Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-01-15 / 3. szám

Gyárfás Domokos, kis bizottsági tag indítványára ez elismerés jegyzőkönyvbe is íratott. Felemiittettek továbbá, mintegy figyelmeztetésül az állandó bizottmánynak, a végrendelet 9. és 25. pontjai, melyek szerint az alapítványi kamatok egy százaléka 1871-től kezdve a ref. főtanoda juvára fordítható. A gyűlés végtárgyait Bihary S. két indítványa tette: egyik — a Gecse-végrendeletet tartalmazó könyvecskének, melyet néhai Antal János püspök szerkesztett volt, uj példányokban kinyomatása, mely indítvány Gyarmaty Sámuelnek azon mellékinditványával, hogy a kinyomatandó 500 uj példányban az elnöklő gróf megnyitó beszéde, a tollvivő történeti vázlata, és jelen nagy gyűlés jegyzőkönyve is kinyomassék, elfogadtatott; — a másik, és nagyon érdekes vitát szült indítvány az volt, hogy az uzsoratörvény eltöröltetése után most már az alapítványi kamatok 6%-ról többre, pl. 8%-ra emeltessenek. Elhatároztatott, hogy a kezelőbizottmány belátása, az idő és körülmények szerint emelhesse vagy szállíthassa a kamatokat ugy az ezután kiadandó, mint a már kiadott pénzre nézve. Végül az elnöklő nemes gróf lelkes beszéddel zárta bé az ülést, fölhozván, hogy Gecse Dániel nemcsak azért tette ez alapítványt, hogy általa szellemi, erkölcsi és anyagi jót eszközöljön, hanem, hogy másokat is hasonló tettekre buzdítson. Ő részéről 500 frtot ad az alapitvány gyarapítására, s fölhívja a kezelő bizottmányt, hogy az összeget e város lakóinak aláírás utján gyül t adományaiból növelni igyekezzék. A gyűlés hosszantartó éljenzésben köszönte meg a jövő nemzedék nevében a grófi adományt, éltetvén a nemes grófot, mint azon gr. Teleky unokáját is, a kinek pártfogása utján juthatott el Gecse Dániel oly állapotra, hogy ily alapítványt tehessen. A gyűlés meghatottan oszlott szót — s nem egy jelenlevő volt, ki igy búcsúzott barátjától; „Vájjon hányadik az közülünk, a ki a jövő nagygyűlésen is - az 50 év múlva tartandón — itt lehet?!" (Sz. H.) eáo. Ághtelek. 1871. Január 5. Nt. Szerkesztő ur! Az év első napján az újonnan épült iskolateremben közönséges egyházi gyűlést tartva, annak némi vázlatát akarom adni, fogadja be nagybecsű lapjának valamelyik hasábjára. Már a reggeli istenitisztelet alkalmával — hol némi a mult évben történt kegyadományok, nevezetesen, hogy Badó (bakosi) János egy 40 ftos kötvénynyel, Győrke m. József jövedelmének egy tizedrészével 10 fttal, — Győrke János, Legera, B. (borosi) Miklósi Győrke (Lajos) Ferenc, Badó (bakosi) János, Bernát András, Badó Miklós és Györké Miklós gondnokok urvacsorai kenyéri

és bor, — Legera Borbála egy szőr szövet, Bán Lidia egy selyemkenclővel szerencséltették egyházunkat — eleve fölolvastattak — fölhivattak a hivek egy közönséges gyűlés tartására a délutáni istenitisztelet után, a goninoki számadás fölolvasása és hitelesítése végett. A szó nem hangzott el kiáltó szóként a pusztában, mert már 4 óra felé seregestőK gyűltek az egyház tagjai az iskola termébe. Megtelvén a terem, követ jött értem tudtul adandó, hogy együtt vannak az egyháztagjai s kéretnek a megjelenésre. Azonnal indultam — kezemben a gondnoki számadó könyvvel — korántsem gondolva minő meglepetés vár reám. — Énekeltek mind. Énekelték a 131-ik dicséret. Az ének folyt, az utolsó versszak ismétlődött, szintúgy éreztem a buzgóság áramlatát idegeimen átrezgeni. S ez nem hagyott tétlenül vesztegelnem, nem engedte bevárnom lesz-e még az éneknek folytatása: egy rövid imában fejezém ki meghatottságom érzelmeit. Az ima is hatott, a levegő szent lelkesedéssel megterhesülve le ni látszott. S még buzgóbb, megragadóbb lett aztán az ének, ugy látszott, hogy minden érzemény megtalálta benne összeölelkezését. Mondottuk mind — s valóban e volt a pillanat, melyben 17 évi hivataloskodásom alatt elmondhatni vélem hogy: megszentelődtünk, — a gyülekezet én bennem, és én a gyülekezetben. Minden szokás, minden előkészül t, minden terv nélkül volt ez. De mondhatom még ilyen ihlettség nem hatotta át e népet, Még ilyen gyülés-nyitány nem volt, de ilyen gyüles sem itt soha. A gyűlés tárgyait képezték : A gondnoki számadág átvizsgálása tételenkint s annak hitelesítése. Az egyház magtárának állásáról tett elnöki jelentés. A mult évben alakult, Balog Gábor tanitó ur által kezdeményezett iskolai pénztár állása, hogy t. i. mennyi jött be a faiskolából, mennyi báltartásból és hogy Győrke (m.) József, ki jövedelme tizedrészét, ugy mint keresménye tizedét is már egyszer az egyháznak adá, az iskola pénztár alapjául egy 24 ftról szóló kötvényt, mely juniusban lejár, adományozott. —- Fogadja és fogadják a többi adakozók is az egyház szíves köszönetét. Legfőbb tárgya volt gyűlésünknek az eddig divatozott termesztményekbeni ^fizetés pénzzé átváltoztatása, avagy pénzül való megváltása. Melyre Badó Miklós gondnok lemondási nyilatkozata szolgáltatott alkalmat. — Mert gondnoki hivatalának folytatására a közbizalom által újra fölkéretve — fölkéretve pedig azért, mert ernyedetlen szorgalma, buzdítása által, — lehet mondani semmiből, ugy vezette egyházunk kormányzatát, hogy iskolaháza és terme egy félév alatt fölépült s bizalma van továbbra is, hogy célba vett uj temploma fölépítését csak is ő viheti keresztül, oda nyilatkozott — hogy ő szívesen fogadná a közbizalmat továbbra, is annyival inkább, hogy templom építési kezdeményezését szeretné végeredményben is látni, — szeretné e még fölszereletlén iskolát bebutorozni fölszerelni és szeretné a még rajta fekvő 200 frt. adósságot letörleszteni, melyet azon reményben vett fel, hogy az építkezés folyama alatt, még tehát 1869-ik év őszén az egyháznak benyújtott kérvé