Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-08-20 / 34. szám

Végül teljesen a dolog érdemére tartozik a kérdés, váljon mit is tanitson hát a tanitó a vallás nevében népiskolai tanítványainak ? — Egy más alkalomra tartom fenn, a jelen percig közhasználatban levő kiválóbb értékű népiskolai vallás-kézikönyvnek saját szempontomból való bírálatát. Addig is legyen szabad kimondanom azon meggyőződésemet, hogy a meglevő kézikönyvek, legyenek azok szent-történetek, hit- vagy erkölcstanra való bevezetések, kisebb vagy nagyobb káték, nem a népiskolába valók. Nem azon olcsó oknál fogva, mit Kis János ur et comp. (Prot. lap 27-ik szám) előad, tudniillik, mert „a hittételekből természetesen folyo erkölcsi alapelvek s kötelességek azokkal egybekötve," egy vallástani kézi könyvbén sincsenek meg. Hanem azért, mert mindegyikben kirivó a felekezeti tendentia mellett a dogmatikus fejtegetés, s a metafizikai tartalom Nézetem szerint a népiskolai vallás-tanitásnak egy célja lehet az, hogy felköltse, tisztítsa s erősitse a gyermekben az erkölcsi érzéket. A mi ezen tul van, a mi a positiv vallások körébe tartozik, az egyúttal tul is esik a népiskola feladatán. Különbséget teszek ennélfogva a Jézus valsában való nevelés, s a jézusi azaz az ő személyén alapuló vallások közt. Távol legyen tőlem, hogy utóbbiaknak történeti fontosságát félre ismerném. Sőt ép ezért, azok ismeretét azon korra halasztanám, mikor növendékem ide vonatkozó tanításaim belbecsét mérlegelni tudná. Legyen szabad egy példát felhoznom. Reformált egyházunk symbolikus tana az uravacsorára nézve az, hogy kik hittel járulnak az urnák asztalához, szellemileg veszik a Krisztust. Részemről rendkiviil tudom becsülni e symbolikus tan értékét, ellentétben a katholikus, vagy ágostai felfogással. De nem tudom, hogy az a 6—12 éves gyermek miként volna képes e subtilitások mérlegelésére, s igy a dogmatikus tan sikeres tanulására. És épen ezért a főt. tul-dunai superintendentia formulázását, a készítendő népiskolai vallás kézi-könyvek felett („Prot. lap" 25. sz.) a zérussal egy értékűnek tekintem : „készíttessenek az evangelium szellemében a hit és erkölcstant magokban foglaló oly vallási kézi- és vezérkönyvek, melyek a kor színvonalán álló tisztult hitnézeteknek teljes kinyomatai, a hit és vallási erkölcsi életnek előmozdítói legyenek." E frázis helyett nagy szolgálatot hozott volna az ügynek a második t. bizottság, ha formulázásának talányait iparkodott megoldani, azt: 1) Mit is ért hát ő az „evangeliom szelleme" alatt? Nem ismerek a kerek ég alatt oly theologust, ki bár legbornírtabb dogmáját is megegyezőnek ne tartaná az evangeliom szellemével. 2) Mit ért a „kor színvonalán álló tisztult hit nevezet alatt, melynek teljes kinyomatát akarja bírni" ?" Mindaddig, mig e kinyomatot nem specifikálja, az egész kifejezés non sens. Bizony nagy sötétségnek kell ott uralkodni, hol még az ily általános kifejezésre is igy kiáltanak fel: nagy vívmány! Én sem kételkedem, hogy ha csak ez általános frázisnál maradunk, hogy „a tisztult vallási eszmék és a vallás örök igazságainak terjesztésére alkalmas kézi- és vezérkönyvek nem fénylenek iskoláinkban! Az általános frázisnál roszabb a részletes kimutatás, Hiszen kérem, épen az a kérdés: mit értsünk a népiskolai hit és erkölcstani elbeszélések és könyvek alatt; mit foglaljunk azokba, és mily módon? — Az egész véleményadás általában ugy hangzik, hogy hasonlattal éljek, mintha valamely házi ur azt az utasítást adná az építő mesternek : az én házam ne legyen csúnya, hanem szép. Legyenek benne ajtók, ablakok, szobák, stb. Én az elemi vallástanítás tekintetében, két egymásra következő tanfolyamot különböztetnék meg. Az első tanfolyam terjedne a tulajdonképi népiskolai tanfolyam éveire, a hat—tizenkét éves korig. A vallástekintetében e tanfolyam célja az erkölcsi érzet fölébresztése, tisztítása, s erősítése lenne a következő tantárgyak által : 1. Ima és ének. Az egész tanfolyamra kiterjedne Tartalmokat illetőleg az erkölcsi és vallásos eszméket fokozatos fejlődésben adnám bennök. A forma lehetőleg egyszerű, tiszta, érthető. 2. Erkölcsi mesék. Tulajdonkép ezzel kezdeném meg a működést. Célom az, hogy felköltsem a gyermek erkölcsi érzékét a szép, jó, és igaz iránt. Aesop, Lafontaine s Cucor-féle meséket, t. i. azon részt, mely formailag és tartalmailag a gyermek felfogásával megegyeztethető, elmesélném a gyermek előtt. Tíz közül kilenc gyermek az első elbeszélésre észreveszi, hol van a mesének force-a, s vele kétségtelenül hatok kedélyére. 3. Jellemrajzok, igy nevezem azon szintén erkölcsi tartalmú rövid meséket, melyeknek cselekvő személyei nem a természet három országából, de az emberi életből vevék. Célja az, hogy az emberi cselekvés körében iparkodjék feltüntetni az igazat, a szépet, a jót, s ez által az úgynevezett erkölcsi világrendnek magvát is hintsem el a gyermek fogékony keblébe. 4. Elbeszélések az emberi élet és történelem köréből ; a jellemrajzoktól abban különbözve, hogy a cse -lekvés több egyén közt játszik le;

s jó vagy rosz hatása több egyént, testületet, vagy például a hazát is érdekli. Célja ismét az, hogy a szép, igaz és jó törvényein alapuló erkölcsi világrendet mint viszont-torló hatalmat tüntesse föl s az által bizonyos objektivitást adjon annak a gyermek előtt. E célra — fölösleges is tán mondanom — hogy ugy a profán, mint az úgynevezett szent történetek ide illő elbeszélései egyformán használhatók lennének; továbbá, hogy ezen elbeszélések a történet tanításával egy időre esnének. 5. Jézus élete. Feltéve, hogy sikerült az eddigi eszközök által a gyermek erkölcsi érzékét felkölteni, a rendes mederbe vezetni, s az erkölcsi világrendet vele megéreztetni: elbeszélném előtte Jézus életét, mint a ki az erkölcsi világrend három alapkövéhez, a szép, jó és igazhoz egy negyediket adott: a szeretetet. A vallást tulaj donkép e ponton vezetném be tanításom körébe. A mindeneket szerető, örök, édes atyának képét itt kezdeném becsepegtetni a gyermek szivébe. Azt a nyugal-