Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-05-14 / 20. szám

javaslatáról, s a gymnásiumi szervezetről. Mint e lapok olvasói már tudják, ezen vélemény ujolagos véleményezés végett Kun Pál tanárnak adatott ki, ki indokolt terjedelmes munkálatát, melyet a ft. egyházkerületi küldöttség is magáévá tett, ezúttal be is terjesztette. Felesleges lenne jelenleg ezen ujolagos vélemény ismertetésébe bocsátkozni, elég ha megemlítjük azon iskolai szempontból igen fontos körülményt, miszerint egyházkerületünk, hódolva az idő szellemének, a kor követelményeinek, elhatározá, mikép a sáros-pataki collegium kebelében ezelőtt három évvel megindult reformmozgalom s ennek kapcsán a már akkoriban illető collegium tacárkara által egyh.kerületünkhöz beterjesztett reformmunkál a t,—mely az iskola összes szellemi életét kitűnően megismerteié, felfedezvén főiskolánk hiányait s módot ajánlva azok elhárítására, ujolag elővétessék, azon okból, hogy iskolai ügyeinkben addig is, mig az országgyűlés végérvényesen határozna, zsinórmértékül szolgáljon. — Határoztatott tehát, hogy ezen szakavatott reformmunkálat a sáros -pataki tanárkar által újból tárgyalás alá vétetvén s a majd megállapított alakban kinyomatván, a testvér-egyházkerületeknek tudomásvétel végett meg fog küldetni. Ezután egy Hegedűs László világi algondnok által megindított s a főiskolai tanárkar által kidolgozott munkálat vétetett tárgyalás alá, mely röviden érintve, következő gyakorlati tervet foglal magába'1

. Tapasztaltatván az, mikép oly kis városban, milyen Sáros-Nagy-Patak, a középsorsu és szegény ifjaknak alig van, sőt nincs is módjuk magokat a mivelt európai nyelvekben gyakorolniok a rendes iskolai előadási órákon kívül, ezek pedig a tudós iskolák természeténél fogva oly annyira gyakorlatiak nem lehetnek, hogy inainkat a társalgási könnyedségre segítsék, inditványozá a ft. egyházkerületi küldöttség s illetőleg a főiskolai tanárkar, miszerint ezen égető szükségen akép óhajtana s vélne segíthetni, ha a ft. egyházkerület egy a főiskolával szerves összefüggésben álló magán-nevelő intézetet állítana fel, annak élére egy a német-, francia- és angolnyelveket értő s némikép beszélő mivelt egyént igazgatói ranggal állítana, kinek felügyelői s tanitói kötelessége s az intézet körén belől intézkedő hatalma lenne, s ki ugy a befolyó tanpénzekből a szükséghez képest egy vagy több nyelvmestert saját felelősségére alkalmazna. Ezen indítvány valóban igen gyakorlati, igen korszerű s óhajtandó, hogy még némi anyagi áldozatokkal is létesíttessék; azonban fájdalom, ez úttal azt voltunk kénytelenek tapasztalni, hogy az indítvány félreértetett s igen heves s sok tekintetben nem épen következetes vitára s helyenkénti személyeskedésekre szolgáltatott alkalmat. Pedig azon munkálat oly világosan, érthetőleg, hogy ugy mondjuk, kézzel foghatólag mutogatá a felállítandó intézet szükségét s szellemi hasznait, miszerint valóban bámulnunk kell azon, hogy annyira félreértetett. Azonban elejtve nincs, mivel visszatétetett az indítványozó küldöttséghez bővebb indokolás s részletezés végett, s hisszük, hogy egyházkerületünk, mint egyebekben, ugy ebben is meg fogja érteni a kor intő szavát, s bölcs intézkedésével segíteni fog iskolánk kisvárosi helyzetéből eredő ezen hiányán. Majd előkerült azon munkálat, melyet a főiskolai tanárkar azon célból készített, miszerint az eddig szokásban volt vizsgálati rendszer megszűnvén, helyette a gymnásiumban szigorlatok hozassanak be. Ezen munkálat vita nélkül elfogadtatott. Az építkező bizottság az ujon építendő gymnasiumi épületről s illetőleg e tárgyban tett tapasztalatairól jelentést tevén, utasíttatott továbbá is az anyagbeszerzés felől gondoskodni. Ezek azon főbb tárgyak, melyekkel egyházkerületünk tavaszi közgyűlése foglalkozott, a kisebb érdeküek nem ezen lap körébe valók. P a 1 i k á o. Pesti református egyházmegyei közgyűlés 1871. évi május 10-dikén. Elnökök : gróf Teleky Sándor világi részről; Molnár Pál alesperes egyházi részről. Molnár Pál alesperes rövid megható imája után világi elnök gr. Teleky Sándor örömét fejezi ki, hogy a tagok mind a világi mind az egyházi részről oly szép számmal vannak jelen, s megemlékezik boldogult Kontra János főesperes elhunytáról, ki több éven keresztül buzgó és munkás tagja volt az egyháznak, s kit most mindenki sajnálatára nélkülöznünk kell. Végül indítványozza, hogy emléke jegyzőkönyvileg is megörökítessék. Világi elnök jelenti, hogy a tanácsbiróra és aljegyzőre ujabb szavazást kellett elrendelni, miután a szavazatok a tanácsbiróra gróf Dégenfeld Lajos és legifj. gróf Ráday Gedeon, aljegyzőre Erdélyi József és Szánthó Ödön közt megoszlottak. A másodszori szavazás eredménye lett, hogy tanácsbirónak legifj. gr. Ráday Gedeon, aljegyzőnek Szánthó Ödön választatott. A közgyűlés lelkes éljenzéssel fogadta a választást, s miután az esküt mindketten letették, Török Pál püspök ur rövid és jellemző szavakban adott kifejezést azon örömnek, melyet legifj. gr. Ráday Gedeon megválasztása felett érez, s biztosan hiszi, ismerve a gróf ur rövid, de tapasztalatokban gazdag múltját, hogy az egyházmegyénkre minden tekintetben szerencse. A megválasztottak megköszönvén a megtiszteltetést és biztatást nyújtva az iránt, hogy kötelességeik teljesítésében buzgó szorgalommal fognak eljárni, Molnár Pál alesperes felolvasta a canonica visitatioról jelentését. Meleg szavakban emlékezik meg ebben boldogult Kontra János főesperesről, s osztja világi elnök indítványát a jegyzőkönyvbe-iktatást illetőleg. Azután a jelentés részleteire tér át. Kiemeli, hogy a protestantismus nemtűzte ugyan feladatául a terjeszkedést, hanem megelégszik azzal, hogy a már megnyert lelkeket a kor kívánalmaihoz képest nevelje, az erkölcsöket finomítsa, szóval, hogy a hová kiterjeszti szárnyait, istenországa valósuljon ;