Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1871-02-12 / 7. szám
ember kézzelfoghatóig tapasztalhatja, mily nagy különbség van egyorfhodox keresztyén tudós és egy olyan magamféle rnodern-hitü újságíró közt. Ott a szent lélek sugallata nem enged éktelen szólást, mi a tudomány méltóságát annyira szeplősíti, itt „az oly sok gyarlóságokkal terhelt pesti sajtóval" való folytonos érintkezés megejti az amúgy is felületes tudatlan embert, s annyira ragadja, hogy Debrecen dörgedelmes papjáról azt is meri állítani, hogy a sértett hiúság ösztönözte? midőn korábbi nézeteivel ellenkező nyilatkozatokra hagyta magát ragadtatni s észrevétlenül azon végzetes lejtőre jutott, hol az ultramontanismus leghőbb óhajtása szerint izgatván, a hazai protestantismust oly szé• gyenteljesen compromittálta. Mert megjegyzendő, hogy a „sértett, hiúság* kifejezése az egyetlen báDtó szó, mely meglehetős hosszú védekezésemben előfordul és csakis e kifejezés és nem a védekezésemben foglalt, merőben tárgyilagos fejtegetés az, melyre Révész Imre az alább következendő nyájas nyilatkozatát teszi. A tény pedig, melynek alapján én, e piaculummal határos kifejezésre vetemedtem, az, hogy Révész Imre egy évtizednél tovább tartott igazi benső viszonyt azért, s egyedül azért tartott felbontandónak, mert én egy munkájára irt kritikát merészeltem közzé tenni, mely miután az iróról a legnagyobb elismeréssel szólott, egy pontban eltérő nézetet is nyilvánított, s azt R. I. ellen vitatni is elég vakmerő volt. Többet nem szólok, hadd szóljon helyettem R. I. ur nyilatkozata. Injuria injuste irrogata, ejus infamia est, qui fecit. B a 11 a g i Mór. -1 • . ~ » Néhány szó Ballagi ur védekezéséről. Suspicione si quis errabit sua Et rapiet ad se quod erit commune omnium Stulte nudabit animi conscientiam. Phaedrus. Conscius ipse sibi, de se putat orania dici D. Cato. Wer etwas böses bat getban, Meint jeder seb' ihn darum an. Közmondás. „Ön magaviselete férfiatlan ; védelme gyermekes kapkodás." Erdélyi János Ballagiboz. Ballagi ur mindazt, amit én a Figyelmező mult évi utolsó füzetében az olvasókkoz intézett cikkben s másutt mondottam volt, erőnek erejével magára veszi, sőt azt szeretné magával és mással elhitetni, hogy az egész Figyelmező az én sértett hiúságom stb. miatt egyenesen ő ellene és az ő lapja ellen van intézve. Sajnálom, hogy B. ur ily véleményben van; de nem tehetek róla. Egyszerű megjegyzéseimet megtalálhatia a mottókban, melyeknek számát még nagyon sokra lehetne szaporítani. — De még inkább sajnálom azt hogy lapjának ez évi 3-dik számában, az érintett alaptalan és merőben kötekedő feltevés alapján, felém és a Figyelmező felé oly méreggel és dühösséggel intéz rohanásokat s általában oly elszomorító spektákulumot lejt ki, a mi az embert valóban a hajdani szegény daemoniakusokra emlékeztetheti. Erről még kevesebbet tehetek; arra pedig épen nem vagyok hajlandó, hogy én is hasonló módon produkáljam magamat, vagy csak szóba is álljak vele e ponton. Csendesen magára hagyom tehát őt. Lass den Teufel brummen, Er wird doch verstummen. A tiszteli; olvasókhoz azonban, szükség ez úttal az ellenem intézett polemizálás és kötekedések ügyében néhány szót szólanom. A Ballagi ur lapjáról, amely már évek óta nem tud élni sivár s gyakorta undok polémiák nélkül, s mely egykor Kun Bertalant, Nagy Pétert, Erdélyi Jánost, Szeremley Gábort, Heiszlert, Menyhártot, Filot, Kiss Jánost és másokat oly buzgón igyekezett kisebb-nagyobb mértékben befekititeni és leverni, — erről a lapról mondom, még csak képzelni sem lehetett azt, hogy a legdühösebb támadást ne intézze én ellenem, aki a mostani osztrákmagyar kormány oly liberális és oly protestáns szellemű egyházi és közoktatásügyi politikájának barátja és magasztalója nem voltam, sőt aki épen Ballagi urnák fenhéjjázó, gúnyos és kihívó, de igen felületes beszédeit is ez ügyben, gyöngéden bár, de mégis ugy látszik némi hatással, valódi értékükre leszállítani merészkedtem. Vitézkedik is tebát a Ballagi ur lapja, - hiven önmagához s már csaknem másfél év ólta folytonosan vagdalja a levegő eget, csapkodván nem annyiraz általam közlött tények, elvek és nézetek, mint sokkalinkább csak nevem és egyéniségem felé. Borzad az ember midőn látja, hogy egy némelyik modern liberális ifjú barátunk, mily iszonyú cynizmussal tekeri ki saját felfogásának és ítélő tehetségének nyakát, miként torzít és ferdít, csakhogy ellenem vádakat és piszkokat szórhasson.*) Az ilyenektől egyszerűen elfordulok. Általában is pedig bár határozottan meg voltam és meg vagyok győződve afelől, hogy az irány, amelyet a Ballagi ur lapja a legközelebbi két-három év óta követ, nemcsak autonom felekezeti iskoláinkat s egyházunk külső alakzatát s áUamhozi törvényes viszonyát, de létének lényeges benső feltételeit is nagy mértékben *) Azok kedveért, kik a személyiségeket nem ismervén, tán nem tudnák, kire céloz e széplelkü kifakadás : megjegyzem, bogy a „modern liberális ifjú barát" nem más, mint Szerem lei Sam u, kinek épen most fejezzük be alapos szakismerettel, s kimeritő tanulmánynyal irott azon nagybecsű cikksorozatát, melyet minden ember szakirodalmunk egyik legérettebb termékének vall, csak E I. sz. lélektől sugallott logikája vélekedik ugy, bogy abban szerző „iszonyú cinizmussal tekeri ki saját felfogásának és itélö tehetségének nyakát" csak azért, mert elég bátor R. I. úrtól eltérő nézetet vallani, sőt ami több, annak csalatkozbatlanság igényével történt fellépése roszallani is merészeli. Szerk. 13*
