Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-12-11 / 49. szám

687 160 4t vei s az uj szö'-etséges tábort szét robantással fenyegetik. Mert nincs olyan ortbodoxia, mely képes legyen megvédni sáncait és benső erejét, ha az egyéni szabadság és felelősség el vét és a tudományos vizsgálódás szabadságát őszintén proklamálja, de nincs is olyan „felekezet", mely a szabadságot komolyan érvényesítette volna, mert a mely percbea ezt tenné, föladná a kötelező érvényű h i t c i kk eket, melyekre existent i á j á t fektet é. Ne ámítsuk tehát egymást és a világot! Az orthodoxia a gondolat szabad sága iránt mindenütt türelmetlen volt és szereteti en, s azt mondani, hogy: „ímhol van két felekezet, az egyik ápolja s felszabadítja, a másik ignorálja és elnyo mja a tudományokat ; amaz a r. kath. ez a prot. felekezet!" — nem egyezik a valósággal. Ápolja mindkét felekezet a tudományokat, mert azokra szüksége van, hogy hit elveit annál nagyobb erővel fejthesse ki, hirdethesse és védelmezhesse. A mi pedig a vizsgálódás szabadságát illeti, ez voltaképen nem felekezeti elv, miután confesszionaliter egyik felekizet sem követi. Mi azt valljuk, hogy e szabadság a protestantismus szülötte s azzal benső összhangban áll, de meg a hivatalosan létező prot. egyház minden órában eretnekeknek és kiközösítendő tagoknak ítélhet érte bennünket főleg, ha e szabadságnak gyakorlati hasznát is veszszük, s hogy ítéletét még is ki nem mondja és végre nem hajtja, bizony nem a confessziókon és cánonokon múlik! Azt az elvet korunkban a társadalom fogadta el magáénak, mely megkívánja az államtól, hogy annak gyakorlatát minden honpolgárra nézve biztosítsa. Az állam pedig semminémü „felekezetre" sem ruházhatja át ebbeli kötelezettségét, mert a vallásszabadság modern fogalma szerint nincs joga fürkészni: minő viszonyban áll egyik vagy másik felekezet hitelvei szerint a tudományokhoz, még kevésbbé biztosítékot kívánni a felól- hogy „a gondolat és tudomány szabadságát" ápolni és érvényesíteni fogja-e ? Ott állunk tehát, hogy egy nagy eszme, mely a protestantismus keblén fogamzott m^g és növekedett fel, megtalálta útját az életben, nagykorúvá lön s elfoglalá méltó helyét valláskülönbség nélkül a polgárok lelkiletében s az állami törvényekben ! És a prot. egyház megtagadja-e most magzatát midőn diadalát ü!

i s akadályokat görditsen-e utja elibe? Hála istennek! ettől a sülyedéstől megóvták lelkes és bölcs vezetői, mint azt a 4, és 5. fejezetekben kimutattam. Miután ekkép láttuk, hogy az egyház minő paedagogikai és tudományos szellemet vitt be, és miket néni vitt be iskoláiba, lássuk most már, hogy minő anyagi erőt fordított a^ egyház iskoláira s ezek minő eredményeket képesek fölmutatni a közműveltség terjesztése körül. Átalában mondhatjuk, hogy, ha az iskolák nem mutattak fel oly eredményeket, mint a minőket tőlök a fele' kezetek vártak bizonyos tekintetben igazság szerint történt a dolog. A felekezetek ugy látszik egy idő óta azt a mi rájok nézve legfőbb, existentiájuk tovább plántálását bizták az iskolákra: egyes nyilatkozataik s másnemű munkálkodásuk elhanyagolásai ezt mutatták, de nem voltak azok iránt amakedvezéssel>mely a várt s zolgálatta arányban állott volna. Ez egy hibás számítás volt: az iskoláktól remélni legtöbbet, de nem azért tenni legtöbbet. Franciaországban a tanitók fizetése oly nyomorultságosan csekély, hogy az iskolamestereit r

még a mult években is néhol az utcára állottak ki napszámos munkára kinálkozní. Ujabban ez . megtiltatott s mellék jövedelem szerezhetése végett dohány- és pálinkaál rulás engedélyeztetett nekik. Nálunk az egri, bányaiszombat helyi, esztergomi stb. püspöki megyékben számos helyeken az elemi tanitó, mint ilyen, egy krajcárnyi jövedelmet sem kap, s a tanítást csak mellékesen, becsületből vagy kényszer folytán viszi, másutt, prot. egyházakban is oly fizetést huz, melynél ha napszámba kaszálni járna, hasonlitatlanul nagyobb keresetre tehetne szert. Ily tanítók aztán „földre borulva, térdeikre esve, kezet lábat csókolva" kérhetik és kérik a prímást, hogy könyörüljön rajtok s emelje felebb fizetéseiket. Dr-Bárdi hivatalos adatai szerint. (A közokt. statistikája. Pest 1869.) 1864/5-ben a tulajdonképeni Magyarhonban a tanitói összes jövedelem fejenként átlagosan volt 228 frt. 2 kr. A hitfelekezetek pedig az általok nyújtott fizetés nagysága szerint igy következtek egymásután. 1. Izraeliták összes jövedelenie 296 frt 15 kr 2. Kel.-görögök „ n 219 JJ 1 „ 3. R.-Kath. » J? 197 n 10 „ 4. Ág.-ev. JJ 73 190 n 19 „ 5. E;f. n n 180 » 15 , 6, Gör. kath. » » 101 n 16 , Az összesen 10,647-re menő iskolaépület közül jónak volt bemondva 4344, ttirhetőnek4346, rosznak 1957-Hogy a tanitó a közműveltség terjesztésére minő mérvben folyt be, számokkal nem lehet kellőleg mutatni, miután sem a tankötelesek, sem az irni olvasni tudók, sem átalában a lelkek száma nem tudatik a jelzett időről. Az iskolába járók száma, 917590 adva van, miből 12 millió lelket véve fel az országban, 13 lélekre esnék egy tanuló — épen mint Spanyolországban (Wolfr. 1870. 126.) 1857-ből fennmaradt, hogy 100 besorozott újonc köziil nem tudott olvasni és irni Magyarhonban 78, Erdélyben 91, mely számok azóta 1

kétségenkivtil javultak. A mi még közelebbről egyházunk népnevelési statistikáját illeti, erre nézve az illető kerületek legújabb névtárai nyomán a kővetkező kimutatásokat közölhetem.*) *) A reformált egyházkerületek adatai 1869-ről szólnak, az evangélikusoknál azonban nexn lévén szokásban a névtárak minden évben kinyomatása, csak régibb adatokat lehetett használnom me. Iyek még nem is mindnyájan ugyanazon időből valók. Ekké£ az összegezés nem történhetett kellő alapon s annálfogva az inkább csak hozzávetés akar lenni az egyetemes egyházra nézve. Nem hali