Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-07-02 / 27. szám

Tanult Sárospatakon. Iskoláit végezve. 1832-ben Szepességi-e ment, s onnan haza jöve 1833. ápril 30-án Szatmárit tartott egyházmegyei gyűlésen bekebeleztetvén,segédlelkész lett Botpaládon. 1834. febr. 4-én ugyanott időközi lelkészszé, majd rendes lelkipásztorrá választatván, Szatmártt 1835. febr. 15-én tartott helyosztó gyűlés végzésével megerősíttetett. A mi lelkészi működését illeti, annak maradandó nyomai vannak Botpaládon. Az egyház bádogos tornya, egy uj harang, a parochialis fundus megnagyobbítása, uj tágas paplak, s melléképületek építése, s legújabban egy a törvényes kellékeknek megfelelő egészen uj iskola az ő kezdeményezése, ösztönzése és buzgalma folytán létesültek. Közszeretetben állt namcsak mint egyházi szónok, hanem mint az ügyefogyottak gyámola, tanácsadója, a szükségben segitő, az árvák atyja, a szenvedők vigasztalója, szóval mint egy valódi pap hivei előtt, kik részvéttel kisérték sírjáig. Az egyházmegyén fontosabb szereplése 1843-ban kezdődik. A már haldokló papi özvegyárva gyámintézet, az úgynevezett „deficiensek cassája" volt az, mi őt a nyilvánosság terére vonta. E pénztár az illetéktelen beavatkozások miatt csaknem deíiciált! Ő ez intézetről mitsem tudó segédgondnok Uray Bálint figyelmét felköltvén, s a lelkészi testületben is iránta az érdeklődést felébresztvén, egy ujabb alapszabály készítése végett bizottság kineveztetését eszközlötte. A bizottság — melynek ő is tagja volt, — az ő tervét magáévá tevé, s ez alapszabály némi változtatásokkal érvényben áll ma is. Ezután pénztárnokká tétetvén, ez intezet regenerátora lőn. 1845. máj. 20. Csánlóban tartott egyházmegyei gyűlésen átalános szavazattal nyert elnöki székét elfoglalta, s mint ilyen működött 1848-ig, a midőn György József a közvélemény nyomása miatt esperesi hivataláról lemondván, máj. 24-én az egyházak gyűlésen megjelent képviselőinek 25 szavazatával esperessé választatott. Esperessége alatt részesültek először a protestáns papok a nemzeti hála és elismerés nyilvánításában, a tettleges segélyben. A szép napok nem tartottak soká ... A forradalom bukásával 1849-ben Szoboszlai Pap István által Kiss György elismerés és köszönetnyilvánítás mellett esperesi hivatalától fölmentetett. Helyébe ismét György József neveztetett ki, ki azt 1852-ben történt haláláig vitte. A lezajlott forradalom után, mint annyian, ugy Kiss György is ki volt téve mindenféle zaklatásnak. Feladatva több izben Nagyváradra idéztetett, ellene kihallgatás ós motozás történt, s végre soknemü zaklatás ut^i, a vádak alaptalansága Kiderülvén, fölmentetett. 1855-ben szabadabb tér nyilván az egyházi testületek működésére is, Kiss György ismét részt vett az egyházmegyei gyűlésekben s használt a közügynek. A patentalis küzdelmek napjaiban ő is Váradra idéztetett, és többször hallgattatott ki; de tántorithatlanul hü maradt egyházához. 1860-ban nov. 22-én mint korelnök vezette az egyházmegye Gacsályban tartott képviseleti közgyűlését, mindaddig, mig Mészáros István lemondásával Kiss Áron az ő áldás kívánásai közepette székét elfoglalá. Az egyházmegyei kormánynak szívesen maradt volna támogatója ezután is; de egy tűzvész alkalmával Paládon magát nagyon meghütvén, vissza kellett vonulnia, és ő visszatért családi körébe, mely reá a boldogság forrása volt! Gyermekeit a leggondosabban nevelteté, s ezek nyújtották neki a legtisztább örömet és boldogságot. Azonban semmi sem örök és zavartalan e földön! 1865-ben egy szép reményű fiát Lajost veszté el egész váratlanul, ki most Pesten aluszsza síri álmait. 1869. jun. 10-ke reggelén egy szép s angyal jó leánya fölött kelle égő könyeket hullatnia, kit ara koszorújával ragadt el a halál, s tett könyörtelen kezeivel a sir menyasszonyává ! . . . E súlyos veszteségek megrongálták egészségét. Végre legutóbb 8 havi súlyos betegség után szenvedései megszűntek. Nyugszik, s béke lebeg porai fölött; de mi tartozunk azzal emlékezetének, hogy ide iktatjuk az 1860. nov. 22-ki gacsályi gyűlés jegyzőkönyvének itt következő 13-ik pontját, mely az elismerést tolmácsolja iránta a szatmári ref. egyházmegye részéről: „Mennyiben — igy hangzanak a megérdemlett elismerés szavai az esperesi székről,— szivünk húrjait mélyen illető szavaival, s az uj elnökségre áldást óhajtó kivánataival távozott korelnök Kiss György ur, ihletett beszédével lezajlott multunknak nagy emlékeit idézte, magyar protestáns egyházunknak alig hegedő mély sebeit szakgatta újra fel; mert ő egyházmegyénk esperesi székén férfi kórának teljes erejével, buzgó lelke tiszta lángjával, és csüggedetlen hittel küzdött az elborult emlékű 1848-ik s 49-ik években polgári szabadságunk e kinos esthajnalán mind a napig, melyen polgári jogainkkal egyházi iogaink is eltiportatván, elnöki székéről ő is letaszittatott az önkény által, s majd igy kitüntetett polgári és egyházi hűségéért a legsúlyosabb próbákat tűrte ki. És e férfin azután is ritka öntagadással a miénk maradt, dolgozott, s korelnökeink sorában mindeddig velünk maradt, sőt megígérte, hogy élte egyik feladata megyénk kormányzóinak gyámolitása, szent érdekeinek célra segéllése fog lenni mindenha. Mindezen indokoktól lelkesittetve, e szatmári egyházmegye képviseleti közgyűlése Korlátolt viszonyai közt mindeddig ki nem fejezhetett őszinte háláját e végzésével örökíteni, nagytiszteletü Kiss György ur mint egykori hü esperese, és az utódok által nem feledendő oszlopa iránt édes kötelességének nyilvánítja, hogy benne most is egyik őrállóját tiszteli? s mint ilyet kormányzói testülete s képviselői között jövőre is örömmel üdvözli, s hogy még sok évekig üdvözölhesse, őszintén óhajtja." E hő óhajtás fájdalom csak 10 évig teljesülhete, b az egyházmegyének más teendője nem maradt, miniké