Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-06-11 / 24. szám

mindenki igyekezett együtt tartva sikerrel közreműködni az egyházi ügyek előmozditásán, meghozni az arra szükséges áldozatokat; most már hál istennek ezen korszak, ugy reméljük, végkép be van fejezve, hitfelekezetüak jogai senki által többé kétségbe nem vonatnak, és hazánkban minden hitfelekezet a kölcsönös türelem és keresztyéni szeretet igényei szerint békésen él egymás mellett. De mert a felvilágosodás és a kölcsönös türelem korszakát éljük, nem szűnt meg a kötelezettség, hasonló buzgóságot és áldozatkészséget biztosítani. Ha virágzóvá akarjuk tenni egyházunkat, ha erkölcsi erejét nevelni kívánjuk, ne lankadjunk intézményeink tökéletesítésén működni, gyakoroljuk azon erkölcsi hatalmat, melyet a hit megerősítése, a valódi vallásosság terjesztése, a keresztjén erkölcsök megszilárdítása igényelnek; — s erre nézetem szerint kölcsönösen két hatalmas eszköz szolgál. Minden vallásnak az neve.i erejét és szilárdítja meg, ha azok, kik az stcn igéjének hirdetésére hivatottak , felad atuk fontosságától áthatva, a miveltség, tudomány és jó erkölcsök azon fokára tudnak emelkedni, melyet állásuk igényel, az egyház követel, s mely által egyedül képesek a gordjaikra bizott hívekre jó és üdvös hatást gyakorolni. Ha gyarapodni, erősödni kívánunk, első és főkötelességünk őrködni a felett, hogy papjaink kötelességüknek buzgón eleget tegyenek, s különösen fő gondunk legyen, hogy tudományosan képzett, mivelt, nemes indulatu, buzgó lelkészeket képezzünk, kik fel tudják fogni nemes hivatásokat, s a népnek valódi lelki atyái s szellemi vezetői legyenek, kik hivatalokat ne pusztán kenyérkereseti eszköznek tekint s é k, de érezzék és buzgón teljesítsék magasztos feladatokat; ennélfogva — azt hiszem — kötelességünk kiváló gondot fordítani a leendő lelkészek kiképzésére, a theologiai collegium és semináriumjó karban tartására, A másik eszköz, mely nemcsak az egyházkerület s egyházmegyék, de minden egyházközség s azok elöljáróságának főfeladatai közé tartozik, és a vallásosság s erkölcsiség, de a vagyoni jólétnek is leghatalmasabb eszköze : a népnevelés. Azon hittelekezet erősödik meg valójában s halad a korral szellemi és anyagi erőben, hol a népiskolák jó rendben vannak. Vallásfelekezetünk eddig is, tekintve a nép általános miveltségi fokát, melyet bizonyára magasnak mondani nem lehet, aránylag dicséretes eredményeket ért el; de ezen irányban megállnunk nem lehet, haladnunk kell előre ; szükséges, hogy tanitő-képezdénk szakavatott és buzgó néptanítókat képezzen, az egyházi elöljárók s különösen lelkészeink a népiskolákat foly: tokosán figyelemmel kisérjék és vezessék, a hivek az erre szükséges áldozatokat meghozzák. De mert a protestantismus éltető szelleme a tudomány, gondunk legyen átalában tanintézeteinket, gymnasiumainkat, lyceumainkat és jogakademiáinkat fenntartani és gyarapítani s azokat a kor igényei szerint átalakítani, hogy mÍDdég a folytoa haladó tudományossággal lépést tartsanak. Azt hiszem főtiszteletü egyházkerületi gyűlés, hogy ezek a legfontosabb teend ink ; de minderre anyagi áldozat kell, mit csak a hitfelekezeti érdekeltség és nevekedő buzgóság teremthet és biztosithat. Azon egyházban, melynek minden hive egyenjogú tagja az egyháznak, hol mindenki szabadon gyakorolja jogait, ott m'ndenki egyszersmind támasza is az egyházi szerkezetnek, mert minden jog kötelességgel jár. De mert minden áldozat csak akkor hozatik önként és 3zivesen, ha annak sikere van, hv az adományok jól és rendesen kezeltetnek, őrködni kell a legkisebb községtől az egyházkerületig az egyes egyházi és iskolai pénztárak rendes és pontos kezelése felett, s az egyházi vagyon folytonos gyarapítását kell eszközölnünk. Feladataim közé fogom sorozni az egyházkerületi pénztárak pontos és rendes kezelésére ügyelni. Mindaz mit mondék, eléggé ismeretes, általánosan elfogadott igazság ; de mert vannak igazságok, Aelyeket nem lehet eléggé ismételni szükségesnek tartám mégis megemlíteni, hogy jelezzem azon irányt, melyet mint ezen egyházkerület főgondnoka teendőimnél különösen követendőnek tartok. A főtiszteletü egyházkerületi gyűlés mindezen fontos tárgyakat folytonos figyelmére és gondoskodására méltatta, ós tisztelt elnöktársam, az egyházkerület főtiszteletü püspöke ezen irányban már nagy érdemeket szerzett magának buzgó és kitartó működése által, kinek ezen egyházkerü'et több üdvös intézkedéséért, melyeket megindított és életbe léptetett,