Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1871-07-16 / 29. szám
rem a különböző célú, sokszor ingatag clvü pártok egymás elleni, néha igen keserű küzdelme? — Ugyan kérem, ezt a politikát vigyük a szószékbe ? T. Szászi ur bizonyosan nem ezt a politikát érté, di ha már egyszer politikáról szól, más politikát a szószékre nem vihet, s legjobb akaratja mellett sem fogja megakadályozhatni, hogy hallgatóinak egy része ne a mindennapi politikát hallja a szószékről hirdettetni, s el ne forduljon a vallástól, melyet eként a politikai pártoskodás céljainak eszközévé vél alacsonyittatni. De menjünk tovább. Azt mondják Kromm és Szászi urak, hogy „a pap nem áll, mint külön személy, nemzetével ellentétben, mint hazájának polgára nemzetével é), érez, ezért munkálkodik." Tökéletesen igaz ez is, de ebből a politika szószékeni jogosultságát következtetni nem lehet. Maga az, hogy az idézett helyen hazáról, nemzetről beszélnek, nyilván mutatja, hogy itt a hazafiság és nemzetiség, mindenki előtt szent érzését akarják segitségül hivni a politika szószéken való jogosultságának bebizonyítása végett. De vájjon hazafiság, nemzetiség és politikával való foglalkozás egy és ugyanaz-e ? Bizonyára nem! nem zárja ugyan ki egyik a másikat, de egyik a másiknak nem múlhatatlan föltétele. Elébb érzette mindenki a hazafi és nemzeti érzés kimagjarázhatatlan édes boldogságát s kötelességét, mint a politika fogalmát, s nem szükség a politikához folyamodnunk a végre, hogy a hazafiúi érzést ápoljuk, terjesszük, szóval, hogy arról bizonyságot tegyünk. Elismerem, hogy az egész hazát, nemzetet érdeklő nagyszerű átalakulások és rázkódások idején kötelessége minden lelkipásztornak fölemelni a szószéken is a hazafiság lelkesült szavát, de ezt teheti a nélkül, hogy a politikát a szószékre vinni kénytelen lenne. Avagy midőn látjuk, hogy nem csak az államférfi, de a közkatona és a hadvezér is a haza hívására készséggel rakja le a politika fegyvereit, s a hazafiság érzetében egy célra egyesül: mi itthon a hazafiság helyett a politikát vigyük a szószékre, vagy politikának nevezzük a hazafiság szavát ? A politikának szószékeni jogosultsága mellett továbbá a biblia és az egyháztörténelem tanitásait hozzák fel Kromm és Szászi urak. A biblia tanítása bizonyára oly tekintély, mely előtt minden prot. embernek meg kell hajolni, de csak azon esetben, ha annak jól felfogott értelmét helyesen alkalmazzuk. De vájjon tanit-e a biblia olyat, melyből a politikának szószékeui jogosultságát kimagyarázni lehetne? — Nem tanit! — E tekintetben figyelmeztetnek ugyan bennünket Kromm ós Szászi urak az ó szövetség prófétáira; Kromm őket különösen -- jól megjegyezzük — mint a theokrátia képviselőit ajánlja figyelmünkbe; miért hagyják tehát ők figyelem nélkül a zsidó nép vallási és nemzeti életének elválhatatlanságát, s másrészről miért hagyják figyelem nélkül, azokat a rendkívüli rázkódásokat, melyek mig egyfelől a zsidó nép erkölcsi és állami mivoltát a legmélyebb gyökereiben megtámadták, másfelől a jók legjavainak nemes lelkét az erkölcsi és hazafias érzés által a megtérés és megjobbulás feltétele alatti jobb jövő profétálására ébresztették ? Ily értelemben tanit a prófétákról Wiener is, midőn egyebek között azt mondja: „da in der israelitischen Theokratie (wie in jeder Theokratie) sich religiöse und politische Elemente mischten, so musste auch der Stoff und das Ziel der prophetischen Tbatigkeit bald mehr in der einen, bald mehr in der anderen Spháre liegen . . . Ihr Orden (wenn man sich dieser Bezeichnung bedienen darf) bildete ein wolthatiges Gregengewicht gegen Missbrauch der Regentengewalt, 2e 8e n die Einseitigkeit und Schlaffheit priestsrlieher Hierarchie, gegen untheokrat, Richtung des Yolkes selbst, undleistete zum Theil das, was die neuare Zeit von Yolksreprásentanten, und von der freien Presse wünscht und erwartet." — Látni való tehát, hogy ha a próféták működéséből a politika szószékeni jogosultságát akarjuk kimagyarázni, akkor a bibliának helyesen felfogott érteimét nem helyesen alkalmazzuk. De nem helyesen fogják fel Kromji és Szászi urak Jézusnak és az apostoloknak általok állitások bebizonyitása végett idézett tanításait sem, sőt azokat határozottan elmagyarázzák. Vájjon a politika forrásából meritette-e Jézus ezen ő tanítását: „adjátok meg a császárnak a mi a császáré/ s más alkalommal: „eljő az óra, melyben sem aGrarizim hegyén, sem Jeruzsálemben nem imádjátok az atyát?" Bizonyára nem ! Mint minden más tanításainak, ugy ezeknek is alapja és forrása nem más, mint az isteni vallás örök alapigazsága. Hirdetjük mi ma is Jézus idézett mindkét tanítását, hirdetjük pedig anélkül, hogy általa a politikát a szószékre vinnők, amazt hirdetjük mindannyiszor, valahányszor a híveknek ezt tanítjuk : „valamit akartok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is azt cselekedjétek azokkal," emezt
