Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-03-12 / 11. szám

színben tiinik fel, ha egyszerűen puszta szemmel nézzük, attól, a melyet például zöld szemüvegen keresztül nyerünk. Az előítélet pedig, vagy más különös érdek és körülmény igen gyakran íegyverzi fel szemünket, hogy megfoszsza a tiszta látástól, mig néha a microskopok közbevegyülését is észlelhetjük az ügy nagy kárára. A szemüveg jó a rövid- és távollátónak, de akadály és veszély a jó szeműnek, a más eszköz használata pedig különösen vallási és egyházi kérdések vitatása alkalmával a legszerencsésebbb mód teljesen összezavarni az ügy rendes folyamát, képes hegyet csinálni a vakondturásból, s képessé teszi a embert „megszűrni a szúnyogot és elnyelni a tevét" — a mint áldott idvezitőnk jellemezte a zsidó pártokat. Evei természetesen nem azt mondom, hogy az elvek és eszmék tüzetes, minden oldalú megvitatása veszélyezteti magát az elvet és eszmét, —• isten mentsen, — hanem csak azt, hogy szenvedély és néhanéha egy kis elfogultság s talán előítélet hasonlók a hózivatarhoz, mely a helyett hogy tisztázná az utat, az addig vert nyomot is betemeti ismét és ismét, ijesztő bizonytalanság martalékául dobván a vándort. És kérdem hol van az ember, ki teljesen ment az előszámlált hibáktól. Egyetlen fegyver keresztyén ember kezében, melylyel minden ellenséget legyőzhet: a szeretetteljes hit. Hol ez hiányzik, hiányzik, minden hol ez honol ott nincs viszály. Ezen észrevételek szükségesek a következőd megértésére és teljességgel nem történetesen kerültek a cikk elejére, csak azért, hogy bevezetésül figuráljanak. Ha valaki fáradságot vesz elolvasni a cikket, meg fog győződni állitásom igazsága felől. Lássuk hát a tárgyat. 1. Egyháztörténelmi vázlat. Gondoltam, hogy elég lesz csupán megemlíteni ennek összefüggését tárgyammal, s itt kötelességem véget ér ez iránybau ; de megemlékezvén, hogy Skócia ép oly ismeretlen nálunk, mint mi Skóciában, elkerülhetetlennek látszik rövid vázlatot adni legalább a reformatiótól fogva, figyelemmel az egyház belső életét illetőleg. Erre annyival inkább szükség van, mert nem ismerve a Skot reform, egyház sajátságos megalapítását, nem leszünk képesek megérteni egyik vagy másik vitatott kérdés horderejét és azon szívósságot, melylyel a független presb. egyházak jó része csüng oly elveken, melyeket tényleg megcáfolnak. „1560. augusztus 25-ke reggelén a római hierarchia hatalma tetőpontján állott, s ugyanazon nap estéjén a kálvinféle protestantismus alapíttatott helyébe", mondja a történetíró.*) Harmincévi véres küzdelem gyümölcse a fennebbi pár sor. Ezen idő alatt a reform, vallásúak gyakran kisérték könyes szemekkel a máglya lángjai közé legnemesebb társaikat, nem említve börtönt, gályarabságot, különféle kínzásokat stb., melyek a protestánsokat nyomról nyomra kisérték, hogy megsemmisítsék. Azonban a pro-*) Hill Burton: History oí Scotland. testantismus, mint szellemi- és kormányzati elvénél fogva a politikai szabadság vallása, azon eszmék és tények közé tartozik, melyeket anyagi erővel elfojtani ép oly lehetetlen, mint önző, hatalomvágyó embernek megérteni és elfogadni. Ezt bizonyítja többek közt a skot nemzet küzdelme is. Felesleges részletezni e küzdelmet, mely tüzetes történelmet író egyén hatásköre;—elég anynyi, hogy végre a nép erőt vett a zsarnok, vérengző püspökökön, s az ezeket kegyelő és pártoló uralkodó regensen, Guise Márián, s megvetette alapját a protest. reform, vallásnak. Ez — ha szabad magamat ugy fejezni ki — csak is az előjáték volt, s kezdete egy hosszú küzdelemnek. Stuart Mária ült a trónra, s evei uj küzdelem nyilt meg, melyet jobbára Knox vívott, templomban ép ugy mint a k. palota termeiben a r. kath. vallású királyné ellen, kinek Párizsból hozott hivatása volt: megtörni a reform, vallást Skóciában, később francia segélylyel elfoglalni az angol trónt a protest. Erzébettől, s ott is véget vetni az anglikán vagy püspöki egyháznak. Mindenki előtt ismeretes a skot reformátor államférfiúi mély belátása ez ügy körűi, nem különben a terv meghiúsulása s végre az iszonyú eredmény: a királynő 1867-ben lemondani kényszerült a Skot koronáról, s végre Erzsébet, kinél menedéket keresett lefejeztette, a protest. reform, egyház pedig a nevezett 1867. évben a skot rendek által nemzeti vallásnak nyilváníttatott, mint az „egyedüli bevett ezen birodalomban"*) Ezen törvénycikk által a r. kath. vallás üldözötté vált, s valóban nem lehet tagadni, üldöztetett is. Az iszonyú kínzások által felbőszített és a hosszú rabság alól felszabadult pórnép földig rombolta a szerzeteket, a kormány és nemesek elfoglalták az egyházi birtokok legna 'yobb részét vagy nyilt erőszakkal vagy k é n y s z er i t e 11 beleegyezésével a rend főnöknek, csak kis részét adván az ujon alapított nemzeti vallás fenntartására. Tehát a helyzet teljesen megváltozott, az elnyomottból üldöző lett; a kerék teljesen megfordult, de fájdalom sárt is hányt fel maga után, a mit részben a sáros útnak is lehet tulajdonítani Ez volt az első küzdelem, melynek végén a prot. reform, vallás ugy jelenik meg, mint presbyteri államegyház, magában rejtve sok oly elemet, mely későbbi küzdelmek alapja s különféle szakadások oka lett. A küzdelemnek az 1567 évi törvényhozás nem vetett végett. Sok és nehéz megpróbáltatás hoszu sora várt a buzgó és hü prot. hívekre, és igazán csak is egy felső mindenható hatalom védelmének lehet tekinteni, hogy a küzdelem végén a borostyán és pálma a presbyteriánusok kezében maradott. A küzdelem hoszszu és rémitő volt, de a cél, a vég, méltó bármily küzdelemre. *) „as the only established within this realm." Azt hiszem ,,established" leghívebben adható vissza a nálunk divó „bevett' kifejezéssel. Ha valaki jobbat tud, nincs kifogásom a helyettesítés ellen.