Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-04-09 / 15. szám

e kötelességek lelkiismeretes teljesítésének feltétele mellett várja hazája vagy egyháza üdvét. Hogy isten mi sorsot mért árva nemzetünk fejére, nem tudom ; de azt látom a közelebb mult idők történelméből, látom az anyagilag és szellemileg virágzóbb államoknak, egy Svájcnak vagy Hollandiának, Skotiának vagy Északamerikának, most legközelebb a német birodalomnak életéből, hogy a mely nemzet élni akar, ott a nemzet minden tagjának vannak teendői, vannak lelkiismeretesen betöltendő kötelességei. Kormánynak s népnek, egyesnek s társadalomnak, iskolának s egyháznak, tanitóknak s lelkészeknek, tudósoknak s művészeknek, gazdagoknak s szegényeknek vállvetve kell müködniök a nép testi és szellemi képzésén, nemzeties és vallás erkölcsi nevelésén. Látom viszont ugy a történelemből, mint egyes nemzetek életéből, hogy amely nép az uj kor emez intő szózatát nem érti meg, az ujabb idők eseményei által eltemet tetik, és a történelem felírja sirjára Hozseásnak harmadfél ezer évvel anticipált szavait. „Elvész a nép, a mely tudomány nélkül való." Farkas József. Könyvismertetés. A neveléstörténet magyar irodalma. Boldogult közoktatási miniszterünk 1869. éviszept. 15-én kiadott „tanitó-képezdei szervezete" által elrendelte, hogy a nevelés történelme a tanitó-képezdék harmadik osztályában előadassék. Ezen intézkedése által olyan térre utasította a tanitó-képezdék tanárait, melyen hazai iró még nem munkálkodott. Könyv nem volt, s a nagyon is közvetlenül érzett szükségen Szabó Miklós képezdei tanár akart először segíteni. I. Müvének cime : „A növeléstan rövid története, kiváló tekintettel a népnevelésre." (Szeged. Bába Imre könyvnyomdája. 80. 1.) Ezen, a kezdet minden nehézségeivel küzdő munkára nem lesz sok mondani valónk s csak is a történeti egymásután kedvéért emiitjük föl. Szabó katholikus állásponton áll, következőleg a többi felekezetek iránt elfogult. Ez az oka annak is, hogy 25 szakaszra osztott munkájának az a legsikerültebb része, melyben a történelmi őskort tárgyalván, a felekezeti érdekek itélő tehetségét még nem vesztegethették meg. Töredékes vázlata 1831-ig ér le, s igy a nevelés ügyének legújabb korát, a szereplő férfiakkal együtt mellőzi. Diesterweg, Fröbel, Palmer, Schmidt Károly és igen sokan elmaradtak. Rousseaut s Pestalozzit csak mellékesen érinti. Ratich nálla „szerencsétlen újítók képviselője" : de a szentek levelei s a jezsuiták nevelési érdemei fölött képes alagyákaf zengeni. Ilyen műről elég ennyi. II. Sokkal fontosabb már a nevelés történelméről irott második magyar mű, melyet Dölle Ödön, a kassai férfi tanitó-képezde igazgatója irt ily címmel: „A n e v elészet története." (Pest. Lauffer Vilmos tulajdona. Ára 2 frt.) Ez is osztozik ugyan, mint alább látni fogjuk, gyarló elődje hibáiban, nevezetesen a felekezetesség behálózza olykor szemeit, s a jezsuitáknak ő is tömjénez ; mind a mellett hasonlithatlanul fölötte áll Szabó dolgozatának, és teljes joggal kívánhatja, hogy vele komolyan foglalkozzunk. Lássuk tehát először is a kezünk alatti mű rendszerét, nézzük mint osztotta be szerző a rendelkezésére álló anyagot ; aztán tegyünk egy pár megjegyzést az egészre s különösen könyvünk nyelvezetére. Van benne III. lap előszó és 363 lap, mely magát a tudományt tárgyalja. Az I. rész tart a történelem kezdetétől Krisztus születéseig. Ezen rész alosztályai: a.) a papi nevelés és oktatás a kelet és Afrika ősnépeinél; b) a nemzet-politikai nevelés és oktatás a görögöknél; c.) a romaiak humanisztikus nevelése és oktatása. A II. rész Krisztus születésétől a protestántizmus elterjedéseig. Az alaki miveltséget célzó oktatás korszaka. A III. rész a prot. elterjedésétől a francia forradalomig. A közhasznú ismereteknek, mint gyakorlati képző eszközöknek korszaka. A IV-ik rész Pestalozzi föllépésétől a jelen időig. Különösen Schwarz K. korszakot alkotó nagy müve óta nagyon használt fölosztás az, melyet szerző dolgozatában reprodukál. Valamint Krisztus elválasztotta ugy tudomány, vallás, mint nevelés tekintetében az ó világot az újtól: azonképen alkotott korszakot az uj világban a protestántizmus. Lökést adott ez a nevelés ügyének átalában, de alapitója lett különösen a népiskoláknak. Méltó tehát mindkét esemény, hogy korszakalkotóul vétessék föl. A németek is azokat használják, ujabb időben talán csf»k Dittes tért el közülők a megszokott fölosztástól. Dittes ugyanis, a mint a régi népekről a rómaiakig beszélt, oda irta cimül : die Deutschen, s ettől kezdve majdnem kirekesztőleg a német nevelés ügyet tárgyalja, más országok tanférfiairól csak annyiban beszélvén, a mennyiben azoknak ismerete a német viszonyok megértésére szükséges. Visszatérve szerző müvének felosztására, ugy látszik nekünk, hogy mindjárt az olső rész első alosztálya hibásan van papi nevelésnek elkeresztelve, Chinában a családi nevelés, Indiában a kaszt neve-1 é s, Persiában a nemzeti nevelés állott előtérben s csak Egyptomban s a zsidóknál használhatta 29*