Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-01-08 / 2. szám

T A tiszántúli református püspök életrajza. (1792-1870.) A magyar ref. egyház e kitűnő bajnoka született 1792-ben február 12-én, Szathmármegyének Nábrád nevü helységében; atyja István egyszerű polgári állású de nemes származású vala; az elemi oktatást szülő-földjén nyerte 1804-ben s igy 12 éves korában a debreceni kollégium növendéke lett, hat év alatt a középtanodai osztályokat futá meg kitűnő sikerrel. 1809-ben lépett át az akadémiai felsőbb pályára, melynek szintén igen kitűnően végezése után 1815-ben a középtanoda 2-ik osztálya köz tanítójául alkalmaztatott; 1818-ban a karcagi ref. tanoda igazgatóságára hivatott meg, hol a „syntaxistáktól kezdve a logikusokig" való osztályokat vezette, tanitványai száma évenként 50—60 közt levén; itt páratlan kitartása és kedvelt egyénisége által az elöljárók feltűnő méltánylatát vivta ki maga részére. Három évi igazgatósága után 1821-ben külhatás következtében, mit alkalmasint az akkori egyházi éles viszályok szemlélete gyakorolt rá, uj pályára lépett s Pozsonyban a királyi táblán jegyzőnek esküdött fel. Az egyház elvesztendő vala öt. Csakhamar azonban a keblében rejlő szent sz'kra lángra lobbant megint, s mintha láthatlan «kéz intette volna: odahagyá a politikai tért, s többé meg nem rendült batárzattal a vigasz-osztó lelkészi pályára lépett vissza, ennek első jeléül, a magasb ismeretek utáni dicső szomjtól is indittatva, a bécsi prot. hittani zsenge intézetben töltött el egy évet, a mostoha hazai viszonyok miatt a nagyhirü külföldi prot. egyetemek felkeresésétől eltartóztatva levén. Egy év múlva, 1822. márc. 5-én a nagy-szalontai népes egyház hivta meg Szakács Mihály lelkésze halála után \ ideiglenes lelkipásztorul csakhamar kinyervén a hivek közszeretetét, rendes lelkipásztorul; igtattatott be 1823-ban. Tiz év múlva már, 1832-ben okt. 27. ugyanazon egyházmegye esperessettl (előbb pro senior cimmel) választatott meg. Házassági életre lépett Fónagy Zzuzsánnával 1824 máj. 6., Első fiát Imrét 1829-ben veszté el; 2-dik szintén Imre nevü fia születése után 1831 november 4-én ragadta el oldala mellől a hű nőt a kérlelhetlek halál; családi életének e boruját, életben maradt egyetlen fiának szép növekedése varázslá derűre át. A lelkészi ós esperesti hivatalt 32 évig öntudatos erélylyel részletekig menő érdeklődéssel vitte épen hazai történelmünk legérdekesebb és legváltozatosabb korszakában 1822—1855-ig. A néma szenvedés és kinos vergődés zord éveiben 1849 után SZÍVÓS kitartása csak acélosodott, reménye izmosodott, válla erősbödött a nyomasztó terhek alatt, annyira, hogy midőn elkövetkezett a megpróbáltatás edzett kebelt igénylő ideje, mint bajnok állhatott elő. 2 Épen mikor a magyar prot. egyház önkormányzatának még megzsibbasztására készülőben voltak az nj békók, hunyt el a tiszántúli tevékeny superintendens Szoboszlai Pap István, 1855. aug. 14. Az egyházkerületi közgyűlés az elhalt főpásztor helyére, miután az egyházkerületi főjegyző is elhalt, mint legidősb esperest Balogh Pétert állitá helyettesül, s ő a lelkészi és espensti tiszt mellé nem vonakodott, bár már 63 év nehezedett vállaira, a 3-dikat is felvállalni : fényes tanujeleül annak, hogy a teeudők halmozódása csak fokozza az erős lelkeket, 1855. okt. 6. elnökölt legelőször mint „helyettes superintendens." A zord idők is ekkor köszöntöttek be. A protestantismus láthatára fokonkint borult, a vészfelhőkből 1859-ik év sept. 1 én fenyegető villámkint Csapott le az egyházügyi hires bécsi nyiltparancs (pátens), mely a magyar alkotmány utosó bástyáját, a magyar prot. Sión százados szabadságát látszott végromlással sújtani. Elnökölt bátran az ezt követő első egyházkerületi gyűlésen 1859. okt. 8. s aláirta nevét az itt kelt folyamodó felterjesztvénynek, melyben kimondva lett, hogy az egyházkerület nem fogadhatja el a nyilt parancsot, sőt a felség t annak megszüntetésére s a prot. egyháznak az 1858 előtti törvényes állapotba való visszahelyezésére kéri fel. — Elnökölt az 1860-ik évi jan. 11-iki nagyszerű és enyészhetlen emlékű egyházkerületi gyűlésen, mely a résztvevők ezrei miatt, — be nem fogadhatván azokat a főtanodai gyülésterem. — a debreceni kistemplom boltozatai alatt tartatott meg. Siri csend között hangzott el az akkori absolut hatalom hivatalos közegének gyülést-szétoszlató merev parancsa. Elérkezett a történelem terén azon válságos s a szent ügy sorsát sokszor századokra eldöntő nagyszerűen komoly pillanat, mikor az igazság mellett vértanúi szilárdsággal meg kell állani „inkább istennek engedelmeskedni, hogy |sem mint embereknek." Az < gyházkerületi erős férfiak lelki támaszul az elnöki szék körül csoportosultak, s az egész magyar prot. egyház, mon ihatni a nemzet szemei, az elnökre függesztettek; és ő hivatásának magaslatán megállt mint újkori Péter, azaz kőszál, — és el nem hagyá helyét, nyáját, s a szent ktizdtért, bár börtön és elhurcol tatás látszott egyelőre a kitartó szilárdságot nyomba követhetni Az evangyeliomr egyház szabadsága melletti e hűség