Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-01-02 / 1. szám

103 19 fogynak el mind a karácsony estéjén. A begyült élelmiszerek több heteken át szolgálnak az árvák táplálására ; a küldött ruhadarabok, vászon, gyertyák sat. sok kiadásoktól megmentik későbbre is az árvaházat. A mily szép dicséret ez a helybeli buzgó nők és adakozókra; ép oly szemrehányás lehet a vidékre, melynek érdeklődése még mindig nagyon lanyha ez országos árvaház iránt. Azt mondják sokszor a vidéken, hogy a főváros népe önző, nyereségvágyó, a fővárosban hideg, kaim ári szellem uralkodik; s lám ! mint hazudtolja meg e vélekedést egyegy ilyen karácsony este, s mint mondanak a vidékiek magokra kárhoztató Ítéletet Csak egy van, mit itt még röviden érinteni akarok, s ez a karácsonyest innepélyének hangulatára vonatkozik. Megvallom, én oly számítással mentem ez este az árvaházba, hogy ott ej,y kedélyes estét töltök; s komor, méltóságos istenitiszteletet találtam. Nem mondom én, hogy nem kell az árvákat vallásosan nevelni, sőt a vallásos nevelést óhajtom minden gyermeknél; de ugy gondolom mégis, hogy a karácsony estéje nem arra való miszerint akkor is prédikáljunk, hanem inkább, hogy vidor kedélyes színezetűvé, a gyermekek akkori hangulatával megegyezővé tegyük e gyermekünnepet. Másnap úgyis elmennek ők a templomba, s ott részt vesznek az innepélyes istenitiszteleten. Én három évvel ezelőtt a karácsonyt Skóthonban töltöttem, s ott, a világ e legvallásosabb népénél nem komor vallásos hangulatú, hanem egészen vidor színezetű karácsonyestéket láttam. A skót presbyterianusoknak, megjegyzendő, nincs sem karácsonyuk se más nagy innepök a vasárnapon kiviil; de azért a karácsonyestéket, mint vidám családi és gyermekinnepet mégis megtartják. Ez esték nincsenek bizonyos naphoz kötve, s igy többen megjelenhettem. Leirom ide azok egyikének képét , mit egy szegény gyermekiskolában töltöttem az iskolát fen tartó patrónus meghívása folytán. Az iskolás gyermekek a karácsonyfával feldíszített iskolaszobában összegyülekezve vártak ránk, midőn mi, a patrónus családja, barátai, vendégei oda megérkeztünk. A patrónus, egy gazdag milliomos ur, ki nagyon jól tudott a gyermekek nyelvén, mert nagy gyermekbarát volt, kedélyes társalgást kezdett a gyermekekkel, nem egyszer megnevettetve őket tréfás kérdéseivel. Majd a gyermekek, a tanitó vezetése alatt, egy víg dalt énekeltek, taktust ütvén hozzá lábaikkal, vagy a szöveget megfelelő tagjártatásokkal kisérve. Erre a jelen volt gentlemanek egyike harmonikát vett elő, s egy darabot játszott a azon gyermekek mulattatására. Majd engemet is felkértek, énekelnék a gyermekek kedvéért, kik ma az innepély főtárgyai, egy magyar dalt; s én egy ott levő magyar társammal szívesen teljesítettem kérésöket. Még daloltak egyszer a gyermekek, s következett az ajándékok kiosztása. Egyenként jöttek elő székeikből, s mindegyik egy-egy szép lady kezeiből kapta örömének tárgyát. Ezt teázás követte. Mi is ott teáztunk velők, ők padjaikon, mi egy külön asztalon. Ennek végeztével a patrónus családjának fiatalabb tagjai, s ezek barátai, holmi rövid szinjátékfélét produkáltak, a szép jelmezeken bámuló gyermekek előtt. Majd ködfátyolkép mutatványok következtek, tanulságos képek mulattatókkal is vegyítve; egy-egy bemutatott nevezetes épület, város, vagy vidék, világosító magyarázattal lévén kisérve. Az este már ekkor jól előrehaladt, s a szíves patrónus rövid bezáró szavai után kellemes benyomásokkal telve hagytuk el a helyet. S a gyermekek is bizonyára mást éreztek, mintha csak egyszerűen kiosztották volna nekik az ajándékokat. Nem csak pillanatnyi örömöt, mit a játék vagy sütemény kapása szerez; de magasabb fokú s maradandóbb benyomásokat eszközlő örömöket is. Láthatták, hogy a gazdagok nem csupán pénzérőt adnak nekik, de társalognak is, foglalkoznak is vrúök, mulattatják őket. Ennek látása bizonyosan emelte önérzetöket, s ösztönt adott nekik, hogy magok jó viselete által továbbra is kiérdemelni igyekezzenek a társadalom jobbjainak szeretetét. Talán hosszura is nyúlt e skót innepély ismertetése ; de talán megérdemelte a leírást. Jövőre, reménylem, mi is hozunk be némi reformot árvaházunk karácsony estéjének megtartásában. Komáromy Lajos, Ab a iij megye, Szepsi, dccemlb. 23. Gradus ad Parnassu m. Tegnap a mettzenzéfi plébánus, nagyontisztelendő Bercsinszky Alajos ur, érdem babérait egy szállal növelte. — Egy véletlenül ott meghalt 10. éves ref. vallású leánykának — Franz Prinstinger nevü, ritka szép jellemű rom. kath. vallású távirdai hivatalnok, kedves fogadott leányának temetése alkalmával, a bánatos keblű atyának kérése, esdése és kész pénz fizetés kínálása mellett is a harangozást meg nem engedte. — Nem első szép tette a nagyon tisztelt plébánus urnák, már megérdemli a veres övet, — ha azonban meg nem kapná, nem nékünk rovandó fel, mert mi ezen hazafias, és keresztyéni szép tettének a nyilvánosság elé hozatalában, legkisebbet is el nem mulasztottunk, s igy a nagy közönség előtt felmutatási, és ajánlási kötelmünknek — hitünk szerint — becsülettel eleget tettünk. Hadházi László szepsi ev. ref. lelkész. A RÓMAI ZSINATRÓL. Észrevételek a megnyitó allocutiora. Bizottságok választása. Furcsa szólás-szabadság. Figyelmetlenség a püspökök iránt. Az ellenzéki püspökök elhagyják a ay üléstermet. Mathieu bib or no k eltávozik Kómából. Strossmayer szereplése. A pápa végrendelete. Szent pofozkodás. A zsinati események registralásában csak a dec, 8-i megnyitó allocutio közléséig jutottunk. A nevezett okmány alig érdemelné meg, hogy vele tüzetesen foglalkozzunk,