Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-08-12 / 33. szám

Az evang*. szövetség' küldöttsége. Az evang. szövetség amerikai és európai ágának küldöttsége legközelebb a balti tenger melletti tartományokban, de általában az egész orosz birodalomban lakó s lelkiismereti szabadságukban elnyomott protestánsok érdekeiben tett kérelmeit az orosz cár ő felségénél átnyújtotta és azt szóbeli kéréssel is támogatta. Azon hir, hogy az evang. szövetség deputatiójának egy követsége az orosz cár ő felségéhez szándékszik és készül, az utóbbi időben már mindenütt eléggé el volt terjedve, s ennek következménye az volt, hogy a mint a küldöttség Stuttgartban május hó 10-én előleges nyilvános értekezésre összegyűlt, melyen nők és nem hivatalos férfiak meglehetős számmal voltak jelen, más testületek több rendbeli, az orosz cárhoz intézendő kérelmeket terjesztettek elő azon megkereséssel, hogy a küldöttség azok átnyujtásáról gondoskodnék. Igy az urumiai nestorianusok Persiából, a testvérek társasága (quáckerek) Angliából, az általános izraelita szövetség az evang. szövetséget megkeresték s ezt közbenjárásra felszólitották. De mivel az előterjesztett kérelmek tárgya a szövetség tulajdonképeni feladatával, a tiszta lelkiismeret s vallás-szabadság követelésével semmi összeköttetésben nem volt, a küldöttség mint olyak bemutatásának magáravállalását nem fogadta el; ellenben egyes tagok megigérték, miszerint oda törekednek, hogy ezen kérelmek a cár ő felsége elébe terjesztessenek, mi a kihallgatás után meg iá történt. A küldöttség, szám szerint 39-en, (kiknek nevei lentebb következnek) összegyűlt; a tagok közül 11-en, kik részvétüket megigérték s részben már a kérelmeket is aláirták, betegség vagy sürgős ügyek által gátoltatva, a gyűlésen nem jelentek meg. Tagok voltak jelen Észak-Amerika Egyesült Államaiból, Anglia-, Svédhon-, Dánia-, Hollandia-, Belgium-, Németország-, Ausztria-Magyarország- és Svájcból; képviselve voltak az evangelikus keresztyénség különböző hitfelekezetei : lutheránusok, kálvinisták, anglikánusok, presbyteriánusok, methodisták, baptisták, a testvértársaság tagjai (quáckerek), stb. A szövetség francia ága nem képviseltető magát, mi a jelenleg Franciaországban uralkodó viszonyoknál fogva könnyen érthető; egyébiránt ez az ág a mult évben követeit ez ügyben ő felségéhez Berg villába Stuttgart mellett küldötte és igy már ténylegesen részt vett a szövetség törekvésében. Hogy mily nagy volt a részvét az egybegyűlt evang. keresztyénség részéről az oroszországi elnyomott protestánsok ügye iránt, semmi sem mutatja világosabban, mint az oly számos kitűnő férfiakból álló küldöttség jelenléte. A Stuttgartban tartott előleges conferentiában elhatározták, hogy egy 6 tagu választmányt küldenek Friedrichshafenbe, hova a császárt 11-én estére várták, azon megbizással, hogy ő felsége hadsegéde, gróf Schuwalow úrhoz forduljanak, s általa ő félségét a küldöttség számára kihallgatás megnyerésére kérjék. A választmányba kinevezett tagok 11-én elutaztak, s másnap reggel beszéltek a gróffal, ki az elfogadás valószínűsége vagy valószinütlensége felől nem nyilatkozott, hanem csak megígérte, hogy további nyilatkozatát a küldöttekkel rövid idő alatt közleni fogja. Az nap este a gróf személyesen a küldöttség szó-szólójához ment, de mivel őt nem találta honn, azon nyilatkozatát hagyta hátra, hogy ő felsége feleletét a küldöttségnek Írásban fogja átadni. Aközben a küldöttség mintegy 20 tagja Friedrichshafenbe érkezett, kik 13-án, azon napon, melyen a württembergi királyipár ezüst-menyegzőjét ünnepié, délfelé gratulatióra a királyi palotába mentek. 0 felségeik a főudvarnagy Yalois tábornok által a legmagasabb köszönetüket fejezték ki-azon hozzátevéssel, hogy ha a küldöttek valamivel korábban jöttek volna, ő felségeik elfogadták volna, de fájdalom most akadályozza abban az ünnepély folyama. Mindjárt ezután a jelenvolt küldöttséggel közöltetett, hogy gróf Schuwalow a választmány szónokának azt adta feleletül, miszerint a cár ő felségének az az akaratja, hogy a küldöttség kérvényét elsőbben a birodalmi-kancellár herceg Gortschakoífnak, ki e közben Friedrichshafenbe érkezett, adja be. Ő fensége a küldöttség elfogadását a következő napon, t. i. 14-én d. e. 10 órára tűzte ki, minélfogva az együttesen, miután a még Stuttgartban időző tagjai is távirat utján meghivattak, a meghatározott órára a herceg taubenheimi nyári-lakába ment. Az elfogadás szivélyes és kegy teljes volt. Ö fensége a küldöttség nagy száma felett nyilvános bámulatát és meglepetését fejezte ki. Mindnyájan pedig leülésre hivattak fel. New-yorki prof. dr. Schaff, ki előtte való este szónoknak választatott, a kihallgatást egy hosszas, angolul tartott beszéddel nyitotta meg, melyben a fejedelemnek a tárgyat, mi őket idevezette, kifejtette. Megjegyzendő itt azonban, hogy amint szónok elmondá, miszerint az evangelikus szövetség, a balti tenger melletti vallásügyek nyomasztó voltáról értesitve és felszólitva lett, hogy kérelmükkel szenvedő testvéreik érdekében folyamodjanak az orosz cár ő felségéhez. Ő fensége ezen kérdést vetette közbe : „Ki által ?" Fájdalom a szónok ezen fontos kérdésre nem felelt, mi ha megtörtént volna, a fontos kérdésnek tisztán vallásos, minden egyéb politikától egészen ment jellegét kiemelhete volna. Legnagyobbrészt ezen elmulasztásnak lehet tulajdonitani a kihallgatás elégedetlen következményét. Ő fensége igen jóakarólag válaszolt: jóllehet ő elvben a vallás-szabadságot pártolja, az Oroszországban uralkodó törvényeket, melyek a görög egyházból való kilépést tiltják, egyedül csak a cár ő felsége semmisitheti vagy változtathatja meg, és ebben semmi külső pressionak történni nem szabad. Egy ily számos és fontos küldöttséget, mint a minő ez is, ő felsége el sem fogadhatna a nélkül, hogy magát azon látszatnak ki ne tegye, miszerint ő felsege befolyásuknak enged tért, ég