Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-05-14 / 20. szám

cember 8-án. rendezett gyászinnepélyen." Mély gondolkozással és sok tudományos ismerettel irt beszéd. * Beküldetett. „Az emberiség szellemének legnoagasb fejlettségi foka, s közelebbi legfőbb teendője. Irta Litkei Péter, buji ref. pap." Egyházi beszéd, mely 1869-ben mondatott el egyházmegyei gyűlés alkalmával. Kapható szerzőnél. * Az országgyűlési tanügyi bizottság egyik tagjára hétfőn adattak be a szavazatok, melyek eredménye az összeolvasás után közzététetett az ülés végén, mely szerint 232 szavazat közül 212 Várady Gáborra esett, a. többi pedig eloszlott. 1T /% R O A. ííeerologok. Cyprus lomb. Tekintetes Szemerey Sándorur hamvai felett. (Meghalt 1871-dik év april 24-én.) A mennyivel gazdagabb lesz a temető, annyival mindig szegényebb leend az élet. A temetőben megásott sir ürege a jeleseknek, mindig mély, setét ürt támaszt az élők soraiban is. Két setét ür állt lelkem előtt e hó 27-én : a s i r b o 11, mibe a legáldásosabb élet kialudt fáklyáját tettük, s az az ti r, mi az elköltözött nemes szellem hunytával a közügy, evang. egyházunk életében kiválón szomorún néz felénk. Tekintetes Szemerey Sándor urat midőn el kell veszítenünk, dunántuli evang. egyházkerületünk egyik oszlop - emberét, vezérférfiát siratjuk, a kerület közfájdalma köt részvét-fátyolt annak ravatalánál, ki oly méltán jogosult reá. Igen ! mig a történet s a nemzet élén állók az országos kitűnőségek, hir s dicsőségtől körülsugárzott jeles ravatalára egy nemzet közvéleménye tesz kegyelet-koszorút, mig mély megdöbbenéssel s fájdalommal áll meg a sziv kitűnő férfiaink szomorú végzetes sirjai felett, — addig az egyes vidékeknek is megvannak helyi gyászaik, az egyes kerületeknek mély veszteségeik, s mert nem adhatunk az értünk küzdött jeleseknek jutalmul egyebet, tegyük sir'aikra a hálás emlékezet nefelejts koszorúját. Engem hivott a sors idvezült nagy szellem koporsód mellé hirdetni a közügy s a nemes család fájdalmát, óh hadd fonja téged tisztelő szivem hideg homlokod felé a fájó emlékezet bus koszorúját. Sopronmegyében Kisfaludon apr 24-én halt el tekintetes Szemerey Sándor ur életének 75-dik évében, s hült porai illető lelkésze nagytiszteletü Horvát János vadosfai evang. lelkész ur által megható innepélyes szertartással megáldatván, vég eltakarítás végett april 27-én a répcelaki családi sírboltba tétetett, a azomoru háznál t. Gyurátz Ferenc beledi lelkész megható imája s alólirt egyházi szónoklata mellett, nagy sokaságú hallgatóság jelenlétében. Ha igaz mit a közvélemény mond, hogy az a legnemesebb élet, mi másoknak, főkép az egyháznak van szentelve, akkor az ő élete kiváló nemes volt. Róla is el lehetett mondani Seneca szavait „életét halála előtt bevégzé." A megboldogult lélek kitűnő álláspontot foglalt el mint jogtudós, véleménye a jogi kérdések labyrintjába a mindig biztosan vezető ariadnei fonál vala. Nemcsak kedvelője, de magas szakismerettel mély buvárlója vala a hazai és egyetemes történet nagy tengerének, kitűnő emlékező tehetsége, a történeti elrejtett okok titkos rugóinak felismerése mély itélő tehetséggel levén benne párosulva. Rá kell mutatnom a megdicsőült lélek jellemének egyik fényes vonására is: a szorgalmat tudományos észszerüséggel egyesitő földbirtokosra, ő felfogá nemzetünk azon kötelmét, missióját, hogy tartozunk az anyagi jólét, a vagyon szorgalmas megtakarítása, emelése által alapköveket rakni le nemzetünk jövő nagyságához. Ő átérté, hogy miveltség és tudomány mellé az anyagi jólét egyik főtényező, alapfeltétel a nemzetek hatalmához, nagyságához. Igen, ő érté, hogy minden egyes vagyonos család háza egy-egy erőd, meg annyi vára haza területén, ő jól tudá, hogy a vagyon életér a nemzet testében, mi annak erőt kölcsönöz, s minden elpusztuló családban egy életere van ketté metszve a nemzet testének. S idvezült halott a vagyont, mivel isten gazdagon megáldá, a legnemesebb célra, szegények és tanintézetek gyámolitására használta fel. Neve mindig ott állt az adakozások ivein kiváló összeggel jelezvén, hogy vagyonával egyenlő színvonalon áll áldozatkészsége. De kiválón irányult adakozási buzgalma evang. egyházunk, tauintézeteink felé. Háza a jótettek forrása volt, honnan segély-patakja csergedezett soproni evaug. fő tanodánk felé, melyben nemcsak a tanügy szakavatott felügyelője, vezetője, s az ifjúság valódi atyja volt, de annak folytonos jóltevő sztlleme. Ez állítást igazolja azon körülmény, hogy a gyász-szertartáson soproni főtanodánk tanári kara, a soproni ev. gyülekezet, képezdénk és tanuló ifjúság képviselve volt küldöttei által, kik nemes részvéttel kötötték fel a gyász fátyolát a tanügy magas szellemű pártfogója ravatalánál. De nemcsak a tanintézetek, de egyes tanulók is a megboldogultban gyámolukat vesztették el. Sok lelkész