Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-07-02 / 27. szám

reformátorok életrajzát, azoknak küzdelmeit; itt a magyarhoni protestáns egyház viszontagságos történelmét mind velősen, és tüzetesen. Ha szerző ur a kis káté magyarázatánál igénybe veszi a bibliai példázatokat és az egyházban divó szent énekek oda vonatkozó verseit, valóban ezen müve nem hagyott volna semmi kívánni valót. Különben szabad legyen reményleni, hogy ha e könyvecske uj kiadást ér, a szerző ur mindezen hiányokat és a sajtóhibákat szives lesz tekintetbe venni. Szíves figyelmébe ajánlom ezen becses müvet az összes magyarhoni ev. német ajkú egyházaknak, lelkész és tanitó uraknak, és óhajtom, hogy ezentúl minden iskolában ez legyen az egyedüli káté. Szemlakon, junis hó 25-én 1871. Lukács János, tanitö. I 8 110 L A Ü G 11 A pesti m. kir. egyetem ünepélye. Budapest, 1871. jan. 26. T. szerkesztő úr! Nekem mindig úgy rémlett, mintha mi protestánsok igen sok tért vesztettünk volna lábaink alól az által, hogy arra, a mi minket közvetlenül nem érint, a mi nem kizárólag a mienk, nem volt úgy szólván semmi gondunk. Minthogy ezt nem tartom egyéni rémietemnél többnek, feleslegesnek tartom rajta időzni, vagy megállapítását megkísérlem. A vele nemgondolásnak sem akarom sem tényeit összehordani, sem okait keresni. E helyett inkább elbeszélem, a mit ma láttam és hallottam. Magyarországnak még ma egyetlen tudomány-egye temét néhai Mária Theresia királyunk kevéssel halála előtt, 1780-ban junius 26-án kelt rendeletével Nagyszombatból áthélyeztette Budára és pedig egyenesen királyi várpalotájába. Ezen eseményt úgy lehet tekinteni, mint a csemetének kiültetését a faiskolából illető helyére, mert ámbár az egyetem későbben Budáról átköltözött Pestre, ez átköltözés már nem elvi, csak helyi jelentségü volt. Pest városa, mely ma a műegyetemnek áttételét Buda várából Pest kebelébe oly erősen sürgeti, még eddig kevés jelét adta annak, hogy akár a mult században érezte volna az egyetem áttételének fontosságát, akár most érezné, mily kincset bir abban, hogy az egyetem Pesten van. Ennek érzetére azonban, — erősen meg vagyok győződve, — azonnal ébredne, mihelyt azt pendítené meg valaki komolyan, hogy az egyetemet át kell tenni Esztergomba, vagy vissza Nagyszombatba. Boldog Pest! Ő jól tudja, hogy ilyesmit komolyan szóba nem hozhat senki. Mást érez az egyetem maga. Lesznek, a kik megemlékeznek, mily nagy ünnepélyességgel ülte meg 1830-ban jun. 26-án Budára való áttételének ötvenedik évfordulóját a magyar királyi tudományegyetem, a felejthetetlen Stáhly Ignácz rectorsága alatt és e férfiúnak nagyszerű költekezései mellett. Akkor állították fel a többi közt a gellérthegyi csillagász gondviselése alatt azt a harangot, melyen mindennap délben öt perccel a nap delelése előtt jelt adtak a testvérváros torony-óráinak egyenlő járásúvá tétele végett. — Ma sem csillagász, sem harang, de Budapest azért még csak a kormánynak sem alkalmatlankodik e botrányos hiánynak országos költségen való megszüntetése végett. Az egyetem maga minden évben megüli áttétele évfordulóját? Ma a kilencvenegyediket ülte. Közeledik a századik. Meglátjuk, Pest városa fölébred-e addig annak érzetére, hogy az egyetlen magyar tudományegyetemet kebelében birnia, mily szerencse rá nézve. Ma a város részéről nem láttam az ünnepélyen senkit, legalább hivatalos minőségben nem. Magam az ünnepélynek csak azon részét láttam, mely a m. t. akadémia dísztermében ment végbe. A terem megtelt néppel. A karzatokon hölgyek is voltak. Az egyetemi hatóság, rector és négy dékán, teljes diszbeu s a tanári kar néhány tagja megjelentek az emeltebb helyen. A rector asztalkája függő pecsétü oklevelekkel, piros vánkossal és e fölött koronával, almával és jogarral volt diszitve. A vallás- és közoktatásügyiminiszter díszben oldalt foglalt helyet, mellette a kath. központi papnövelde igazgatója : Ipolyi Arnold. Helyfoglalás után a jelen évi rector dr. Stockinger Tamás az orvosi karból az előadásokra szánt asztalhoz lépe s néhány üdvözlő szót előrebocsátva leült és felolvasá értekezését a közművelődésről és az egyetemekről. Sajnos, hogy midőn történelmileg fogalmazott előadásában a XYI. századbeli reformatio korszakához ért, idő és a hallgatóság kíméléséből, mint mondá, nagyot fordított kéziratán, és a hazai tudományegyetem ujabb életét mint ugy is ismeretest mellőzvén, egy kis parainesissel bevégezte előadását. Olvasom, hogy nyomtatásban is megjelent, de hogy hol kapható és mily áron, erről kár volna lapjainknak értesitemöa a közönséget! Utána Rupp János, az orvoskari dékán lépett helyére és igen érthető hangon felolvasá a mult évi ünnepély alkalmával kitűzött pályakérdések eredményeit, s a pályanyertesek neveit és állását. A pesti ref. gymnasium két volt növendéke, Bruck Lipót és Frischmann Gyula az orvosi pályadijak nyertesei közt tűntek föl A pesti kath. központi papnövelde igazgatójának is szép öröme volt, a mennyiben növendékei nemcsak a theologiai dijakat nyerték el, hanem egykettöt a bölcsészetiek közül is. Az 187V2

tanévre kitűzött jutalomtételek nyomtatásban osztattak ki a közönség közt, s e körülmény sugalta tulajdonképen jelen levelemet. A jutalomtételek közt ugyanis van kettő, melyekre „bárki versenyezhet," és épen ezekre van a Schwartner-alap a legnagybb két díj, úgymint 150—180 frt kitűzve.