Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1871-04-09 / 15. szám
költségről s napdijakról, s csak egyes rendkiviili esetekben kiküldetések alkalmával óhajtják annak igénybevételét. Ezen határozata alapján nevezett iskola-tanács a mult évre emiitett cimeken az államtól semmit sem kiván. * Aradmegye a megyei rabok dolgoztatásából befolyó pénzeket oly célból határozta tőkésiítetni, hogy azok kamatai a megyei érdemesebb és szegény néptanítók közt időnkint kiosztassanak. Az e célra alapított összeg a mult év végén 3080 frtot tett 's a f, évben még mintegy 2000 frttal fog gyarapodni. * A koldus-ügyhez ! Hogy a koldulás iszonyú bűnök forrása^ aziránt a nyugati prot. népek már rég tisztába jöttek, s intézkedtek is, hogy a koldulásra szoruló nyomorékok más uton nyerjenek ellátást, és a koldulást eltiltották. Nálunk, hol a koldulás oly nagy virágzásban vau, mint átalában a pápista országokban, mivel a katholicismus alamizsnálkodási tana nem kis mértékben kedvez neki, épen nem ritkaság a koldulási viszonyokból származó oly borzasztó bűneseteket hallani, minőt e hó 14-én tárgyalt békésmegye bűnf. törvényszéke. Mult évben ugyanis a gyomai vásáron egy csendbiztos egy 14 éves nyomorék koldusra lett figyelmetes, ki neki, kérdezősködésére, egy darab papírra ezt irta: „Szarvasi származású Macalek Kálmán s néma vagyok, járni nem tudok, mert a m.-turi tavaszi vásáron a koldusok által nyelvem elvágatott s lábaim vasszeggel öszszeszurkáltattak." A csendbiztos a fiúval bejárta a vásárt, hát ha véletlenül a tettesek nyomába jut. Ez sikerült is, s elfogtak egy öreg obsitost, egy vak obsitost, meg egy törpe nőt, kik egy vásár alkalmával loptak, mit meglátván a fiu, kezdetben neki is adtak pénzt, majd meggondolva a dolgot, egy fanyelű bicskával elvágták nyelvét, s megcsonkiták tagjait. Az illetőket a mondott napon ítélte el a törvényszék 6—8 évi börtönre. Hasonló iszonyatosságoktól csak az menti meg a társadalmat, ha minden község szegényházat állit, s abban a maga koldusait eltartja. E/, még anyagi áldozatba sem kerül, hiszen most is a közönség tartja őket, még pedig ugy, hogy az sem példátlan eset, hogy a koldus meggazdagszik. Az „angol biblia társulat" ügyében. P e s t, april 5-én 1871. Tisztelt szerkesztő ur! Engedje meg, hogy becses lapjában kijelentsem;miszerint a „brit és külföldi biblia társula tu — melyet némelyek „angol biblia társulatnak" vagy „angol bibliaterjesztő társulatnak" is neveznek,— alapszabályai és utasításai értelmében, mind közvetlenül, mind közvetve egyedül és kizárólag a szentírás óésuj szövetségét nyomatja és terjeszti. A roszalás, mely e lapok 11-ik számában bizonyos más iratok felett kimondatik, minket tehát nem illet, valamint a 14-dik számban kimondott elismerést, a mennyiben ezen iratok tekintetbe jönnek, magunknak nem tulaj donithatjuk. Ezen sorok felvétele által tisztelt szerkesztő ur hálára fogja kötelezni. Alázatos szolgáját M il 1 a r d Ede, „a brit- és külföldi biblia társulat" meghatalmazottja.*) *) A fentebbi nyilatkozat folytán kijelentjük, hogy az emiitett cikkek írói tévedésben voltak, midőn a tractatok kiadását az angol biblia társulattal összeköttetésbe hozták. Az angol, vagy is hivatalos cime szerint „a brit- és külföldi biblia társulat" a szent iráson kivül semmiféle más könyveket, semmiféle tractatokat nem ad ki s ügynökeinek s colporteurjeinek szigorúan meg van hagyva, hogy a biblián kivül, semmiféle más nyomtatványt ne áruljanak. a tractatokat, melyekről a fenemiitett cikkekben szó volt, a tractat társulat adja ki, melynek ügynökei bibliát is árulnak, s innen a tévedés. A szerkesztőség g Mai számite van mellékelve „A NÉPNEVELÉS ÉS OKTATÁS TÖRTÉNETE" előfizetési felhívása. ^ Hl R 13 E T É S E K. Néhai boldog emlékű Nagy József végrendeletének b) alatti pontja értelmében, az általa végrendele tileg hagyományozott kegyes célú alapítványi összeg e folyó évi kamatai a külföld tudományos intézeteit meglátogatni óhajtó s tényleg hivataloskodó lelkészek és tanárok részére levén kiadandók; fölhivatnak azon lelkészek és tanárok, kik ez alapítványból vaió segélyzéshez jogigénynyel birnak, miszerint annak bizonyításával, hogy magyar születésüek, ref. vallásúak, és hogy a felsőbb tudományokat a debreceni főiskolánkban végezték; továbbá, hogy a németnyelvet tudják, a franciát pedig értik. kellőleg felszerelt kérvényeiket f. évi ápril 20-ig a tiszántúli református egyházkerület superintendens hivatalához beadni méltóztassanak. Debrecen, március 19. 1871. Bodossy Pál, 3—3 a Nagy József-féle alapítványi bizottság jegyzője.
