Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)
1870-12-25 / 51. szám
í 601 1602 zeibe sem veszi többé a könyvet s 3 év alatt oíy tökéletesen kimegy a hátán az a mit tanult, mintha soha sem látott volna ABC-ét. 100 vőlegény közül 35-56% nyilvánítja ki az esketésnél, hogy nem tudja nevét aláírni." (V. ö. Wolfr. 1866.99.1867. 180. 1868. 130. 1.) R. L-nek igazsága lehet, midőn mondja, „a hitfelekezeti jellem nélküli községi iskolák csaknem kienyésztek a francia földről." Rájok nézve annál jobb, mert az eiáradott tudatlanságért legalább nem felelősek. Mert, hogy mit eredményeztek a felekezeti iskolák, mit eredményezett a tanfelügyeletnek a plebanusokra bízása, a püspököknek döntő befolyása a közoktatásügyi tanácsban, s átalában III. Napoleon abeli politikája, hogy kedvében kiváut járni az egyháznak és a pápának ezen a téren is ? megítélhető a fennebbi számunkból,[s abból a tényből, hogy a női élet feslettsége talán egész Európában sehol sem oly nagy, mint itt, hol a leányiskolák 2/3 -adrésze az apácák kezén van. Nem sokkal vonzóbb az a kép, melyet Anglia növelésügyi stat: stikája előnkbe tár. Itt 1833-ban 100 tanköteles gyermek közül 13 járt iskolába. Ekkor a népiskola anyagi támogatását határozá s iskola épületekre 20,000 font sterlinget határozott. Azállamsegély aztán, mely ez idő éta évenkint növekvő mennyiségben ajánltatott meg, a felekezeteknek osztatott szét, melyek versengtek felette, de évről évre számoltak a kapott pénzről. Ezek ajánlataira neveztettek ki a tanfelügyelők is; a tanítást, tantárgyakat, tanmódat azonban a kormány felügyelete nem illette. Átalában az állam itt csak segélyezett és tanácsolt, a tanügy vezetése azonban a felekezetek kezén maradt. (Láíd bővebben : Budap. Szemle 1866. 254—287.) E rendszer egész tehetetlensége főleg 1861 óta tünt ki, midőn a tanügyi nyomozódások a népnevelés körül uralkodó nyomoruságot a legmegdöbbentőbb világosságba helyezték. Az utolsó évekről is arról tudósíttatunk, hogy Angliában egy millió gyermek nő fel minden oktatás nélkül, az iskolába járók 42°/0 -ka csak egy évig látogatja a tanodát, s a vőlegények 29 és a menyasszonyok 40°/o -ka nevét nem képes leirni. (Wolf r. 1869. 134.) Természetesen az angoloknak van ánnyi eszök belátni azt, hogy ily miveltségi fokozat ruinálni fogja egész jövőjöket s épen azért legújabban az egész közoktatásügyet felölelő s gyökeresen átalakító intézkedések es tettek, melyek a felekezeti gazdálkodás eredményein hihetőleg változtatni fognak. A legújabb nevelési bili szerint minden iakola, mely államsegélyt'huz, felekezetietlen leend, az egyházi felügyelet megszűnik, s egy gyermek sincs kötelezve arra, hogy vallási oktatást vegyen. Nem tagadjuk, hogy vannak sokan, a kik az iskola sácularisatiója ellen tiltakoznak, de ezek egyúttal tiltakoznak minden községi ésállami segély ellen is, s ezektől R. ur abban különbözik, hogy ő már nem tiltakozik a községi és a állami segély ellen, sőt egyenesen követeli azt, noha mint amazok, ő is felekezeti iskola mellett buzgólkodik. Égészen más tekintet alá esnek azon német törzsek, kiknek államaira Révész és illetőleg a tiszántúli kerület még hivatkoznak. Ezekben már van virágzó népnevelés, s van „felekezeti meder" is, hanem olyan „meder" ez, melybe a „szegény magyar protestáns egyház" sem R. I. sem a tiszántuli kerület jelenlegi egyéb oszlopemberei kedveért soha bele nem menne, s melynek itt ott örvényei vannak, melybe a szabadság minden hive félelemmel tekinthet bele. Mellőzve egyelőre ez utóbbi aggodalmat, köztudomáson van, hogy ezen „felekezeti meder" bizonyos adott viszonyok közt volt létesíthető, melyek szerint t. i. a kezdet óta.fennálló kormányzási rendszer alapján az állami legfőbb hatalom többé kevésbé egybe volt és van olvadva az egyházi hatalommal, s ennélfogva amaz ugy tekinthette ezt, mint oly kész közeget és csatornát, melyen át saját akaratát és elveit érvényesítheti és terjesztheti. Ily viszonyok közt látszik, hogy a tanügyet meglehet hagyni régi kerékvágásában s az iskolát anyjától az egyháztól elválasztani nincs elég ok, sőt miután az anya is hatalmában volt a világi hatalomnak, a történeti fejlődéssel szemben megfelelőbbnek s természetesebbnek tünt fel a leányt az anya hajlékában hagyni, habár különben az már a világi hatalmasságnak régóta eljegyezve hatalma alá adva vala. Őszintén szólva ez nem a legegyenesebb politika vala; s a mennyiben a nagykorú leányt még sok tekintetben az anya gyámsága alatt hagyta, ez utóbbinak szabadságát pedig szintén szükség nélkül korlátozta, nem is a leghelyesebb és legkíméletesebb, és épen azért az ma már mind iskolai, mind egyházi, mind állami szempontokból a legilletékesebb körökben is átalános rosszalással találkozik. E rendszer foganatosítása a magyar prot. egyházban, mely a teljes, tökéletes és korlátlan egyházi autonomiához oly méltán s annyi századok óta ragaszkodik, mint mindjárt látni fogjuk, teljességgel meg sem kisérlh e t ő. Mert vegyük a dolgot gyakarlatilag. A német ev. egyházak jobbára nem képeznek az államhatalomtól külön organismust, s habár az egyházi hatóságok itt-ott némi önállósággal birnak is, de átalában felülről várják határozataikra a megerősítést, rendszerint kormánybiztosok jelenlétében tanácskoznak, s az egyházi székeknek törvényesen kiegészítő tagjai azok, kiket azokhoz az államhatalom nevez ki. Különösen Poroszországban az ev. egyháznak ugyszólva semmi autonómiája sincs, az egész egyház az állami tisztviselőkből alakult „Oberkirohenrath" főhatósága alatt áll, s felülről igazgattatik bureaukratice és hierarchice, (Lásd bővebben „Utazásom" 181 s köv. 1.) ugy, hogy az egyházközségek szorosan egyházi ügyeikben is oly kormányi gyámság alatt tartatnak, minőről nekünk fogalmunk is alig lehet. A lelkész ugy tűnik fel az iskolában mint az állam embere, amint hogy tényleg csakugyan az állami törvény küldi őt oda ellenőrizni a közhatárzatok foganatosítását. Würtenbergben az állami miniszter szín