Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-04-30 / 18. szám

Mindenki kényszerül elismerni, hogy az idézett nevek megannyi első rangú csillagok gyanánt ragyognak az egyház egén. A német theologiai tudományosság egyéb ünnepelt férfiai is, csak erőltetve a tizenkettedik órában hajoltak meg. Szomoritó tapasztalat a tudomány felkent bajnokinál! Kétszeresen szomoritó jelenleg, a tudományos mivelődés napjaiban! . . . Az észnek küzdelme-e ez a hittel ? . . . Az egyházi hatalomnak volt már egy eklatans öszütközése a tudománynyal, Galilei személyében. A legfelsőbb egybázi kormányközegek egyike Rómában, 1616- és 1633 ban azon Ítéletet hozta, hogy a nap állás áróli tan a bölcsészetben téves és képtelen, a hitben pedig, mert a szentirással — Josu9 könyvének ismert helyével — ellenkező, eretnek, nemkülönben azon felfogás, mely szerint a föld íorog, képtelenség s tévely a philosophiában ; s mert a szentirással is ellenkezik, tehát a theologiában is, ha nem épen eretnek, de mindenesetre téves, (erronea in fide). És Galileinek térden állva kellett a szent coogregatio szine előtt fogadnia : „miután a szent officium parancsát hivatalosan vettem, hogy teljesen mondjak le azon téves nézetről, mely szerint a nap a világ központja és mozdulatlan, a föld pedig nem központja, a világnak s forog s én a nevezett hamis tant nem vallhatom, nem védhetem, nem hirdethetem semmikép, sem szóval, sem Írásban ; s miután értesíttettem, hogy ezen tan a szentirással ellenkezik, egy könyvet írtam s azt ki is nyomattam, melyben a már említett, s kárhoztatott tant tárgyaltam és súlyos érveket soroltam fel mellette anélkül, hogy a cáfolatot is közöltem volna, ennélfogva az eretnekség súlyos gyanújába estem, hogy t. i. állítottam és hittem, hogy a nap a világ központja és mozdulatlan, s hogy a föld nem központ és forog. Azért megtagadom (abjuro), elátkozom, s utálom a nevezett tévelyeket és eretnekségeket, és ált alá i minden egyéb tévelyt és tévhitet mint az anyaszentegyházzal ellenkezőket" . . . És Galileivel együtt, aki igy meghajolt: a többi katholikusnak is meg kelle hajolnia, kétszáz esztendeig . . . mig elvégre kisült, hogy, a mit eretnekségnek bélyegeztek, az nem volt eretnekség, s a mit tévelynek állítottak, az nem volt tévely, hanem igazság. Ezt most mindenki elismeri, (1. K a t h o-1 i k. 1864. juniusi füzet 689. skl.) De azért kétszáz esztendeig eretnekségnek kellett tartani a tiszta igazságot. . . A szent congregatió ugyan nem igényelte magának a csalatkozhatlanságot: de követelte mégis, hogy eretnekségül tekintsük azt, mit ő annak ítélt, hogy megtagadjuk, elátkozzuk, a mit megátkozott. . . . Ezen régibb küzdelemben a tudomány ült diadalt az egyházi hatalom felett!. . . . És most ? . . . a theologusok nagy mestere, az ősz Döllinger nem követte Galilei példáját. A csillagász, megtagadta a csillagok járását ; de a történetkutató nem birt lemondani azon meggyőződésről, melyet egy történeti kérdésről a történet kutforrásaiból merített. Igaz, a híres csillagászt az akkori politikai rendszer is szorongatá : mig a müncheni tudós a polgári szabadság korszakában él ! De a jelen antaginismus élesebb, az egyház legfőbb tekintélyét; a pápaságot közvetlen érintő. Elég legyen rámutatni a szomorú jelenségre ! . . . Egy tömlek a cultus- mmis/ír ur politikájából. Olvasóink mai belföldi rovatunkban egész terjedelmében veszik a culíus miniszter ur feleletét több hozzá intézett interpellatiora, melyek már e lapok 12. és 15-ík számából ismeretesek. Nagy érdekeltséggel vártuk e feleleteket, mert a kérdések olyanok voltak, hogy a miniszter urat, kinek egyház-politikai nézetei eddig, legalább a nyilvánosság előtt teljesen ismeretlenek voltak, kényszeritették programmjának egy töredékét kitárni. Midőn a miniszter ur a sajtó általános üűeglepetései és kedvezőtlen fogadásai mellett fényes állását elfoglalta, mi, ki u az egész vailásügyminiszteri intézménynek nem lehetünk valami nrgy elvbarátai, legalább is oly joggal polemizálhattunk volna ellene, mint saját politikai pár jának organumai. De mi a tényleges viszony kat tekintettük, és semmiféle elvi eltérés nem volt elégséges arra, hogy elitéljünk egy ismeretlen programmot. Most már bátran és nyugodtan szólhatunk belőle azon részlethez, melylyel a miniszter ur megismertetni kegyeskedett. Két tárgyban intéztek kérdést a mi suszter úrhoz, egyiket a csalhatatlansági dogmakihirdetése, s illetőleg a placetum regiutn ügyében, másikat a kath. congressusra vonatkozólag. Az utóbbira adott felelethez kevés szavunk van; de az elsőt legyen szabad egy kissé bővebben szellőztetni. Ar

elsőre nézve a miniszter ur kijelentette, hogy a placetumot mint régi törvényes usust egész terjedelmében fenn ki vánja ugyan tartani, de „arról, hogy & csalhatatlanság dogmájáról szóló pápai közlemények az ország több egyházmegyéjében kihirdettettek vol a, hivatalos tudomása nincs." Hogy a királyi tetszvényjog milyen liberális vagy nem liberális intézmény, arról ám beszéljenek azok, kik az egész államéletet egy üres frázisra ülve hiszik kormányozhatónak. De a gyakorlati politikusok előtt a liberálismusnál fontosabb szempont az, hogy a polgárok jóllétét és békéjét minő eszközök által lehet legjobban biztosítani Nagy frazeologusaink na-35*