Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-12-18 / 50. szám

1583 16t S ha hitelt lehet adni azoknak, kik a mai Hollandiát meglehetősen ismerik jelenleg is meglehetős vidor és egészséges folyásnak örvend. — Hogy az állam-iskolák a lelkiismeret és vallásszabadságon ejtett sérelem volnának, ezt a vádat, bármily erőtetett legyen is Hollandiában lehet érteni, mert ezen iskolák átalános keresztyén tanítást nyújtanak, arra támaszkodván a mi minden ker. vallás közös alapját képezi, s ez által a sajátlag felekezeti elemet tagadhatatlanul háttérbe szorítván. Az ottani ort

1 odoxokat tehát épen az bántja, hogy ezen iskolák egyátalában beleavatkoznak a vallási dolgokba, s azt óhajtják, hogy a törvény azon határozmánya, mely ezen iskolákat kötelezi, hogy „keresztyén" erényekre növeljenek, egyszerűen töröltessék el, miután állami iskolában keresztyénségről nem lehet szó. Látni való tehát, hogy a hollandi orthodox párt egyik vezére a tiszteletreméltó van Prinsterer közt és Révész Imre közt nincs egyéb közös érintkezési pont, mint az, hogy az állami eredetű isk. törvény ellen mindketten protestálnak. Prinsterer, mert a törvény iskolájában átalános keresztyén vallástanítás van, Révész Imre mert sajátlagos felekezeti van,[melyre az egyházak köteleztetnek; Prinsterer annálfogva a mult évben is követelte a kamrában, hogy a törvény 23 § ából ez a szó „keresztyén" törültessék ki, (Wolfr. 1870. 20) Révész Imre ellenben nehezteli, hogy az a törvénybe bele nem tétetett! ' í Prinsterert e szerint a mi törvényünk inkább kielégítené mint Révész Imrét, e pontban tanulhatna külföldi orthodox társaitól egy kis liberalismust! 1869-ben Hermskert miniszter már hajlott is Prinsterer nézetére s ily irányban a törvény módosítására javaslatot terjesztett a törvényhozás elébe. De e miatt lemondani kénys érült. Utódja visszavonta a javaslatot. Azon nyilatkozattal, hogy a nép nagy többsége az eddigi törvénynyel meg van elégedve, s az ellenpárt panaszai, miután csak átalánosságban szólnak, tényekre pedig nem hivatkoznak, a kellő nyomatékot nélkülözik. S ebből meglehet tudni azt is, mit tartsunk Révész azon állítása felől, hogy azon törvény ott „folytonos zavart, elégedetlenséget és elkeseredettséget szült." Ezek után helyén volna s mm is lenne nehéz azon fényes eredményeket vázolni, melyeket a felekezetietlen népnevelés ott, hol törvényesítve van. mint a közművelődés átalánositása mind az emberi szellem fejlesztése, mind a társadalmi közérzés erősbitése tekintetében létrehozhat és létre is hozott. Mindezekről azonban miután mostanában ugy is eleget irtak és beszéltek, (egyebek közt 1. Bánhegyi Felekez. iskoláztatás és a magyar taaitók idei országos gyűlésének könyvét) ezúttal hallgatunk. Célunk az igazságtalan vádak visszautasítása volt s nem dicsérgetés. Ez utóbbi annál kevésbbé, mert tökéletes intézménynek, mely minden igényeknek megfelelhetne a felekezetietlen iskolát mi sem tartjuk s a magyar községi iskolát még kevésbé, de mindkettőt mindenesetre alkalmasabb eszközöknek véljük, mint a felekezeti iskolákat arra nézve, hogy azon nagy eszméknek szolgáljanak, melyeken a jelenkori társadalom alapul, s melyek a népmüvelődésaz egyéni jogok érvénye az egyház és a világi hatóság külön választása s a nemzeti egység eszméi. S ezen eszméknek, melyek, ha ezer akadályok közt is, de mégis naponként nagyobb és nagyobb tért hódítanak magoknak, magas érvénye : kezesség a felkezetietlen iskola jövője felől. Ily nagyszerű átalakulás annál biztosabb és szilárdabb fog lenni, minél lassabban és higgadtabban megy véghez. A mult idők intézménye még erősen áll, gyökérszálai mélyen ereszkednek a múltba, törzsöke és kérge az idők vihara által meg»-dzve van, ágai és lombjai épsége felett a társulati és egyéni érdek őrködik s mellette egy nemzedék áll kegyeletteljes érzelmekkel. Ennélfogva mondhatjuk, hogy a felekezeti 'nevelés, még erős alapokon nyugszik. Erősen áll mellette különösen a nép, melynek eddigi növeltetéséből származott széthúzó, szűkkeblű és fillérkedő ösztöne a közós idtola eszméjével szemben könnyen felkölthető s a felekezeti* és nemzetiségi féltékenykedés által legyőzhetetlenné fokozható. De bármennyire hátramaradt is a gyakorlati élet e pontban az eszményi- és elméletitől, mindamellett mondhatjuk, hogy az eszmék harca e tárgy körül külföldön oly régóta folyik már, hogy ma befejezettnek tekinthető, uj érvet, akár a felekezeti, akár a felekezetietlen iskola mellett lehetetlennek látszik többé felhozni. A két párt közti küzdelem végkimenetele" igy szól e harc egyik rajzolója, Schmidt, nem lehet kétséges. Minden é'ő kezdetben egy másikból csírázik ki s azz^t függési viszonyban marud, miglen saját önálló organismussá fejlődik, anyjától elszakad és saját életet folytat. Igy van a dolog az egyházzal és iskolával is. Bizonyára az egyház anyja az iskolának. De hogy ha a leány nagy korúvá lett, elválik anyjától — ép ugy, mint az egyház által táplált, később nagykorúvá lett tudomány cselekedett volt, hogy szabad pályát kezdjen saját felelősségére e világon. Az iskolának veszteségére válnék az, ha származásáról megfeledkeznék s önállóságot nyervén, elhagyná az anyai földet s a vallást is ; ellenben javára fog szolgálni, ha az emberi fejlődés épületét egy lelki szentegyház alapjára fekteti, saját ügyeinek önálló vezetését ügy-és szakértő emberekre bizván s az emberi művelődés eszméje által vezéreltetvén. De maga az egyház nem veszít ha az iskola mint önálló Organismus melléje lép, mert az ő feladata nem az iskola gyámság alatt tartása, hanem az, hogy mint isteni növelő anya az embert e földön át az örökkévalóságba vezesse." (G e s c h. d. Paed* Cöthen. 1867. IV, 376.) „A felekezeti iskola" úgymond a fenebbiekkel összhangzóan Jessen „elvben túlszárnyalt álláspont. Ám keletkezzenek confessiók és álljanak fenn a világ minden részén; legyen boldog mindenik a maga módja szerint De hogy az iskolában az ifju sarjadékba már konfessiókat oltanak s a tekintélyek alapulvetése által észt ^és