Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-06-11 / 24. szám

retetére. S ez lesz ismét excellentiádnak egyik di csősége. Nincs egyéb hátra, mint azon buzgó óhajtást az egyházkerület részéről kijelentenem, hogy az örök gondviselés áldja meg excellentiádat minden üdvös törekvéseiben, áldja minden lépteit egyházi, világi s családi körében, és sokáig boldogul éltesse ! ISKOLA CG Y. felelet: „A meghiusult tanitói értekezlet" cimü cikk Íróinak, Azon kérdésre, hogy miért nem hivtam össze máj. 15-dikére a tiszatarjáni ref. egyházban tartandó értekezletre a m. csáthi kör t. tanítóit, következőleg felelek: 1. Minthogy tanitói értekezletünk alapszabályai még a m. csáthi értekezlet alkalmával nem terjesztethettek a n. t. a. borsodi egyházmegyei gyűlés elébe megbirálás és megerősítés végett, én azt hiszem, hogy ennek megtörténte előtt nem tűzhettünk ki bizonyos határnapot körünk értekezletének megtartására, mig nt. esperes ur által e felől hivatalos körlevélben nem értesíttettünk ; ezen értesítés pedig május 15-dike után köröztetett, és igy ezen összehívási határnapot nem lehetett megtartani. 2. Biztosan az sem volt meghatározva, hogy a tiszatarjáni egyházban fogunk-e összejőni. Nem tudom melyik tagtársunk volt megbízva e részben, hogy kérje fel a tiszatarjáni egyház igen tisztelt egyházi és világi elöljáróit, hogy körünk tagjait legyen szives kebelében elfogadni ? Hogy pedig körünk értekezlete mielébb megtartassák, és hogy annak a valódi miveltség és komolyság legyen jellege, szivemből óhajtom! Miután már közölve van velünk alapszabályaink helybenhagyása, tűzzünk ki határozottan egy bizonyos határnapot körünk mikor leendő összejövetelének. A Tiszatarjánban megjelent három tanitó ur nagy buzgalmáért pedig mind én, mind a tiszatarjáni „vadász" tanitó urak köszönetet mondunk. Gelej, május 31. 1871. Rozgonyi József tanitó. BELFÖLD. Cékns István a tiszai ágostai hitv. ev. egyházkerület püspökének beiktatása Rozsnyón 1871, junius 1-én. Egy lélekemelő innepélynek voltunk tanúi, midőn főtisztelendő Cékus István ur a tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület újonnan választott püspöke e hó junius 1-én Rozsnyón hivatalába innepélyesen beiktattatott. Már hetekkel ezelőtt folytak városunkban az előkészületek az innepély fényének emelésére és a vendégek fogadására s az espeiességi küldöttek és a magánosok részéről oly uagy volt a megjelenés iránti részvét, hogy az egyházi elöljáróság még a helybeli r. katholikus családokat is megkereste a vendégek befogadása végett, mit is azok kivétel nélkül szives készséggel teljesítettek. Az innepély előnapján május 31-én reggeltől kezdve érkeztek az ország minden részéből az idegenek, s délután egyházunk részéről egy küldöttség ment egyetemes felügyelőnk nagyméltóságú báró Prónay Gábor és a felszentelő dunántuli püspök főtisztelendő Karsay Sándor urak elébe, kik is tarack-dörgések s a polgárság lelkesült éljenzése között vonultak be a zászlókkal innepélyesen feldíszített városba. Délután 5 órakor kezdetét vette a mult ősszel elhunyt feledhetlen érdemű Máday Károly főpásztorunkért tartandó kerületi gyász isteni tisztelet, mely alkalommal figyelembe véve a régi szokást, három nyelven tartattak emlékbeszédek; Mikola György s. gömöri lelkész magyar, Schwartz J. lőcsei lelkész német és Urbán A. sáros-zempléni föesperes tót nyelven ecsetelték az elhunytnak érdemeit s kerületünknek kipótolhatlan veszteségét. A gyász isteni tisztelet alatt Dobsina város részéről 12 bányász képezett sorfalat az oltár körül, jelezve azon tiszteletet, mellyel a nevezett város az elhunyt főpásztor, mint lelkésze iránt viseltetett A gyász isteni tisztelet végeztével a kerület képvL selői a helybeli ev. tanoda nagy termében értekezletre gyűltek össze a következő nap teendői iránt tanácskozandók. Még az értekezlet véget sem őrt, s már is a piacon a városháza előtt az egyháztagok nagy száma gyűlt össze, hogy fáklyás zenével tisztelje meg az egyháznak városunkban lévő jeleseit. A mintegy 200 fáklyásból álló impozáns menet legelőször B. Prónay Gábor egyetemes felügyelő ő excellentiáját kereste fel s fejezte ki iránta tiszteletét. A báró, — ki szépreményű Dezső fiát is elhozta az innepélyre, — meghatva válaszolt s felemlité, hogy Rozsnyó városához itt töltött ifjúsága mindig élénken köti. Ezután a menet a kerületi felügyelő Zsedényi Ede ő méltósága előtt állott meg, ki érdemeinek a szónok által történt felsorolására büszke öntudattal azt válaszolá, hogy ugy van meggyőződve, hogy nincs protestáns, ki az ő helyzetében másként cselekedett volna. Majd főtisztelendő Karsay Sándor ur előtt tisztelegvén, a derék főpásztor, ki rövid itt mulatása alatt mindnyájunk nagyrabecsülését megnyeré, meleg szavakkal köszönte meg a szives fogadtatást; a felszentelendő Cékus István superintendens ur pedig érzékeny szavakkal emelte ki, hogy a magas hivatalt, melyre eljutott, igen nagy részben a rozsnyói egyháznak köszönheti. Végül pedig még Dr. Szontagh Kálmán egyetemes vallás-ügynök ur városunk szülöttje tiszteltetett meg fáklyás zenével. Ez volt az innepély előestéje.