Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-05-21 / 21. szám

zárjel közt megjegyzem, hogy a jászkiséri egyházi közgyűlés folyó hó 7-én felekezetinek nyilvánitá iskoláit s elrendelte, hogy a törvényszabta kívánalomnak megfelelőleg még két iskolát építtet és tanítói számát 2 —3-mal szaporítja. Ideje is, mert ott lehetnek a taneszközök, ha azokat kezelni tudó tanítók nincsenek !) Általában a vallás-erkölcsi élet egyházmegyénkben, kitűnő lelkészeik és buzgó világi urainak ápolgató kezei alatt, kellemes virágzásnak örvend. Az isteni tisztelet minden egyházban szorgalmasan gyakoroltatik, kivéve Tisza-Várkonyt, hol hétköznap soha sem járnak templomba. Némely helyeken, mint főesperes ur jelenté, a lelkészek vasárnap délutánonként nem katekisálnak, e helyett inkább prédikálnak. E jelentés élénk vitára adott alkalmat. Nt. Szilády Áron ur azon óhaját fejezé ki, hogy: úgymond, kívánatos volna a heidelbergi káté korszerűsítése ! Erre főtiszt. Dobos János ur kijelenté, hogy ő meg van ugyan bízva a káté szövege, tartalma épségben tartása mellett, annak styl és nyelvtani hibái simitgatásával s alkalmasabb szavak használatával netalán kevésbé odaülök helyett, de ugy találja ő is, mint a már előtte ugyan ezen törekvő és munkálkodó két tiszteletre méltó boldogemlékezetű előde, főtiszt. Apostol Pál és Zsarnai Lajos superintendensek, hogy legkisebb érintésre is a káténak ódon zamatja elvész és lehullik róla minden zománc. S ugyan azért nincs is kedve tovább menni a „100-dik kérdésinél. Tovább folytatva kijelenti, hogy nem tartja igazüak ama nt. Filó ur által ejtett vádat, hogy „a templombeli katekizálást unná a nép, s hogy annak nem lenne semmi sikere", ő legalább mindenütt a hol lelkészkedett, azt tapasztalta, hogy a káté magyarázására sokkal inkább siettek hallgatói, mint a predikátióra. Erre nt. Filó ur a katekhizálás valódi célját fejtegetve kijelenté, miszerint kívánatos volna, hogy mint Svájcban és Németországnak több helyein, a lelkész a mindkét nemű ifjúságnak tartaná e magyarázatokat vasárnap délutánonként és pedig egy a szószékből elmondott imával istentiszteleti jelleget lehetne kölcsönözni annak, hogy a felnőttek is beédesgettetnéuek a katekhisálás hallgatására. A többség véleménye Filó úréval találkozott bár, mégis a közgyűlés felsőbb intézkedésig a lelkészek kötelességévé tette a vasárnap délutánonkénti kátémagyarázását. A főtiszt, sup. közgyűlés mult évi jegyzőkönyvébe iktatott s az egyházmegyék véleményezése alá bocsátott, a megüresült lelkészi állomások betöltésére vonatkozó törvényjavaslatot, a kecskeméti egyházmegyei közgyűlés egyhangúlag elvetette. Nt. Filó L. ur kétségbe vonhatlan argumentumokkal mutatta ki annak félszegségét, egyoldalúságát, mint ilyennek tarthatlanságát. A kérdéses t. javaslat ugyanis azt mondja : „hogy a megüresült lelkészi hivatal 6—8 hét alatt betöltendő, mely idő alatt azon egyházba segédlelkész nem rendeltetik, megbízatván az illető főesperes, hogy belátása szerint intézkedjék a papi szolgálatok addigi pontos teljesítése körül". Nt. Filó nr igen helyesen jegyzé meg erre vonatkozólag, hogy egy erkölcsi testülethez nem illő dolog, előre feltenni a segédlelkészekről, hogy célúk elérésére nézve minden aljas eszközt felhasználnának megüresült egyházakban. Ellenkezőleg épen alkalmat kell a s. lelkész uraknak adni, hogy a gyülekezetekkel magukat megismertethessék, — mint mondá — a leányokat is elszokták vinni a bálokba! Aztán a s.-lelkész uraknak is van hatalmas ellenőrzőjök 'az esperes urakban. A fenti javaslatban az esperes uraknak van szabad kéz engedve a „belátás szerinti intézkedésire, félő, hogy a nepotismus még inkább lábra kapna, s Áron süvegjét csak a fiu s öcs nyerhetné el. Legigazságosabb eljárás az lenne, ha a főtiszt, superintendens ur azon jogánál fogva, melylyel (az esperesi karral együtt) a káplán urakat a Dráva partjáról a Mátra lábaihoz dislokálja, időközben is a megüresült egyházba a legidősebb segédlelkészt rendelné, bár honnan a superintendentiából; igy nem lennének 15—18 éves káplánok! Törvényszéki tárgy alig volt más mint a gyöngyösi, de elég is volt abból annyi. Bényei Gábor. s. lelkész. ftiUfftldi egyház és iskola. — Bécs, május 13. A „ Volksfreund" 28 ausztriai érseknek és püspöknek a császárhoz intézett kérvényét közli, melyben azok — utalván a Rómában 1870. szept. 2-ika óta végbement eseményekre — arra kérik a császárt, parancsolja meg a külűgyministernek, hogy az olasz kormánynak, Rómában követett eljárása miatt, minden kétértelműség nélkül fejezze ki kárhoztatását; s annál ne hagyjon fen kétséget az iránt, hogy a császár — a pápa teljes függetlensége mellett — a valódi és kielégítő biztosítást egyáltalában elengedhetlennek tartja. Folyamodók kifejtik kérvényükben, ho*y a pápának Rómát — az aránylagos területtel együtt - azonnal vissza kell kapnia. Hogy nemcsak a katholikus hatalmak, hanem azon protestáns uralkodók is, kiknek országaiban a katholikus alattvalók számosak, érdekelve vannak abban, hogy a pápa Olaszország javára a maga függetlenségétől és az őt megillető külföldi segélyforrásoktól ne fosztassák meg ; és hogy azon uralkodóknak — elfogadhatlan egyezkedés esetében — joguk van követelni, hogy ilyes egyezkedés biztosítása iránt gondoskodva legyen. Ezt illetőleg a „Fr. Ztg"-nak a következőket írják Bécsből: „A megoldás, melyet az osztrák püspöki karnak azon kérelme fog nyerni, melyet a fölséghez küldtek a pápa függetlenségének garanciája tekintetéből, ma már meg vau átalános körvonalokban, noha még határozott lépés nem történt. Már maga azon körülmény, hogy ezen kérelem elintézésével Beust gróf birodalmi kancellár bízatott meg, mutatja, hogy ma is, mint 1867-ben