Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-02-26 / 9. szám

is átplántálni akként, hogy a jog és szabadság csorbát ne szenvedjen. De térjünk át a mi törvényünk boncolására! 1. 2, 3-ik pontok arról szólnak, hogy a gyülekezetnek s annak egyes tagjainak van joguk lelkészt választani az egyházi felsőség felügyelete alatt. A 4-ik pont azt határozza meg, hogy mikor van helye a lelkészválasztásnak, t. i. uj lelkészállomás felállítása, önkéntes változás, véglemondás, egyház hatósági elmozdittatás vagy halálozás következtében ha ürességbe jött az egyház; itt a mi törvényünkből egy lehető eset ki van feledve, mi a dunántúliakéban ott van, t. i. „ha a lelkész nyugalomba lép/ pedig erre a mult évben volt eset: a hiricsi lelkész nyugalomba lépett, s helyébe uj lelkész választatott; még pedig ugy, hogy a papi convenció bizonyos része a ] yugalomba lépett lelkész számára biztosíttatott. Részemről óhajtanám is, hogy ott, a hol a lelkész már végleg elgyengült, tisztességes járulékkal nyugalrnaztassék s helyébe uj lelkész ál'ittassék, mert az ily időszak alatt, midőn a lelkész magával is jól tehetetlen s helyette káplánok végzik a szolgálatot, a gyülekezet rendesen a pap fejére női, és minden erkölcsi befolyását elveszti a pap, s vajmi nehéz, sőt lehetetlen is azt többé visszaszerezni. Azt mondja továbbá e pont, hogy „a hol lelkész és gyülekezet közt fennforgó súrlódások tekintetéből volna kívánatos a lelkészválasztás, a nélkül, hogy a lelkész hivataltóli elmozdittatást maga után vonó kánonellenes vétséget követett volna el: a lelkész választásnak helye nincs, hanem e tekintetben az egyházmegyei s illetőleg az egyházkerületi hatóság intézkedése határoz, vagyahelyben maradás, vagy csere eszközlés, vagy a gyülekezet általi nyugdíjazás iránt. Itt legyen szabad megjegyeznem, hogy az alsó baranyai egyházmegyében volt egy eset, hogy a gyülekezet lelkipásztorát a legbotrányosabb bántalmak között az egyházból kihordta, s ezen önbiráskodó gyülekezet irányában a iőtiszt. superintendencia nem volt elég szigorú s a helyett, hogy a kihordott papot brachiummal viszsza vitet e volna rögtön, fele convencióra nyugdíjazta addig mig máshol lelkészállomást nem nyerend, s a gyülekezetben uj lelkészválasztást rendelt. Itt egy nagy hiba követtetett el,mert a gyülekezet lázzongó tagjai nem voltak eléggé büntetve, igaz ugyan, hogy némileg megbirságoltatíak, de a bírság talán még máig sincs behajtva, legalább a bántalmazott lelkész életében nem volt. Itt semmi szin alatt sem lett volna szabad uj lelkész -választást rendelni, hanem a meglevő lelkészt viszszaállittatni hivatalába, a bántalmazókat mint illetéktelen önbiráskodókat a világi hatósággal szigorúan megfenyíttetni, s a gyülekezetet panaszával illető egyházi hatósághoz utasítani.*) Mert a többi gyülekezetek ezt precedensül használják fel s ha kihordhatták egyik helyről, kihordhatják a másikról is, mikor kivált nem tapasztalták az első esetnek semmi sajnos következményét. Részemről azt tapasztaltam, hogy 1861 óta a nép annyira bele ízlett a restauracióba, a községi jegyzők, bírák és megyei tisztviselők kirakása és beválogatása folytán, hogy, ha a papokra, tanítókra is rá eresztenék, nem lenne újra megválasztva egy harmadrésze se ; sőt a legbecsületesebb egyházi szolgák a legnagyobb bántalmak között szóratnának ki, ezt a kegyes hajlamát népünknek nem táplálni, hanem csillapítani áll érdekünkben S A csere-eszközlés szükséges volna, ott hol a gyülekezet lelki pásztorával civakodásban él mindenesetre kívánatos is volna a csere, még pedig oly helyre, hol a gyülekezet szintén civakodik lelkészével, nem is volni nehéz; de erre eset mostanában nem igen fordult elő. Ami a nyugdíjazást illeti, annak csak ott lehet helye, hol a lelkész szogálatképtelen; ha civódásban él a gyülekezettel, azért még nyugdíjazni kár volna, vizsgáltassák meg az ügy szigorúan, s ha a lelkész hibás vagy bűnös annyira, hogy elmozdítandó : akkor mozdittassék el hivatalától, kisebb vétségért vagy hanyagságért pedig dorgáltassék meg szigorúan; vagy ha szükséges birságoltassék az árvatár javára; de ha a nép csak maliciából veszekszik papjával, a nélkül, hogy ez bűnös volna, akkor a veszekvőket kell jói megbüntettetni s szent lesz a béke. Az egyház-fegyelem hiánya bizony naponkint érezhetőbbé válik. Az 5-ik pont arról szól, hogy amint a lelkészi hivatal üresedésbe jött, arról a gyülekezet elöljárósága jelentést tesz az esperesnek". Ez eddig rendén van, csak még azt kellett volna hozzá tenni, hogy „az esperes rögtön, személyesen vagy megbízottja által a hely szinén megjelenjék, mert volt pár eset itt, hogy meghalt a pap és pedig assessor s alig *) Értekező nem tudja, hogy itt az egyházkerületnek a provisorium korából átörökölt oly nyavalyás ügygyei volt dolga, hol a summum jus, summa injuria lett volna. Szerk.