Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1871-06-04 / 23. szám
törvényjavaslatot a tornászatnak az elemi és polgári iskolákba behozatala, a középtanodákban a tornászat és fegyverforgatásnak kötelező tanítása, s végre ifjúsági csapatok felállítása iránt. E javaslat valóban figyelemreméltó, s hisszük, hogy a ház nem mulasztandja el annak idejében beható tárgyalás alá venni. (g) A kath. autón, congressus által kiküldött tizenkettes bizottság a herceg primás elnöklete alatt máj. 25-kén Budán gyűlést tartott, melyben végleg megállapították azon felterjesztés szövegét, melylyel a con gressus határozatait ő felségének benyújtják. (g) Szilády Károly, kecskeméti nyomdász, 77 éves korában, végelgyengülés következtében meghalt. Buzgó protestáns, derék hazafi és szorgalmas iparos volt ő : elhunyta tehát egyházunk, hazánk és a hazai iparra nézve egyaránt veszteség. Áldás lebegjen porain ! (g) Pozsony katholikus lakói egy kérvényt terjesztenek az országgyűlés elé a congressus és annak munkálatai ellen. E kérvény tartalma röviden összefoglalva a következő : Miután a kath. congr. törvényen nem alapuló, a katholikus egyetemet nem képviselő, tehát törvényes határozatok hozatalára fel nem jogosított conventiculum: a pozsonyi katholikusok sem a congressusi többség, sem a kisebbség munkálatát nem fogadják el jövő szervezkedésük alapjául; másrészt pedig határozottan tiltakoznak 1., az autonómiának olyszerű megoldása ellen, mely az összes belső és külső egyházi kormányzatot, a hívektől független, saját magát kiegészítő, hyerarchikus, és egy idegen souverain hatalomtól feltétlenül függő papság kezébe játszaná; 2., tiltakoznak az ellen is, hogy az állam által az ország érdekei és a katholikus vallást követő országlakók biztosítására eddig gyakorlott patronatusi jogok másra, mint tisztán a világi katholikusok egyetemére ruháztassák. A kellő indokolások után a kérvény ekkép végződik: „Esedezünk tehát: méltóztassék a mélyen tisztelt országgyűlés az úgynevezett kath. congressus összes munkálatának elvetésével törvényhozás utján mielőbb a kath. alapítványokat s vagyont a többi közalapítványoktól különválasztani, a patronatusi jogoknak, a kath. világi hivek egyetemére leendő átruházása iránt intézkedni, végre törvényhozás utján meghatározni, kiket és mily módozatok mellett tekint az állam kormánya az egész ország kath. lakói törvényes képviselőinek, tehát az evang. és görög keletiek példája szerint a congressus vagy zsinat összeállítása s tagjainak választása iránt törvényt hozni, s ekként a katholikusok önkormányzati jogát lehetségessé tenni; addig pedig mig ez megtörténhetnék, a koronás király legfőbb kegyúri, az államfelügyeleti tetszvény s alapítványok kezelése s conferálása iránti jogait az eddigi mértékben ezután is fentartani." * Hogy lehet pénzt szerezni a pápa számára ? A római egyházban az alsóbb néposztályban még mindig számosan találkoznak, kik szívesen fizetnek néhány krajcárt a papnak, hogy a misemondás egy bizonyos pontján gondoljon rájok (intentio), vagy nevezze meg őket. Különösen a búcsújáró helyek papjai csinálnak ily uton igen jó üzletet. Azonban naponként csak egy intentiot végezhet egy pap, s ha több kerül 365-nél, kénytelen más papnak javára átengedni. A híres búcsújáró helyeknek vannak különös üzérei, kik az intentióknak gazdát szereznek, természetesen illendő nyereségért. Most Magyarországon egy Káplár Mihály nevü érsekvárosi káplány a szent üzletnek élére állott, mindenünnen intentiokat szerez, száz és ezer számra, azokat kiosztja oly papok közt, kik ingyen vállalkoznak a munkára, s a dijt átengedik a pápának. A „Religio" pontos kimutatásokat közöl az üzlet folyamáról. Meg kell adni, hogy eredeti üzlet!! * Lelkészválasztás. A harkányi ref. gyülekezetbe a derék Fábián Mihály őszödi lelkész, somogymegyei isk* tanácsos és egyh.-megyei főjegyző választatott meg lelkészül. Szerencsét kívánunk a szerencsés választáshoz, s üdvözletünket küldjük Fábián Mihály barátunknak. * Forberger Mátyás nagy lomnici ev. tanitó ötven évi sikeres működése elismeréseül ő felsége által a koronás ezüst érdemkereszttel diszittetett fel. * A londoni nemzetközi kiállításon Magyarország részvétele általános elismerésben részesül. Különösen az iskolaügyre vonatkozó tárgyak oly kitűnően vannak képviselve, hogy e tekintetben hazánk a második helyet foglalja el. Svédországé az első hely. * Az innepek kérdése az országházban. E tárgyban Horn Ede a május 26-iki ülésben a következő interpellátiót intézte a belügyministerhez : „Tekintve, hogy az 1868. XIII. t. c. 19. §-a határozottan kimondja, hogy egyik vallásfelekezetnek tagjai sem kötelezhetők arra, hogy más vallásfelekezetbeliek egyházi szertartásait és ünnepeit megtartsák, vagy hogy ezen napokon bárminemű munkától is tartózkodjanak; tekintve, hogy a törvény e világos szavai dacára, több helyen a hatóság szigorú büntetés terhe alatt az egész lakosságnak minden felekezeti különbség nélkül, megtiltja bizonyos napokon még olyan üzleti foglalatosságot is, mely sem a nemzetgazdászat, sem a törvény szellemében „nyilvános munkának" nem mondható; tekintve, hogy ezen törvényt s az egyéni szabadságot sértő önkényes eljárás érzékenyen sérelmiti a kereskedelmet s az ipart, főkép az ország vidéki helyiségein, a hol az úristen napja mindig volt és maiglan megmaradott a népnek vasárnapja is, — bátor vagyok t. belügyér úrhoz a következő két kérdést intézni : 1-ör. Van-e tudomása az érintett, s több helyen kihirdetett, s foganatosított rendeletekről? 2-or. Ha van, szándékozik-e ezen törvényellenes eljárást minél előbb megszüntetni s érvényt szerezni a vallás- s iparszabadságnak ?" Erre a minister pár nappal később a következő feleletet adta: „T. képviselőház ! Arról, hogy ily általános statútumok léteznének, tudomásom nincs ; de azt hiszem, ily