Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-04-23 / 17. szám

bajnoka Franciaországban, 40 éves hivataloskodása után hivatalától elmozdittatott: „Eretnekséggel vá­dolnak. Hála istennek, eretnek vagyok. Igen eretnek Kálvin szerint, eretnek Luther szerint, eretnek IX. Pius szerint, eretnek ugy a tridenti, mint a la Rochelle­féle zsinat szerint. De eretnek az evangelium szerint, eretnek Jézus Krisztus szerint! nem, nem. nem, az nem vagyok. Ti pedig eretnekek vagytok, ti Kálvin, Luther hivei, hivei valami pápának ; mert az evan­gelium m?ga nem a ti törvényetek, de igen is az én törvényem; Jézus Krisztus maga nem a ti mestere­tek, de igen is az én mesterem." (Sermon du 4 février 1868, a l'eglise de Pentemont, Paris.) Szepes-Bélán, március 28. 1871. Weber Samu, ev. lelkész. i\yilt levél Ballagi Mórhoz, Tisztelt barátom! A napokban tartott alsó­borsodi egyházm. gyűlésen, esperes Prágai Lajos uraak a lelkészek, tanitók s általánosan az értelmesek­hez intézett korszerű felhívását, melyet az egyházi reform irányának megfelelő lélek és élet lehelete töl­tött be, azóta talán vetted a prot. egyh. lapba leendő közlés végett. *) A beszéd tartalmát én csak közvetve, elbeszélésből ismerem. Megvallom azonban, hogy ilyen fölszólalásnak eljött 2z ideje, s azt Prágai Lajos úrtól vártam is, A vallásos eszméknek tisztulni, a köd­nek és homálynak oszolni kell az egyház egéről. Mert ha világosságban járunk, társaságunk van istennel, s haazt mondjuk, hogyne­künk társaságunk van istennel, ésa se­téts égben járunk, hazudunk. I. Ján. 1: 6, 7. Krisztus monda: én vagyok a világnak világossága, a ki követ engem, nem jár sötétségben: Ján. VIII. 12. Az első mozzana­tot méltán várja az egyház azoktól, kiknek kezében van még eddig az általános bizodalomnál fogva letéve a vallás tanávali sáfárkodás. Ide mutat Borsodmegye kiérdemült derék főszolgabirájának, Vadnay Berta­lannak hozzám intézett következő levele, mit tolcsvai Nagy G-edeontól a^ „Egyházi Reformbana megjelent jeles szózat olvasása után hozzám írt. Kedves Albertem ! Tolcsvai Nagy Gedeon ur buzdító szózatának olvasásánál egészen át szellemül­tem. Valóban ! mi még nem vagyunk tökéletes ke­*) Még nem, de szívesen vennők, Szerk. resztyénei Krisztusnak. Hogy az emberek Krisztus ke­resztyénéi, vallásosak és jó polgárok legyenek, — mert csak vallásos ember lehet jó polgár, — mire van szük­ség? Legalább az istenség feiőli tiszti fogalomra. A krisztusi tannak Hirdetői, majdnem negyedfél század éven keresztül tettek-e erre többet, mint mit a dogma eléjek irt ? Tettetek e ti ? kik a reformátio bajnokai volnátok ? Nemde az 1567-ben tartott debreceni zsinaton, melyen a helv. hitvallás ugy a tiszán inneni mint tuli papok által bevétetett, melyen az unitária vallás is legelső életjelét adta, s még min­dig azon civódtatok, hogy melyik különb reformátor, a kemény Luther-e? vagy a nyakas Kálvin? a szelid Melanchton és tudós Zwingli világosodott érteimet ta­núsító tana szóba sem jöhetvén, avagy nem ezt hatá­roztátok-e ? „Et quieunque confessionem nostram in synodis confirmatam, et confessionem Tiguri editam aut arti­culos hos ex verbodeitemere rejecerit, solverit et contra­rium docuerit: iurisdictione ecclesiastica puniendum statuimus." Nemde gyönyörű utánzása ez, csakhogy más szavakkal, ama római menydörgésnek: anathema esto. És ezt a nagykoloszt, melynek neve dogma, azóta is nem bálványoztátok-e körül falakkal határozataitok­ban ugy, ho*y nem maradt egy archimedesi pont, melyen megállapodhatva az egy akol és egy pásztor ság alapját letehettétek volna, hogy arra, a vallásbeli Bábel helyébe Sionnak ternya épülne fel, a szereíet igéjének ereje által. Ne itélj el kedves barátom, hogy rólatok protestáns papokról is, szavaimnak iiy kesernyés ize van. Ha a római megcsökönösült non possumus átkos éjszakát hozott a világra, bizony a ti megfeneklett confessionális dogmáitok szekere sem hozta fel a kívánt napot a reformatió egére. *) No de a mi haladt még nem maradt el. A magyar parlament bebizonyította e téren is, hogy férfi korát éli. Kimondá, hogy legyen szabad egyház a szabad államban. A.z oktatás ügyét az állam jogai közé sorozta, a vallásegyenlőséget törvénybe ik­tatta, az uralkodó vallás cimét s lényegét eltörülte. Megtisztította a tért az akadályodtól, hogy a szellemi erő hatásához illő szabadsággal terjeszkedhessék. Itt az idő, hogy a hajdani véres küzdelmekbe került re­formatió, a békeség olajágával kezében, fölvegye *) Felejti az ón epés barátom, hogy a tudomány keze lába az irótollés nyomda, egy boa constrictor gyürűzetében csak nemagyon nyomorítva sinlett századokon keresztül. Édes Albert. 33*

Next

/
Oldalképek
Tartalom