Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-06-18 / 25. szám

kevés nappal előbb választatott el, a b.-somogyi ref. egyházmegyei tanácsszék által, a cáurgói gymnasiura első tanári székére, melylyel a csurgói leikészség is az időben egybekötve valu,. Azon év nyarát Bécsben tölté, ismeretei s főként a német nyelvbeni tökély esbüies céljából, s szeptember 19-én íoglaiá el Csurgón üiszes kettős hivatalát, és azt 4x

/s évig viselte. Szelid, nemes modora, mely még azon korban keves tanárt jellemzett, még ma is el egykori tanítványai s hallgatói hálás emlékezetében. Csurgón szerzett éruemeit az egyházmegye a visontai üresedesbe jött lelkészséggel Kívánta megjutalmazni; a visontai gyülekezet kepviselői pedig örüllek azon, hogy a közeiismeréá szerint jeles tanárt s papot lelkészükül meguyerhették. E hivatalát 1836. márc. 24-én foglalta el. Majd egyházmegyei tanacsbiróvá választatott el, mely tisztességet két évtizednél tovább viselte; ez idő aiatt egy izben, 1855-ben az esperesi hivatal terhei is ideiglenesén az ő személyében találák fel lelkiismeretes hordozójukat. 1841-ben kilépett az irodalom terére is, hol azóta, közjóra működése emiékét a „Jelenkor," „Hírnök," „Prot. Egyh. és IsJK. kp," „Uj Magyar Muzeuin," „Kalauz," „Faluoi Gazda," „Magyar Gazda," „Hazi kincstár," „Vasárnapi Újság s Politikai Újdonságok" és az ^Igazmondó," lap és folyóiratokban megjelent számos becses dolgozatai őrizendik meg. Két utolsó közlése, egyik „a börtönök celszerü rendezés érői- az „Igazmondó" 1870-uik evi lölyama 15-Uik szamában, másik: „Falusi iskoláink és a természettudomány" cimü, aProt. egyh. es isk. iap 1870-dik évi folyama tí-ik számában, gyönyörűen tükrözik vissza annak igazságát, hogy a boldogult, vegfcö elerőtlenedéséig fénylő gyertya kívánt lenni mindeneknek. A bölcsészeti munkák kiválólag kedves olvasmányai lévén, a bölcsekkeli szellemi társalgásnak kell tulajdonítanunk azt az életböicseséget, mely a természettői igen gyenge s kis testet ugy tudta gondozni, miszerint végelgyengüléséig c&ak egyszer voit életében ágyban fekvő beteg, l'/t évvel ezelőtt szélhűdés érte, azontúl naponként rofckadt, mig végre a szentlélek kitöltetése emlékünnepének eiő-estéjén, a közjóra világolt szövétnek csendesen kialudt; ineito banatara a visontai egyháznak, mely benne 35 éves, köztiszteletben állott, ritka pontosságú lelkipásztorát gyászolja; méitó keservére özvegyének t. Kaisay Terézia asszonynak, nem különben kedves gyermekeinek, névszerint; Juliánná, szabási lelkész t. Horváth József ur neje, József kutasi lelkész, Sándor somogymegyei tiszteletbeli esküdt, István sopronyi tanuló, Katalin, Lidia s Terézia hajadonoknak, kik benne gyöngéden szerető s gondosan nevelő édes atyjukat siratják; siratja még egyetlen élő testvére Zsusánna, ujnépi tanitó Yecaei József ur neje, s fájlalja elhunytát számcs szerető atyafiság. Temetésére, a legkedvezőtlenebb idő dacára, a vidék minden felekezetű és állásm közönsége oly szép számmal meglett egybe, hogy a gyáez isteni tisztelet aiatt ís folytonosan érkezőket a tágas templom alig volt képes befogadni. Üdv az elhunytnak! áldás velünk 1 Görgeteg, junius 7. 1871. Kovács Józsof, m. k. ref. lelkész. Folyó hó 6-án délután 4 órakor kisértük ki nagy számú közönség, s ezek között számos tiszitárs és az értelmiség megható részvéte mellett a kis-uj-szállási ref. egyház érdemekben megőszült lelkipásztorát, a hevesnagykunsági egyházmegye több éveken át v~lt részrehajlatlan tanácsbiráját s főjegyzőjét: nt. ttyőri Lajos urat oda, hol mar oly sokan nyugosszák az örök álmot! Született a megboldogult Püspökiben Biharmegye egyik községében 1800. januar 1-én. Elemi tanulmányait szülőfölden bevégezvén, a minden jóra-szepre hajlammal birni látszó fiút szülői beadták Debrecenbe. A gymnasiumi bölcsészeti s theologiai tanfolyamoknak hangyaszorgalommal s eredménynyel lett megfutása után, tanárai méltányolván jeles készültségét és szorgalmát, esküdt-felügyelői minőségben a gymn. 4-ik osztálya vezetésével bizták meg, később elnyerte az ellenőri, majd a seniori hivatalt. Seniori hivatala után egy évet töltött a göttingai egyetemen, honnan visszatérve s a lelkészi szigorlat letétele után, 2 évig a hajdu-szoboszlói egyházban, mint segéd működött. Itt élte az ér-körtvéiyesi egyház meghívása, meíy egyházban 7 évig munkait hiven az ur szőlőjeben. Körtvélyest a máte-szaikai egyházzal cserélte fel. Mig nem 1842 ápril havában Kis-Uj Szállásra költözött s iu munkálkodott fáradhatian buzgalommal 1862 március haváig, midőn szélhűdés miatt hivatala ieikeszeti ágára alkalmatlanná leven, a g'ymnasiumnak szentelte leginkább tehetségeit. Meghalt 1871. június 4-én esti 6 órakor vegelgyengüles következtében. Emlékbeszédet tartott felette a templomban nt. Csethe Lajos karcagi lelkész ur Ap. Csel. 20, 37. 38. versei alapján. Kitűnően választott locus ily alkalomra 1 Főtételül kivonta belőle: Milyen érzés eickel kell egy tiszta gondolkodású gyülekezetnek elhunyt lelkésze sirját k ö r ü 1 á 11 n i ? Készei voltak — ha sikerült jói kivennem beszédéből, hogy 1 s z e retettel, 2. tisztelettel, 3. az általa e 1-hintett eszmék buzgó felkarolása által emelhet a gyülekezet lelkészének legméltóbb oszlopot. Criticába bocsátkozni nem akarunk. A sírkertben a legutóbbi időben voit tiszttársa t. Illyés Bálint ur olvasta alkalmi imáját. A gymn. ós városi dalárda is egymással versenyezve énekeltek gyászdalokat. A veszteség, mely ez istenemberének halálával ránk nehezült, érzékeny sebei i tött egy házunkon s iskolánkon, s méltán kérdhetjük bánatba merülve: vájjon lesz-e, kipótolni lógja helyét!?