Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-06-18 / 25. szám

egyik mozgató főeszméjét politikai hitvallásába irta. E két beszéd igen emeli a füzet becsét. Melcer Gyula, acsai ev. lelkésznek 1869 jul. 4-én Acfcán tartott egyetemes tanügyi tanácskozmány alkalmával mondott egyházi beszédét közli a füzet, melyben azon feltett kérdesére: „Miféle ajándékokat kell az iskolának az egyház oltárára letennie?" (Mt. 5,20,26) igy felel: vallásosságot, tudományt, lelkesedést. A íövonásban jóravaló, egészséges, és az egyház szempontjából mindig jogosult eszmék, hanem a kivitelben ''szerző nem volt oly szerencsés. Hiba szerintem az is, hogy a beszédet a szokott, vasárnapi perikopa keretébe iparkodott bele erőszakolni. Ilyenkor igen jól lehet beszélni alapige nélkül is. Következik Bauer Adolf, hidegkúti evangélikus lelkésznek az 1866-ik Ínséges év alkalmából készített beszéde, mely a húsvét u. 7-ik vasárnapi pericopalis evangelium alapján (Márk. 8, 1—9) e kérdést: „Honnan vegyünk kenyeret?" mint az időszerint asztikségnek, agondnak, a bizalomnak és a lelkiismeretnek kérdését tárgyalja. Az országos elemi csapás ijesztő nagyszerűségétől, és a közvetlen előtte mutatkozó fenyegető nyomor gyötrelmes képeitől, és kétségeitol meghatott beszéd ez, mely, mig egyik kezével bátorít, fölemel, a másik a hit szigorával int. Jó hatású beszéd, melynek szépségét és értékét az evangéliumban adott kép háttere, a költői ihletésű nyelvezet, és az osztályozás szerencsés keresztül vitele mindvégig emeli. Ugyanazon alapige nyomán Török József, pesti s. leik. e kérdés felett értekezik: „Hogyan élünk helyesen a földi javakkal?" és Jézus példájából ezeknek hálás élvezetére, mértékletességre ós a szegényekrőli meg nem feledke&ésre tanit. Gyakorlati irányú, világos előadásu jó készült beszéd. Ezt követi L á g 1 e r Sándor, kölesdi ev. s. lelkész beszéde: „A képmutatásról" (Mt. 7,15—23.) A fiatal szerzőt sok, hosszas gyakorlatban megőszült egyházi szónok felett előnyösen tünteti fel, hogy alapigéjét nemcsak cégül nézi ki, hanem igyekszik tárgyát annak alapján kifejteni, és még színezéseit is, amennyire lehet, abból meríteni. — Jól gondolt, és gondosan dolgozott beszéd. G a r z ó Gyula, ref. tanárnak Fischer vázlata után (Mt. 13,31.32) dolgozott beszédével találkozunk e cim alatt: „Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz" (a kezdet, a növekedés, a kiterjedés, a hasznosságra nézve). Az előttem fekvő eredeti mutatja, mikép közlő e beszédet nem annyira átfordítani, mint inkább saját egyénisége szerint átönteni akarta, ami neki, s talán a beszéd béltartalmának is előnyére, mindenesetre nyereménynek tekinthető irodalmunkban, és közlőnek ugy müizlése, mint iránya felől kedvező tanúságot tesz. Még egy beszédet* kell bemutatnom H a n d 1 Vilmos, selmeci ev. lelkésztől, ki 1. Kir. 18, 21 alapján Illés próféta imposans szigorú alakját állítja korunk elé, melynek iába alatt az erős meggyőződés, az elvhüség, és a rendithetetlen hit talapzata ingadozni látszik, és vele azt kiáltja: „Szükségünk van az elhatározásra!" A bevezetés igen sikerült, ós átaljában Jézus magas humánistikus és szelid fényű alakja mellé „jóleső árnyul" nagyon oda illenéuek többször Mózes, Illés, keresztelő János, az ókor ezen szoborszerű szigorú alakjai, hogy- nekünk a törvény szigorát prédikálnák. Végül Győry Vilmosnak néhány kötött beszédű imája zárja be e füzetet, egy templomi, közönséges vasárnapokra, ós két alkalmi, egyik Ínséges év végén, a másik aratási ünnepen. Köszönettel tartozunk a szerzőnek, hogy e tért sem hagyja parlagon. Bevégzem amúgy is a kellőnél hosszabbra nyúlt ismertetésemet azon óhajtással, vajha a szerkesztő nemes buzgalmának sikerülne, egyházi irodalmunk jobb erőinek és barátainak minél tömörebb csatlakozását megnyerni, és minél nagyobb számát csoportosítani ezen úttörő vállalata körül. a Bittér István. BELFÖLD. A pesti ref. egyh.-megyei lelkipásztori egyesület alapszabályai. Az egyesület neve. 1. §. Pesti reformált egyházmegyei lelkipásztori egyesület. I. Célja. 2. §* Az egyesület célja, egy részről a lelkészek folytonos szellemi mivelődését előmozditani, másrészről a lelkipásztori kötelességek miként teljesítése felől eszméket cserélve odahatni, hogy a tagok lelkipásztori magasztos hivatásuknak minél inkább megfelelhessenek. 3. §. A lelkipásztori egyesület jogosult tagjai: a megyebeli lelkészek, segédlelkészek és theologiai tanárok. 4. §. A lelkipásztori egyesület kétféle, u. m. j á r á s i és egyházmegyei lelkipásztori egyesület leend; amaz a járás, ez az egész egyházmegye lelkészeiből, segédlelkészeiből, és theologiai tanáraiból fog állani. II. A járási lelkipásztori egyesületek szerkezetéről ós teendőiről. 5. §. A járási lelkipásztori egyesületek kővetkező egyházak lelkészeiből, segéd-lelkészeiből, s a pesti theologiai tanárokból alakíttatnak : alsó járás: gyóni, a.-dabasi, bugyii, ócsaij a.-némedii;