Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-06-04 / 23. szám

ról, csakis hivatala folytatása közben tííaik ki (előbb alig is van alkalom), hogy igen jó tanitó; de nem elég pontos (sok igen kitűnő embernek nincs érzéke az aprólékosságokra) és tapintatos tanvezető. E bajon segitve lesz, ha ez állomás a gymnasiumban működő tanárok között minden 4-ik vagy 5-ik évben restauratioalá esik Az alkalmast bizony erővel is újra fogják alkalmazni. 2. Görög és latin nyelvből van a gymnasiumban beleértve a bölcseimi osztályokat is) 58 óra. Erre egy rendes és egy segédtanár nem elég. Kell két rendes tanár, egyik kiválóbban görögre, egyik latinra és egy segédtanár a latinra. 3. Természettanra van — a legtöbb — II óra, ez egy tanárnak igen kevés. 4. Mennyiségtanra van — a legtöbb — 26 (némely helyen csak 23 óra.) Egy rendes- és egy segédtanárnak igen kevés. A segédtanár elmaradhat; s néhány pl. 6—7 órát át vehet a természettan tanára. 5. Terményrajz és vegytan 16 óra. Épen egy tanárnak való. 6. Történelem és földrajz 18 —19 óra. Egy tanár. 7. Magyar nyelv és irodalom 21 óra; erre a rendes tanár mellé egy segéd is van tervezve, ez elmaradhat, annyival is inkább, mert ide betaníthat (pl. az irodalom törtenetét) a 8. bölcsészettan tanára, kinek legfennebb 6 órája lehet a gymnasiumban. 9. Németnyelv 19 óra. Erre egy segédtanár. E szerint lenne tanszék és óra szám : 1. Görög nyelv r. tanára 19 ora 2. Latin „ r. ,, 19 ,, 3. s. 20 17 4. Természettan r. 5. Mennyiségtan r. „ 18 „ 6. Terményrajz r. „ 16 „ 7. Történei, és földr. r. „ 18 „ 8. Magyar nyelvtan r. „ 18 „ 9. Bölcsészettan „ 9 (ideértve 3 óra magyar irodalmat is) 10. Német nyelv s. tanára 19 óra. 11. Egy változó segédtanár azon szakra, melynek tanára a tanvezetőséget viszi, valószínűleg legtöbbször a classica literaturára. 12. Egy segédtanár azon iskolához, melynél valamelyik tanár a vagyoni (gazdasági) ügyek ellenőrzésével nagyon igénybe vétetik. (Ilyen különben csak az enyedi.) 13. A vallástanitásról keblileg intézkedhetnék minden iskola; pl., a helybeli papok, a physiologia tanára, vagy theol. tanárok, végzett theologusok stb. által. Ezen terv szerint a tanárok ugyan meglehetősen meglennének terhelve tanórákkal; azonban tekintetbe véve, hogy végzett theologusainkról ezután is valami uton gondoskodnunk kell, hogy ezekre mint priváttanitókra és esküdtekre folyton szükségünk lesz: alkalmazhatnék őket ezután is mint eddig esküdtekül, rájok bizva az alsóbb osztályok közvetlen felügyeletét, s valamely 2—4 órás oly tantárgyat, a melyre különösen készültek, s mint ilyenből vizsgát is állottak ki. Ezen intézkedés által leszállítható lenne a rendes gymn. tanárok óra száma 16-ra, a mennyi elég is, de tulterhelőnek sem nevezhető. Nincs is — Nénűetországon se — gymnasium, melynél a tanárok rendes óra száma 16-nál kevesebb volna. Ezen szám alól csak rendkívüli esetekben, pl. öregség, betegeskedés, másnemű elfoglaltatás stb. lehetne kivételt tenni. S most, miután nemcsak legközelebbi teendőink irányával jöttünk tisztába, de megragadott a kellő buzgóság is éz irányban haladni: nem marad egyéb hátra, minthogy az illető főiskolák elöljárósága, számításba véve vagyoni és tanerejét, megállapítsa, hogy mely tanszékek lennének közelebbről betöltendők; az egyházkerületi közgyűlés pedig, hogy a dolgok lassú menetén kissé siettessen, a megállapított tervet bírálat alá véve, mondja ki, hogy a- tervezett tanszékeket felállitottaknak nyilvánítja, és az állandó igazgató-tanácsot megbízza, hogy mihelyt valamelyik illető elöljáróságtól arra felkéretik, a candidatiót a kért tanszékre irja ki. Sőt bizonyos véghatáridőt is szabhatna ki (pl. 5—8 év), a mely alatt ez átalakulásnak meg kell történni. Egyszerre keresztül vinni akarni nem volna helyes, mert egyszerre nem igen kapnánk annyi arra való embert, de ha most kinyilvánítanék, hogy 5 év alatt ezen s ezen tanszékek betöltendők lesznek, ugy fiatal embereinkben nemcsak buzgóságot keltünk a készülésre, de, mi eddig kevésbé történt, irányt is adnánk, hogy mely tanszékre készüljenek. Az ügy menetének kívánt siettetése pedig azért volna tanácsos, mert különben a lassú intézkedés által gyakran oly embereket vesztünk el, kiknek hiánya kipótolhatlan veszteség. Én ezen kérdést iskoláink „lenni és nem lenni," kérdésének tartom, ép azért tudósításomban főleg erre terjeszkedtem ki; s tanügyünk buzgó férfiai figyelmét is főleg e kérdésre akarom felhívni. Tanácskoztunk ezenkívül a vizsgák berendezéséről. Intézkedtünk az iskolák történetének kiadásáról. Felkértük a főconsistoriumot, hogy küldjön ki valakit a folyó év május 1-én Londonban megnyílt tanügyi nemzetközi kiállításra, stb., a melyek mint kebli intézkedések mindnyájan nagyon üdvösök, de fontosságra a fenemiitettei nem versenyezhetnek. Mind e tanácskozások és intézkedések fényes bizonyságai értekezleteink jóravalóságának. Vajha mentől előbb üdvös eredm.nyeit is büszkén mutatnék fel! Faxit Deus. K. . . . n. BELFÖLD. A dunamelléki reform, egyházkerület közgyűlése. Pest, 1871. j u n i u s 3-á n. Nt. szerkesztő ur! Ma nyílt meg a dunamelléki reform, egyházkerület közgyűlése Török Pál püspök és Sárközi Kázmér legidősb egyh. megyei gondnok elnöklete alatt. Tudósításomban 46