Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-12-25 / 51. szám

160» 1610 mederben, akkor Gr n e í s t neki ámbár az a felekezeti medert elég érthetően hibáztatja csakugyan, elvtársa. De Gr n fi i s t mint egy szadap megjegyzé, „az állam iskola eszméjét a legnagyobb túlságba vitte az által, hogy az iskolával szemben a községnek sem ád semmi jogot. Szerinte tehát az állam az egyedüli kizárólagos ura az iskolának, mely maga mellett semmi más tényezőt sem tör." (T. Paed. Blätter 1870. 6. sz.) S ezt tudva, jó lesz többé R. I.-nek nem dicsekedni azzal, hogy ,,G n ei st a mi barátun k." *) Grneistnak igaza van, midőn törvénytelen visszaélés gyanánt tünnteti fel a porosz iskolák „ feleltezetiekrei" átalakítását, de eltévelyedett akkor, midőn az iskolát merőben államügynek tekinté. Mert épen az általa Poroszországból felmutatott abnormitások s egészben véve a mostani porosz iskolarendszer szolgál intőpéldául az állami vezetés ellen, mint a mely ott, hol a politikai és közélet védtelen és gyámoltalan, a kormány pedig erélyes és számító, a pártáramlatok szellemében rendeleteket bocsáthat ki, melyek sem a padagogika időszerinti kívánalmaival, sem a kor tudatával összhangban nem állnak s az egész ügyre bénitólag hatnak. A porosz iskolarendszer napjainkban a szabadság minden őszinte hive előtt hitelét vesztette. A ,,Regulativák" s a közoktatásügyi minisztérium kormányzási elvei egy ijesztő kórjelenség a paedagokika mezején. Az állam a legnagyobb szűkmarkúságot tanúsítja a népnevelési költségek osztogatásánál, a községek szoríttatnak iskolák építésére, melyek ha elkészültek, a kormány vas hatalma alá eanek. ,,Megsemmisíteni minden önállóságot s a miniszterialis teljhatalmat minden irányban keresztülvinni'1 ez a porosz állami nevelés főtörekvése jelenleg. Ily célra az a confession alis egyházi párt, melynek, zászlója alá a mostani lelkészek nagy többsége tartozik, mindig kész segédkezet nyújtani ; de távol tartja magát * Ugy hiszem, kevés hasznot szerzett neki a Schenkel szövetsége is, habár a Figyelni. 148. lapján szintén ugy mutatja be öt is. mint a ki vele egy nézeten van, mire nézve azon tételekből, melyeket S. (az 1865. hannoveri Protestantentag) fejtegetendő vala némi töredéket idéz. Schenkel álláspontja egyébként mint ezt már egy előbbi fejezetben láttuk, az egyház iskolai jogai tekintetében sok tekintetben homlok egyenest ellenkezik a Révészével. S. szerint az iskola „államintézet" R, szerint nem az ; S. szerint az egyházaknak a tanhatóságban képviseltetve kell lenniök, R. szerint nem kell; S. szerint „az úgynevezett egyházi iskolák intézménye egyáltalában elvetendő. Ellentétben áll az államiskola alapelvével, a felekezeti szakadást és tür elmetlenséget mozdítja elő, s azzal a veszélylyel jár, hogy az átalanos népműveltség helyére a korlátolt clerikalis kasztmiveltséget ülteti," R. szerint a felek, iskola előnynyel bir a községi felett; S. szerint a községi iskola felállításánál a lakosság szükségei, kívánalmai és körülményei döntenek, R. szerint a felekezeti iskoláról „nincs joga lemondani a lakosságnak, miután az őseinkről öröklött szent örökség, melyet utódainkra át kell szálitanunkS. tavaly oda szavazott, hogyaheidelbergi iskolák vegyesekké alakittassanaá t, (W o 1 f r. 1870. 83. 1.) mialatt R, a vegyes iskolák ellen szóval és tollal a legkíméletlenebbül harcolt. Ebből látható, hogy Schenkel még sem oly „a n t i'q u a r i u s", a minőnek R, őt,] csakhogy benne étlvtamra tehessen szert, feltüntetni igyekszik. afféle tévességtől mindenki, a ki a szellem fejlődését a gondolat és a tudomány szabadságát komolyan akarja. S ez az egyik oka*) annak, miért nem oly népszerű többé a tanitói állás Poroszországon mint egykor vala, s miért volt ott a közokt. miniszter jelentése szerint a mult évben is betöltetlenül 595 önálló és 474 segédtanítói állomás s mért volt praeparandistákkal betöltve 970 önálló és 822 segédállomás (Wolfr 1870. 24. 1.) Nem rendelkezünk a szükséges térrel, hogy elsorolhatnék, hogy e rendszer a kamrában, városi közgyűlésekben, tanitói ugy polgári körökben és paedagogikai lapokban mennyi és mily folytonos megtámadásnak van kitéve, hogy mily élénk és átalános a kívánság különösen az országgyűlési baloldalon és a paedagogoknál az egyház és iskola teljes elválasztása és ez utóbbi felekezetlenné tétele iránt: csak egyszerűen jelezzük e tényt s e végett a köztudatra hivatkozunk. Mindent együvé foglalva a mit az emiitett német törzsek iskolai rendszeréről a mi viszonyainkkal párhuzamban mondtuk, azt látjuk tehát, hogy gyakorlatilag lehetetlen az államnak felekezeti irányban erélyesen vezetni a növelést a nélkül, hogy a legszentebb társulati és lelkiismereti jogokat rendszeresen ne sértegesse, s ily árt mi még a virágzó népnevélésért sem vagyunk hajlandók adni. És nincsen is arra szükség! Azon alapelvek, melyek a némtt. iskola íendszer hatását a népművelődéi felvirágoztatása tekintetében biztosították, minők : az állami legfőbb vezetés, az iskola kötelezettség, az egyházak egyenjogositása, az iskolai költségek közteherré tétele, a tanszabadság a mi népisk. törvényeinkben is megvannak; a mi pedig amabban ezeken kivül megtalálható t.. i. a felekezeti jellem, az ama rendszernek épen a leggyarlóbb oldalát, átalánosan elismert és a javítás küszöbén levő hibáját képezi, melynek rosz következéseit egyaránt sinli az állam, az egyház és a pädagogia. A legritkább tünemények közé tartozik az, hogy egyik ember a másik betegségét kivánja meg. Révésznél ily tüneménynyel találkozuuk. Azt a kóranyagot, a mely más államokban a szellemi életet és fejlődét megzsibbasziá és eltorzitá, át kivánja oltani közénk, a mi egyházunkbat és hazánkba. S a helyett, hogy a magyar protestantizmusnak uj erőt és uj támaszt a kort mozgató nagy eszmék szövetsége által igyekeznék nyújtani, roskatag és teljesen elhasznált intézményekhez akarja tűzni annak sorsát. S a helyett, hogy a kulturai versenyben hátra maradt nemzetnek oly eszközöket keresne az előhaladásra, melyek a régi idők minden tapasztalatát felhasználva az ujabb korszak eszméi szerint is legjobbak: oly intézményeket ajánl neki, melyeket más államok mint hasznavehetetleneket, részint már félretettek, részint mindennap készülnek nyugalomba tenni. *) Másik oka a tanitói fizetések nyomorult csekély volt. „ 10 3