Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-02-19 / 8. szám

zatkészsége megérdemli, hogy a nagy közönségnek is tu­domására juttassék. Egyébiránt Szatmár-Németi városában a népnevelést illetőleg oly élénk mozgalom, oly nemes verseny, s a vá­ros részéről annyi áldozatkészség tapasztalható, mint édes hazánk kevés városában, s azért bizton remélem, hogy a vasúti közlekedés is rövid időn megkezdődvén, Szatmár-Németi városa a fejlődés és virágzás utján gyor­san és biztosan haladand előre. Ha a protestáns egyházi és iskolai lapok tisztelt s szeretett szerkesztője megengedi, Szatmár-Németi város tanügyi körülményeivel a lapok olvasóit m egismertetem, mihelyt időm megengedi. Joó István.. BELFÖLD. Nógrádot illető észrevételek a magyarhoni egye­temes evangyéliomi gyámintézet 1869/70. évi je­lentésére. A nógrádi esp. ev. gyámintézetnek huzamosb idő óta elnöke lévén, kötelességemnek tartom felszólalni azon téves adatok ellen, melyek a magyarhoni egyetemes evang. gyámintézet 1869/70. évi jelentésében Nógrádra nézve Írattak, mert óhajtanám mindenek felett, hogy az ily hivatalos jelentések hiven tükröznék vissza egyházunk gyámintézeti mozzanatait, mert ellenkezőleg inkább ke­serűséget, mint áldást fognak létrehozni ez üdvös téren. Az érintett jelentés 3 lapon 7 pont alatt emliti a .uógrádi esp. gyámintézet adakozásait, s ezek sorában kisebb nagyobb összeggel képviselve olvasható, többek között: N. L a m, L e g é n d, Lest, M a s k o v a ado­mánya. Ennek ellenében a jelentés 25 lapja, a gyámintézet X-ik évének története 30 pontja szóról szóra igy hang­zik: „Ezen buzdítva lelkesítő nagy példák után sajnos, de le kell térnünk a szomorú tapasztalatokhoz. Az igaz­ság s a gyámintézet jövője követeli, hogy ha megemlé­keztünk a kitűnőkről, emlékezzünk meg azokról is, kik e szorosan vett gyámintézeti célokhoz eddig talán, a lefolyt évben pedig bizonyosan, egy krral sem járultak. Ezen egyházak pedig, melyeknek sem neve, sem adománya nem fordult elő ezen gyámintézet 10-ik évi számadásaiban ; kerületek, esperességenként satb. nógrádi esperességben N. Lam, Legén d, Lest, Maskova. A 3-ik lap kimutatása szerint ezen egyházak az evangyéliomi gyámintézeire adakoztak, a 25-dik lapon pedig II. osztályú megrovást kapnak, mert mit sem adtak az emiitett gyámintézet javára. A hivatalos jelentés te­hát önmagának mond ellen, önmagát cáfolja és azt tar­tom, az igazság, a gyámintézet jövője mást követel, mint ily szembeszökő ellenmondást. Hogy miért maradt el adományával épen 1870-ben különösen Guta? azt magam sem tudom kimagyaráz­ni, mert eddig minden évben ott találjuk nevét az ada­kozó egyházak sorában. Vanyarcra nézve pedig azon egyszerű megjegyzésem van,hogy a mit elmulasztott mint egyház, bőven kipótolja azt azon az oldalon, hol a balkéz nem tudja, mit cselekszik a jobbkéz, annak két lelkes hive s férfia : tek Desewffy Ottó és Veres Pál urak, kik — mint Castor és Pollux — fényesen ra­gyognak az evangyéliomi, példányszerti adakozásnak ós buzgóságnak egén. Egyébiránt elismerem, hogy vajmi kevés az, mit ez üdvös téren teszünk és adunk. Sok a gabona, kevés a munkás, az arató. Többet tehetnénk, többet kellene ten­nünk; tanulhatnánk e tekintetben a skóthoni presbyteri egyháztól. Minden közönyt, minden részvétlenséget e téren határozottan elítélek s kárhoztatok, mert azt egyenesen önmagunk teste ellen elkövetett bűnnek tartom. Azonban Lestet, Maskovát e téren közönynyel s részvétlenséggel vádolni nom lehet; keveset bár, de ren­desen adományoztak 1864-ik évtől kezdve, mióta a nó­grádi esp gyámintézetnek elnöke vagyok. És ez a fődolog szerintem a gyámintézetnél: adjon minden egyház, min­den hive minden évben. A ki pedig ismeri a nógrádi felvidéket, a lakósok sovány, partos, köves földjét körülvéve kőfalakkal, miket földjéből hord ki évenként, sőt minden zápor után a szorgalmas nép; a ki tudja azon körülményt, hogy a hi­vek épen Nógrádban vannak ugy terhelve egyházi adók­kal, mint sehol másutt talán az országban, mert egy földmivesnek évenkénti fizetése nálam is felrúg 40 frtra terményekben, készpénzben, munkában, s ezen felül, ha épitések vannak, az egyházak csekély népessége mellett, bőven kijut a rendkívüli adóból. A ki tudja, mily csekély eredményt mutatnak nálunk a persely, az offertoriumok fél krjai; a ki ezt ismeri, az méltányolni fogja kisebbszerü adományainkat, mert ezek gyakran a jeruzsá­lemi szegény asszonynak fillérei. Bánkon, február 8. 1871. S i m k ó Gusztáv, nógrádi alesperes s esp. gyámintózeti elnök. KüiiOIíIs egyház és iskola. (g)MilIard Ede, mint a britt és külföldi biblia-tár­sulat meghatalmazottja, azon ajánlatot teve a magyar kormánynak, hogy minden, a Sz. István koronája terüle­tén létező börtönt a szent irás példányaival, a szükség­hez képest különböző nyelven, kész ingyen ellátnii. (P. N.) (g) Keresztes háború. Brüsselből táviratozzák, hogy ott egy katholikus bizottság alakult, mely keresz­tes háborút szervez Olaszország ellen. Toborzások Ausz­triában, Francia- és Spanyolországban fognak történni ; a gyülhely valamelyik sziget leend a közép-tengeren. — Az utóbbi években oly sok előbb hihetetlennek lát-

Next

/
Oldalképek
Tartalom