kérte fölmentetését, — fölemlített okainak legfőbbike az volt, hogy anyagi biztosítékkal nem rendelkezhetik. Hagyhata-e ezt figyelmen kivül az egyházmegye? Nem elég ok-e ez a fölmentetésre ? hiszen a gyámpénztári szabályok egy pontja szerint, múlhatatlanul megkívántatik a pénz tárnoktól, hogy elegendő vagyoni értékkel birjon, E kérdésnél nem forgott fenn a végzésre nézve érvény szerzés szüksége, következésképen nevetségessé sem tette magát a gyűlés. Még ez nem minden, folytatja Sz. J. az egyházmegye végzéséhez még pénzbírságot is csatol. Igen, a kik minden ok nélkül félrevonulni akarnak, szükség, hogy megváltsák kényelmüket, szükség, hogy előttük álljon a szabály: Fuss, vagy fizes. Azt hiszem, az elsőt fogják választani annyival inkább, mert a végzés értelmében, ha 3 évet hivatalban eltöltenek, további szolgálatra nam kényszeritethetnek. Fenyegetődzik Sz. J. szeretném, úgymond, b ó g y váljon rajtam vagy elvtársaimon, ha alapos okokból nem viselhetnénk hivatalt: miként hajtatnék végre a végzés. Jó hogy a törvénynek fülei nincsenek, mert az ily fenyegetődzésre még megszelídülne. Egyébiránt, midőn alapos okokra fekteti a végzés ellenébeni magatartását, ezzel azt árulja el, hogy a végzés kimondásakor szórakozott volt és nem figyelmezett: hiszen a végzés fontos okok alapján maga nyit" ajtót a kibúvásra. A mi a végrehajtási erélyt illeti, erre csak azt mondom, hogy adandó alkalommal fog kitűnni. Végre Sz. J.-vel még is egyet értek abban, hogy Bihar csakugyan hátrább marad. Igen hátrább marad mindaddig, mig a közbizalom által megtiszteltetés — mely némely lelkészek előtt, mint forgalomból kiment pénz, értékét vesztette, — a maga rendes agiojára fel nem emelkedik. Alkeresztes, 1871. aug. 14. Ember Pál, ref. lelkész. Barsi ágost. hitv. ev. esperességiink junius hó 1-ső napján tartván meg esperességi közgyűlését, tisztelettel kérem tisztelt szerkesztő urat, miszerint erről szóló rövid jelentésemnek becses lapjában helyet adni szíveskedjék. Mult 1870-ik évi aug. 9-én N.-Szelezsényben tartott esperességi gyüléstinkön esperess égünk tisztviselői, letelvén a választási három év, hivatalaikról lemondtak. A szavazatszedő bizottmány folyó évi január 6-án ülvén össze, a szavazatok következő eredményt mutat