Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-05-21 / 21. szám

Tizennegyedik évfolyam. 0fi 21. Pest, május 21. 1871. PROTESTÁNS SZERKESZTŐ- és KIADÓHIVATAL : Mária-utca 10-ik szám, első emelet. ELOFIZETESI DIJ: ) Helyben házhozhordással és Vidékre postai líül\ déssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizet- '> Ihetni minden kir. postahivatalnál; helyben aj kiadóhivatalban. 5 HIRDETÉSEK DIJA: f i hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. Bélyegdij külön 30 kr. ^ Politika a szószéken. Mi papok nem egyszer hallottuk már ez intést: „ne vigyétek szószékre a politikáts ha olykor egy kissé még is politizálunk, rendesen azok csapnak legnagyobb lármát és kárhoztatnak bennünket, kik a templomot vajmi ritkán látogatják. Én felteszem a kérdést: kell-és szabad-e az evangyelioai hirdetőinek szószékre vinni a politikát ? Hogy c kérdés alatt nem azt értem: vájjon a szószék politikai szónoklatok szinterévé változtatható-e ; vájjon olyan egyházi beszédek, melyek kizárólag a politika szolgálatában állanak és politikai tartalmúak egyliázi szószékre illők-e, ugyhiszem, azt nem is kell fejtegetnem. Mert abban minden egyházi pártok megegyeznek, hogy a szószék, illetőleg a templom politikai üzelmek szintere nem lehet. A kérdés, melyet itt tárgyalni akarok, inkább igy teendő fel: egyházi beszédeinkben minden, még a legtávolabbról! vonatkozás is a népek politikájára, megengedhető-e vagy nem ? Figyelmet fordithat-e az evangyeliom hirdetője, ha nem udvari vagy tábori pap is, vallásos előadásaiban a népek politikai mozgalmai, küzdelmei és győzelmeire ? E kérdésre lehetetlen tagadólag válaszolni. Sőt inkább azt hiszem, hogy minden lelkész hivatala által reá rótt szent kötelességének tartja, hogy nemzete és az összes emberiség politikai életének nem csak érző szivet, hanem ékesen szóló nyelvet is szentelhessen. Mert a politika a vallástól nem idegen; életerős politikát egyedül vallásos eszmék hatalma teremthet; a politikai népélet kiindulási és végpontja a vallásban található. Igaz, hogy Jézus országa nem e világból való, de épületes, nemesítő és megszentelő hatásával e világba van elhelyezkedve. A miy bizonyos tehát, :>ogy a lelkésznek Jézus országában az emberiség mennyei javait kell ápolnia, az Isten vezérlése ala't álló földnépeinek sorsától sem fordíthatja el tekintetét. Elég az hozzá, a pap nem áll mint külön személy nemzetével ellentétben. Mint hazájának polgára, nemzetével él, érez, ezért munkálkodik. S ha nemzetének nehéz küzdelmeket kell kiállania; ha nagyszerű események hazáját megrázkódtatják ; ha honfit Irsai nagyot akarnak, tesznek és végeznek, egyedül ő, a keresztyén szellem ápolója és fáklyavirője, egyedül ö hallgasson csak, s honfitársai iránt részvétlenül viseltessék ? Nem áll-e jogában a gyülekezetnek lelkészétől egy őszinte, az evangyeliointól megvilágított szót követelni a felett, mi a nemzetek kedélyét, különösen pedig hazájáét izgatottságban tartja ? A pap, ki nemzetének örömét és bánatát, jóllétét és fájdalmát szivén hordozza, hivatva érezheti magát, hogy a politikai téren is bizonyságot tegyen a jogról és igazságról, a csüggedt szívűeket vigasztalja a térirányokat kimutassa, a bűnt feddje, a jóért szót emeljen. De, hogy jogunkban áll szószékre vinni a politikát, a biblia szintúgy mint az egyháztörténet tanítja. Már a hajdankorban is felemlítették a vallás képviselői néphez intézett beszédeikben az ország nj'ilvános ügyeit. Emlékezzünk csak vissza az ó szövetség prófétáira, az egyedül igaz Istennek és az ő-feteletének hatalmas papjaiba. Nem oly emberek ezek, kik a nép életétől idegen, túlvilági, vallásos frázisokkal vagdalkoznak a levegőbe ; ezek oly férfiak, kik lángoló honszeretettel fűzik össze a mennyeit a földivel, kik ékes-szólásukkal nem csak az erkölcstelen, bálványimádásra hajlandó nép ellen, hanem a papok és ezeknek gépies cultusa, a birák és ezeknek részrehajló törvénylátása, az udvar és ennek viszás politikája 41