Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-07-02 / 27. szám

pillanatot, midőn isten rendkívüli felhívása bizonyossá lett lelkökben; a természetes habozás, saját bünösségök tudata Kezdetben visszarettenti őket a nagyszerű vállalattól, hogy az élő isten sz. igéjét a világnak hirdessék, de a győzelmes isteni erő és kegyelem legyőz minden aggodalmat. „Itt vagyok, küldj el engemet" kiált fel Ézsaiás, miután bűnössége érzetét az isteni kegyelem tudata kiengesztelé, és ajkai megszentelve és felavatva valának. Igy Jeremiás és Ezékiel; ugy van Ézsaiás 40-ik fejezetétől a 66-ikig, hol a szerző élete legelső kezdetéről emlékezik, mindenütt felismeri, mint készité isten őt e szent hivatalra, „az ur az én anyám méhétől fogva hivott engemet, az én anyámnak méhében mikor volnék, megemlékezett az én nevemről. És olyanná tette az én számat mint az éles szablya, és engemet, mint a fényes nyil stb." Elismerve a próféták rendkívüli nép- és világtörténelmi állását, a benső isteni hivatásnak e világos és biztos tudatát, egy prédikátor sem nélkülözheti. Minek vesztegetnék csak egy szót is ama vélekedésre, mely megelégszik az embeii hatalom által eszközölt hivatással is valamely pályára, csak hogy mindennapi kenyérhez juthasson; e kisértetnek, hogy a külső hivatás miatt a bensőt elfeledjék, a próféták nem voltak kitéve. A pap készültsége, theologiai ismerete, szónoki tehetsége, együttvéve még mind csekély pótlék azon erős meggyőződésért, hogy e pályára istentől hivatott, s ennélfogva képessége sem fog hiányzani. Ez természetesen i teni adomány, mit erővel nem lehet megszerezni ; ezzel azonban még korán sincs kimutatva, hogy szükség esetében a nélkül is el lehetünk; mig ama meggyőződés elérésével az igazság, az üdv gondolatának megragadásáérti benső küzdelmünk karöltve jár. Valóban, a próféták isteni hivatásokat nem tekintették valami kényelmes, elveszhetetlen birtoknak, hanem ahhoz a lélek sugallata iránti hű engedelmesség és oly lelkiismeretesség által jutottak, mely a legnehezebb feladattól sem retten vissza. Isten szine előtt járnak és prédikálnak, ki szivöket megvizsgálja; az isteni lélek igazgatásának alávetik magokat mindenben, mely „én" jöknél sokkal hatalmasabb. Azért mondák : „soha arról meg nem emlékezem, sem az ő nevében tóbbé nem azólok ; de az én szivemben az urnák igéje olyan volt, mint az én csontaimban rekesztett égő tüz, és azt hordozván elfáradok, és nem hordozhatom" Jer. 20. 9. Ily erőt és kitartást természetesen csak oly tiszta istenhivésből meríthetni, mely a prófétai iratokat mindenütt átlengi; isten fenségének és szentségének ama mély tiszteletéből, mely előtt az ember erőtlensége és bűnössége tudatában alázattal porba borul. Vegyük még ehhez, hogy a próféták isteni hivatása lángolo honszeretetben nyilatkozik, mely mindnyájuk szivét áthatotta. Saját népök üdve, boldogsága iránti lelkesedések, az igéret földe, mint e nép hazája iránti szeretetök, Izrael politikai sajátsága és vallási előnye iránti hüségök, szóval, nemzetiségökhözi vonzódás, ragaszkodás a másik, tisztán emberi és földi körből származó inger ama hatalmas alakok kiképzésére. Mindenek fölött áll előttök a nép és haza, még pedig nem elméleti uton nyert uézletből, mely a valóságtól messze távol áll, hanem mivel, minden Önzést és önérdeket feladva, a néppel egygyé olvadnak. Népemberek a szó legszorosabb és nemesebb értelmében ; a nép közt állnak, érdekeit, munkásságát, örömeit és fájdalmait ismerik; hivatalokat a nép közt folytatják anélkül, hogy a legélesebb erkölcsi ellentét és előkelő méltósággal pöffeszkednének. Hivatalok a nép iránti szeretetből származik, melynek viselése e szeretetet még fokozza. Szászi István, reform, lelkész. (Folytatása következik.) Átok és áldás. A római katholikus átokkánonok. 1. A ki azt állítja, hogy Krisztus vallása nem valamely különös,magától Krisztustól alapított közösségben létezik és nyilvánul, hanem ezen közösség mellőzésével, mely Krisztus valódi egyházát képezi, az egyesek magokban is helyes módon észlelhetik és gyakorolhatják -.átkozott legyen. 2. A ki azt állítja, hogy az egyház az ur Krisztustól semmi bizonyos és változhatlan külső szervezetet nem kapott, hanem hasonlólag a többi emberi társasághoz, az idők szerint válságoknak és átalakulásoknak volt vagy lehet alávetve :átkozott legyen. 3. A ki azt állítja, hogy az isteni igéret egyháza nem külső és látható közösség, hanem egészen benső és láthatatlan : átkozott legyen. Protestáns ellentétek. 1. A ki azt állítja, hogy Krisztus vallása csupán a római katholikus közösségben, mely Krisztus valódi egyháza volna, észleltethetik és gyakoroltathatik helyes módon: az igazság szelleme világosítsa me,g azt veszedelmes balhiedelmében és tévedésében, melyen ezen nyilatkozatával volt; az igazságnak azon szelleme, melyet Krisztus az övéinek igért, hogy az őket minden igazságra vezérelje. (János 16. 13.) 2. A ki azt állítja, hogy Krisztus az általa alapított egyháznak azonnal meghatározott szervezetet adott: az igazság szelleme világosítsa meg azt stb. stb. 3. A ki azt állítja, hogy a keresztyén egyház, mint külső és látható közösség tökéletes előterjesztése a láthatatlan egyháznak: a z igazság szelleme