Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-04-30 / 18. szám

a koporsót s a közeli domboldalon, zöld füves helyen ásott sirhoz vitték. Itt tndő Erdélyi József veresegyházi lelkész tartott egyszerű, de szépen átérzett s nemesen előadott sirbeszédet, mely után a koporsó, könnyektől áztatva a sir mélyébe eresztetett alá... Visszatérve a halottas házhoz, a gyülekezet nevében az egyház gondnoka köszönte meg főt. superintendens urnák s a többi lelkész uraknak, az egyházok kidőlt lelkipásztorának adott tiszteletért s fölkérte superintendens urat, hogy árván maradt egyházukról gondoskodjék atyailag, ugy, hogy a hátrahagyott árvák se szenvedjenek semmi hátrányt. Szép s megható nyilatkozat. A tótfalusi nép jellemzésére egy egyszerű adatot a magaméiból én is ide jegyzek. Felekezeti iskolájában 230 volt a tankötelesek száma, két osztályban. Ily népességhez alig van (bár a törvény kivánná) csak néhány helyt is több mint két osztály. De a tótfalui nép, egyetlen fölszólitásra, a népiskolai törvéuy 34. §-ára való figyelmeztetéssel, házat vett az iskola és paplak szomszédságában s a harmadik osztályt már a mult őszön felállította. Szász Károly. N e e r o 1 o g. ódor Ádám hosszufalusi ref. tanitó e h ó 8-án, 53 éves korában meghalt. Ha a halál angyala elhunyt pályatársunk kivágásával csakis a névleg tanítók számát kevesbítette volna, emez egyszerű tudósitás után minden lelkiismeret vádolás nélkül letehetnők a tollat; miután azonban a megdicsőült egyike volt azon keveseknek, kiket nem az önfentartási kényszer, hanem valódi benső hivatás utal a néptanítói magasztos, de tövises pályára, s mind végig annak is szentelik egész lényeket: az érdem iránti méltánytalanság legsúlyosabb vádját érdemelnék ki, ha e helyen, hol a kegyelet oly sok jelest elsiratott már, bővebb necrologját nem közölnők. A megboldogult született M.-Szomajomban, 1818-ban. Szülei valának néhai ódor Ádám, ki szintén a tanitói pályán szolgálta az Urat, és Mészáros Zsu z s á n n a. Ismereteit a csurgói s debreceni iskolákban szerezte, honnan 1838-ban atyja mellé ment segédnek, hogy szerzett ismereteit szintén a Krisztus kicsinyeinek képzésében gyümölcsöztesse. 1840—42-ig Kis-B a jómban, 1842—51-ig H o m o k-Sz t.-Gy ör g y ön volt rendes tanitó, ez időtől fogva pedig a bosszufalusi leány gyülekezetben szolgált, hirdetve az igét, tanítva az egyház csemetéit s nyájas példájával buzclitva az egész gyülekezetet. Mint az isten országának hű bajnokát, itt érte — még pedig szent foglalkozásának közepett a szószéken — a végső csapás, midőn apr. 1-ső napján szélhűdés rohanta meg, melynek következtében a Krisztus halála emlék innepét követő éjszakán meghalálozott. Gyászolva kesereguek elhunytán : 29 évig volt hü neje Újvári Erzsébet, és két leánya, u. m. E s z t e r, n.-atádi postamester t. Kis S z e c s e y István ur ueje, és Mária, férjezett S z a 1 ó k i Dániel, csokonyai taninitóné. Azonban, hogy a veszteséget nem csupán legközelebb állott környezete fájlalja, leginkább tanúsítja az elhunytnak temetése, mely 10-én d. u. ment végbe. A helyb.li gyülekezeti tagokon, s a szomszéd községekből nagy tömeggé alakult köznépen kivül ott álltak koporsója mellett nemcsak pályatársai, sat. lelkipásztori testületből még a távolabb vidékekről is többen, hanem, — a mi ily igénytelen állású férfiak temetésénél valóban föltűnő, de annál kellemesebben meglepő, —képviselve voltak a közép-osztály más egyéb mindkét nembeli tagjai is, még pedig oly szép számmal, hogy csupán maga a közép osztály mintegy husz padot vett igénybe a templomban. Nem állhatom meg, hogy a köztiszteletszülte kegyeletnek épen a mivelt osztály részéről történt eme rivka szép tanusitását hathatós figyelmökbe ne ajánljam azon pályatársaimnak, kik örökké a fölött jeremiádoznak, hogy a tanitó, mint ilyen, ki van küszöbölve a társadalom mivelt osztályainak köréből. 0. Á. is tanitó, de azért minden osztály előtt kedvelt egyéniség volt ; nem küszöbölték ki semmiféle körből,—miért? ... mert önmaga nem küszöbölte ki onnan önnönmagát. Legyen könnyű a föld hűlt tetemei fölött! Mi pedig tanuljuk meg a jó emberbarát s liü tanitó sírjánál, hogy „A ki szeretve volt, az soha meg nem hal." Pál fai. Nyilt válasz tiszt, tudós Szabó, Péter pirosi ref. lelkész urnák. Tisztelendőséged ezen lapok f. é. 14-ik számában engemet nyíltan felhívni méltóztatott, hogy bizonyítsam be, miszerint apapválasztás Piroson korteskedéssel történt meg. S ajánlja, hogy ha ezt bebizonyítom, az esetben le mond a pirosi papságról, ha pedig be nem bizonyíthatnám, engem is felhív, hogy mondjak le a kölkedi paps á g r ó 1. Felhívásából azt gyanítom, hogy vagy nem olvasta cikkemet, vagy nagyon figyelmetlenül olvasta, vagy azt olvasta ki belőle a mi abban nincs. Én az egész cikken át szigorúan azt vitattam, hogy rövidre kell szabni a választási határidőt, mert ha oly hosszú pórázra eresztjük mint most szokás, a pártoskodás botrányossá fajul. „Mert ezek a hoszszu pórázra eresztett határidők csakis arra valók, hogy a helyben lévő candidatus az alatt kiessék vagy ki üttessék a közvélemény nyergéből, s az pedig hogy ki ne üttessék : licitál." Egészen m á st tapasztaltam ott, hol az espereseket érdekelte a helyben lévőnek megválasztása; ott, mire a többi észrevette, rég meg volt a választás p. o. Piroson, Rétfalun oly hirtelen át-