Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-05-08 / 18. szám

483 526 érvelési módot nem is választhattak volna. Megverik gyalázó szavakkal s aljas rágalmakkal a pásztort, hogy elszéleszthessék a nyájnak juhait. Gyűlöletes szinben tüntetik föl a lelkészek javára megállapított — napjainkban egyházfelsőbbségileg fölemelt palástdijakat, hogy meggyülöltethessék ezeknek élvezőit. — És valljuk be őszintén, mikép a palástdijak fölemelése mindenütt hidegen — ne mondjunk többet — nagyon hidegen fogadtatott : s mint. egyrészről az előbb közönségesen ismert önkénytes és magasabb lelkészi dijazás iránti kedvet népünknél lehtitütte, ugy más részről a lelkészek ellen igen éles az egyház testén ejtő egyvert szolgáltat most a t é r i t ő Nazireusok kezeibe. Mert tudni kell, hogy ezek felekezetük érdekében megannyi téritőktil: missionariusokul tekintik egyenkint magokat. Nagyobb hévvel a proselyten-machereit soha senki és semmi felekezet nem űzhette. Kifejezéstikszerint idvez üln e k, ha valakit magukhoz hódithatnak. És nemcsak lakhelyükön űzik, de a környékre is kiterjesztik önmagok altal lélek vásarlásnak nevezett missiói müködésöket. — „Papjaitok — szólanak — pénzért keresztelnek, pénzért esketnek, pénzért temetnek, eltávoztak Jézus parancsától, ki azt mondá : ingyen vettétek, ingyen adjátoks ezen szavakkal akarják — a szegény sorsuakat, ne is emlitsem — az önző és könynyen hivő lelkeket eltántaritani. S törekvésök gyakran sikerül is, annyival inkább, mert a méltányos gondolkodás csak kevés ember tulajdona, és nem mindenki bir az Írásokban olyan jártassággal, hogy hasonló érvelés ellen sikerrel küzdeni tudjon. Sokaknál pedig az akarat is hiányzik erre. És megjegyzés nélkül, sőt örömmel hallgatják s kész igazságként fogadják az áltanitók beszédét csak azért is, mert azok hozzájok hasonló sorsú egyének. S ugylátszik, mikép a kegyeletes érzelmek megtapodása, és az okszerű tekintély ellen hunyt szemmel és lázas hevülettel folytatott harc folytán odáig jutottunk^ hogy az irás-magyarázat terén is többé nem a tudomány, de a sors és állapot közössége fog döntő szerepet játszani. Igen ! kész igazságként fogadják az áltanitók beszédét s arra, hogy a lelkészek fölött kárhoztató ítéletet hallassanak, elég, ha hallják az „ingyen vettétek, ingyen adjátok" Jézusi szavakat; ők nem akarják megtudni mire vonatkozólag adta Jézus e parancsot az apostoloknak — hogy t. i. a rendkívüli csadatevő ingyen nyert erő használatát üzérkedés tárgyává ne tegyék, ők nem éreznek hajlamot tovább vizsgálódni, s tudomást venni arról, hogy már maga Jézus, a keresztyén szeretet — s igy következő időkben az egyházak kötelességévé tette az igehirdetők sorsáról való gondo ;kodást akkor, mikor az evangyeliom prédikálására kibocsátott apostoloknak meghagyta, hogy utjokra aranyat, ezüstöt, pénzt ne vigyenek és semmiről ne gondoskodjanak, mert méltó a munkás az ő táplálására — Mát. 10. Másik oka szaporodásuknak, a kormánynak irányukban követett eljárása, s a törvényhozást megelőzőleg részükre tett intézkedése, értem az 1868. aug. 28-án 12,548 sz. a. kelt culiusminiszteri intézvényt. Ezen intézvény tudomásra-jutása fölötte igen felbátorította sőt elbizakodottá tette e felekezetet. — Ők már is teljes vallásszabadságról beszélnek, s kivetett hálóik ez uton megtelnek. Ne gondolja senki, mintha ez intézvény kiadását hibáztatni akarnám. — Ez körülbelül annyi volna, mint a lelkiismeret szabadságát korlátolni akarni s az inquisitiok korát visszaóhajtani. A hiba nem az intézkedésben, hanem abban keresendő, hogy a minisztérium ezen actusa a törvényhozás által még mind e napig helybenhagyva s szentesítve nincsen. Pedig ha a lelkiismeret szabadsága mely kényszert nem tür, ez intézkedés tételét javalta, s szükségessé tette : az állam és szintúgy e felekezet, mint a törvényesen bevett vallásfelekezetek érdeke ez intézkedés mielőbbi szentesítését követelte. — És ez intézvény csakis kevéssé lön figyelemre méltatva. Egyik superintendentiánk hozott ugyan ez érdemben határozatot, ele a határozat haz,\talával az ügyet — mint látszik — hallgatólagosan befejezettnek tekinté, és sem az, sem más superintendentiák a törvényhozás által ez ügyben hozandó végleges intézkedést — tudtommal sem a minisztériumnál, sem az országgyűlésről nem kérelmezték.JAzonban a vallásszabad gyakorlatáról és a vallásfelekezetek egyenjogúságáról készített s nem rég közzé tett törvényjavaslat biztatást nyújt arról, hogy ez nem sokára megtörténend. És mivel mind az országgyűlés, mind a kormány e most említett törvényjavaslat 5 §-a szerint föladatukúl tekintendik, hogy a köz erkölcsiséget sértő és a salus reipublicae elveivel ellenkező tanokat valló felekezetek az ország határain belül ne létezhessenek, és hogy a létezés vagy nem létezhetés jogosultsága az eddig még törvényesen be nem vett felt kezetre vonatkozólag kimondható legyen, nemcsak szervezeti alapszabályaik, hanem tantételeik *) is bírálat alá vetendők lesznek: nagyon óhajtandó, hogy e leirat alkalmazásánál a Nazireus felekezetet illetőleg ne csak bevallott tantételeik, hanem már eddig is ismert viseletök vétessék alapul. —Viseletök az állami élet fejlődésére s biztosítására nem nyújt kezességet. — S kell-é egyebet említenem a honvédelmi kötelesség teljesítésének megtagadásánál ? Az egyházi hatóságok pedig nem cselekednének háládatlan dolgot, ha az egyházakat a lelkészi átalányok olyan megszabására igyekeznének birni, hogy a palástdijak ha végkép el nem töröltetnének is, lehetőleg alább szállíttatnának, ez által a^lelkészek elleni izgatásnak eleje vétetnék, az egyházak békéje és épsége pedig biztosíttatnék. Vidékünkön az ágost. hitv. testvér-egyházakban miért nem észlelhető a Nazireus pártoskodás ? Nagy valószínűséggel — bár a lelkészek nálunk buzgóbbak, és a gyülekezetek is vallásos meggyőződésük és hitökhez a miénknél ragaszkodóbbaklehetnek — azért, mert a lelkészi legteljesebb méltányossággal megszabott átalányok mellett, a palástdij oly kevés, hogy az figyelemre is alig méltó, s igy a Nazireus irigységnek s a lelkészek elleni izgatásnak hálás tárgyául nem tekinthető. Sz. m. i. R. 1. *)Isten őrizzen attól, hogy tantételeket kormány vizsgáljon. Szerk,