Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-05-28 / 22. szám

ről ismeri. A szomszéd felső-Borsod megyében is igen sokra haladtak már. Van mind két megyének könyvtára, magtára stb., és egymást folytonosan képezik. A feleletek hisszük nem fognak késni felszólalásunkra. Nt. Édes Albert volt országgyűlési képviselő és tdő Édes Vince tarjáni lelkész uraknak pedig a szives ellátásért, — melyben bennünket részesítettek, — mély tiszteletünk s köszönetünket kötelességünknek ismerjük kijelenteni. Mészáros István, csati-, B ó d o g h Tamás, ároktői- és Kasza József, dorogmai tanitók. It E L V A L i). A solti ref. egyhm. 1871, május 10-kén Kunszentmiklósoii tartott közgyűléséből. Nem szándékom a gyűlést minden részletében ismertetni lapunk olvasó közönségével, tudva, hogy a jegyzőkönyvből ugy is nem sokára az érdeklődök kezei közt fognak forogni a nyomtatott példányok ; de még sem tartom célszerűtlennek kiemelni, s egy kissé tán hosszadalmasabban előadni egy pár eseményt, hogy ne csak a jegyzőkönyv, de ezen lap is hirdethesse azt, mit eltitkolnunk nem lehet. Ki ne látott volna egyházkerületi közgyűléseink alkalmával ott az elnöki székhez közel egy galambfehér hajfürtöktől környezett szelíd arcot, melynek minden vonása tiszteletre buzdit. A solti egyh. m. segédgondnoka az, B e r n á t h György ur, ki -már évek óta csaknem kizárólag az egyházi ügy előmozdítására szentüli idejét. S ez még hagyján Itt nem állapodik meg. Tudja, hogy a mi egyházunk nem rendelkezik anyagi vagyonnal, lelkészeink özvegyei s árvái csaknem kenyér nélkül bocsáttatnak ki, mihelyt férjük illetőleg atyjuk holtteteme a sírkerten belől van, s ezért, hogy ezeken némileg segítsen, még régebben a papi gyámegylet javára jelentékeny alapítványt tett: most pedig, élénken visszaemlékezve arra, hogy épen ötven évvel ezelőtt lépett először nyilvánosan a hivatalos élet küzdterére, a fáradhatlan jótékonyságu férfi újból áldozatot hozott a közügy oltárára, nevezetesen a kunszentmiklósi gymuasiurnban életbe léptetett tornászat előmozdítására 600 frtnyi alapítványt tett, azon őszinte szívből jövő ígérete mellett, hogy ez egyházmegyét gondjából kifeledni nem fogja. Vajha protestáns uraink követnék e kevés jók példáját. De követik is. A mult évben alakult meg nálunk a tanitói gyámegylet aránylag csekély tőkével. S íme alig egy évi fenállása után a tőke meghaladja a 2000 frtot, s már van az özvegyek közül, ki ez évben is segélyben részeltetett. Kunszentmiklósi birtokos, s egyházmegyei tanácsbiró Tóth Ferencz ur, melegen átérezve azt, hogy mire érdemesek a szellemi élet napszámosai, a tanitók, gyámegyletük részére 200 frtnyi alapítványt tett, miért a helyszínén a tanitók képviselői hálás köszönetüket is nyilvániták, mit szabadjon nekem is e lap hasábjain szintén kijelenteni. E két fényoldala volt gyűlésünknek. De ki kell még azt is emelnem, hogy ugyancsak Tóth Ferencz ur volt az, ki a gyűlésre megjelent tagokat szives vendégszeretettel látta el, s asztalánál ősi magyar szokás szerint vendégelte meg, hol aztán a kedélyes felköszöntések érték egymást. A folyó ügyek közül mint nevezetesebbet csak azt említem meg, hogy nálunk is mint már egy pár más egyházmegyében történt, a confirmatió húsvétról áldozó csütörtökre való áthelyezése ajánltatott, azon okból, hogy igy a növendékek felsőbb osztálya tovább iskolázható. Az egyh. m. közgyűlés nem pártolta azon indítványt, hogy a tanitók, kebelökből választott képviselők által, miut egyhm. tagok szerepelhessenek a közgyűlésen, mivel ez egyrészt ellenkezik a képviseleti rendszer elveivel, más felől a jelzett czélt sem hitte általa elérhetőnek. S i n c e r u s. Templomszentelés. A felső- zempléni ev. ref. egyházmegyében egy templomszentelési ünnepély ment végbe, mely miután egyházi életünk egéről a kétség sötét fellegeit tova űző ama szent mondatnak, hogy : Vannak korunkban áldozatkész protestánsok ! megujuló zengése vala,— méltó a nyilvánosság előtti felemlitésre. Bánócz ev. ref. egyházközség vala az ünnepély színhelye, napja május 14-dike. A Tapoly-Ondava folyam gazdag fűtermő völgyét baloldali észak-déli hosszban szegélyző emelkedés lejtőjén fekvő helység, egyike a felső magyarhoni szélső ev. ref. egyházaknak; az azon tul voltakat az üldözés kora emészté fel . . . Életkezdete a reform, korára tehető, mely korból való volt az Oroszi Anna által épített, az ujabb időkben megszaporodott gyülekezet befogadására elégtelenné vált, 1867-ik évi május havában elbontott temploma is. Az említett év junius havában építeni kezdett, s jelenleg felszentelt uj templom körül az egyháztagok egyező akarata, mindenek felett pedig t. Kazincy János berettői földbirtokos., egyházmegyei tanácsnok ur áldozatkészsége s erélye oly gyors karokkal dolgozott, hogy annak ajtai az 1868-ik évi Advent első vasárnapján már megnyíltak a gyülekezet előtt ; pedig hogy a munka nem csekély vala, mutatja a cinkes tornyú, cserépzsindely alatti mintegy ezer ember befogadására elégséges, 7310 o. é. forintba került templom, mely kiadást az egyháztagok együtt 3334., t. Kazincy János ur pedig 3976 o. é. forintig fedeztek. Vannak tehát korunkban is áldozatkész protestánsok ! ! . .