Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1871-08-20 / 34. szám
PROTESTÁNS GYHAZI ES ISKOLA SZERKESZTŐ- és KliDÓHIYATAL: Mária-utca 10-ik szám, első emelet. ELOFIZETESI DIJ: HIRDETÉSEK DIJA: Helyben házhozhordással és Vidékre postai Jfül-' 4 ]ia s ábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 kr., egyszeriért 7 kr, sorja. Bélyegdij külön kr. déssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizet J hetni minden kir. postahivatalnál; helyben a ) kiadóhivatalban. , Teljes számú példányok még- mindég1 kaphatók. K özépoktatásusik kérdéséhez. Schola, quae saeculi genio se accornodat, est splendidissima; — quae eumemendat, optima. Mejerotto. A mily bizonyos, hogy a társadalom jóllétét első sorban a polgárok értelmi fejlettsége és okszerű munkássága alkotják, oly kétségbevonhatlan, hogy azok meggyökereztetését csak magunk erélyétől várhatni, s hogy azt helyettünk semmiféle hatalom nem eszközölheti. Ha a külső látszatnál csak kicsit mélyebbre tekintünk, azonnal meglátjuk, hogy egész jövendő boldogulásunk e ponton sarkallik. A felületes vizsgáló, midőn fővárosunkat látja, csodásan szaporodó pompás épületeivel, fényes gázvilági tásával, csatornáival és vízvezetékivel — országos folyónkat gőzhajóival, rakpartjaival, — szárazföldi közlekedésünket vasutaival és távirdáival, — mezőgazdaságunkat gőzgépeivel stb., nagy kisértetbe jő elhitetni magával, hogy mindazok a nemzet óriási haladásának eredményei és hogy hazánk maholnap a nyugoti civilizált országokkal egy színvonalon fog állani; ha azonban meggondoljuk, hogy mind ama dicső dolgokat idegen kezek idegen észszel i d egen pénzzel alkották, s hogy ennek folytán ama vivmányok mind megannyi csatornák, melyeken a véres verejtékkel keresett magyar pénz külföldre szivárog, ugy hogy mindenért, ami életünket szebbé,emelkedettebbó teszi, idegen nemzetek adófizetőivé leszünk : akkor jóval alább száll bizakodásunk, s az a kérdés tolul ajkunkra : honnan van, hogy minden külső csillogás mellett nemzetünk mind abban elmaradt, mi a népek igazi jólétének alapját képezi, honnan vau,hogy a jobbra törekvés tagadhatatlan jelenségei mellett értelmi fejlettségben, okszerű munkásságban s vagyonosságban még mindig annyira hátra \ agyunk ? E kérdés annyival inkább jogosult,miután orszá -gunk ugy földtéri helyzete, talajminősége és terjedelmére néz ve, mint alakosságnak természetes észtehetsége, képződési fogékonysága és történelmi előzményeinél fogva méltán igényt tarthat, hanem is arra, hogy az európai népcsaládok közt vezérszerepet vigyen, de mindenesetre arra, hogy azok közt mint egyik hasznavehető tag j szerepeljen s hogy a nemzetek társadalmi tanácskozásiban szava legyen. Ha nem tapasztalnék, nem is hihotnők, hogy ma, midőn az előhaladt nemzetek virágzó állapotukat szemlátomást az által eszközük, hogy egy ember teljes életén át csak is e g y dolgot üz, s igy abban az egyben aztán alkotó mester : nálunk még mindég az a boldogtalan rendszer uralkodik, hogy a gyermeket ugy kell nevelni, mintha mindegyiknek az volna a rendeltetése, hogy országokat kormányozzon; annyi mindenfélét tanul, hogy, mikor az iskolából kikerül, nincs az ismeretnek azaz ága, melyhez hozzászólani nem tudna, de nincs egy sem, melyben tenni, alkotni birna. A negyvenes években ismertem egy nagyhírű tanárt, ki egyszerre 12 tudományt tanított, s kiről az elmés Márkus ezt a megjegyzést tette: „soha sem láttam ón embert, ki annyi tudománynak definícióját és bevezetését ismerné, mint X. tanár ur;* e tanáréhoz hasonló miveltségü a mai nemzedék : ifjaink mindent ismernek, semmit sem tudnak. Ez azon korból ránk szállt boldogtalan örökség, midőn ez ország lakosságának alig egy harmincadrésze képezte a nemzetet, s igy mivelődési intézkedésünk nem az összes nemzet erősbitésére volt irányozva, hanem jobbára arra szolgált, hogy a kiváltságos osz-16
